Sasusaku: New life

20.fejezet

Sziasztok!

Bocsi,hogy csak most hoztam részt, de idáig a szakdolgozatomat írtam, ami jelentem készen van! :D 

Jó olvasást! Puszi Nektek! ♥

Az út további része csendben telt, hamar megérkeztünk a bárhoz. Eddig ez a hely fel se tűnt, pedig elég közel van a kávézóhoz, ahol Inoval szoktunk kávézni. Igazán puccos hely, egy lépcső vezetett lefelé a bejárathoz. Belépve egyből észrevettem barátomat, akit Sai próbált visszatartani, hogy ne menjen a pult közelébe. Ino is ott volt, egy boxban ültek. A bár ilyen beülős boxokkal volt tele, és középen volt a pult, ahol egy barna hajú srác keverte az italokat, közben pedig zene szólt, ami szerencsére nem volt túl hangos. Két pincérnő is a boxok között járkált és folyamatosan vették fel a rendeléseket.

- Na, végre! – hallottam meg Ino hangját.

- Mit keresnek itt? – Sasuke hangja tele volt gúnnyal és haraggal.

- Neked is szia Teme! – pattant le mellé Naruto. Én nem ültem le, csak zavartan álltam ott.

- Ne haragudjatok, az én hibám az egész. – szabadkozott Sai egy bocsánkérő nézéssel.

- Gyere haza Sasuke! – kérleltem. Nem nézett rám, csak lehúzta a maradék italt, ami a poharában maradt.

- Nincs kedvem. – hangzott a hűvös felelet. Ekkor megjelent a pultos lány.

- Bocsi, ne haragudj... - nézett rám kedvesen. Pár évvel lehetett nálunk idősebb, hosszú barna haja fel volt copfba fogva a feje tetején és egyenruhát viselt. – Ezt neked készítették, a ház ajándéka. – nyújtott át egy koktélt.

- Nekem? – lepődtem meg.

- Igen, a pultosunk ajándéka. – mosolygott kedvesen.

- Megölöm. – ugrott fel hirtelen Sasuke és kiverte a kezemből az italt. Mindannyian döbbenten néztünk, mert túl hirtelen történt. Sasuke felpattant az ülésről és a pult irányába indult. Naruto és Sai időben értek oda, hogy megakadályozzák a bajt. Én csak dermedten álltam Ino és a lány mellett.

- Most már más csaja is kell te barom? - próbált kiszabadulni a két fiú fogásából.

- Vegyél vissza, nem tudtam, hogy egy ilyen helyes lány képes leállni veled. – gúnyos vigyor jelent meg a srác ajkán.

- Megölöm. - addig dulakodtak, amíg kiszabadult Naruto szorításából, Sai-t csak arrébb lökte és minden olyan gyorsan történt. Sasuke átugrott a pulton és behúzott egyet a barna hajú srácnak, aki elvesztette az egyensúlyát és nekiesett az italokkal teli polcnak. Naruto elhúzta Sasukét, mert képes volna addig verni, amíg el nem ájul.

- Állj már le haver! – akadt ki már Naruto is, és elkezdte kirángatni barátját az épületből. A sokk hatása alatt voltam ezért gyorsan bocsánatot kértem a pincér lánytól, Ino mondta, hogy elintézi a többit, menjek utánuk. Egy bocsánatkérő nézést küldtem a pultos srác felé, ha lecsendesedtek a dolgok biztos visszajövök egy nagy adag bocsánatkéréssel. Felszaladtam a lépcsőn Narutoék pár méterrel odébb álltak.

- Ezt jól megcsináltad. – szidta le Sasukét, aki alig állt a lábán ezért háttal a falnak dőlt, ami sikeresen megtámasztotta.

- Maradj már csendben Dobe, fáj a fejem. – rekedtes hangja most is dögös volt.

- Fájjon is! – szóltam közbe, mire villámló tekintettel rám nézett. – Szegény srácot nem kellett volna így elintézned. – álltam meg előtte.

- Chh... akkor menj és ápolgasd. – kerülte a tekintetemet. Úgy tettem, mint aki meg se hallotta.

- Na, menjünk haza!- szólt közbe Naruto. Sasukét besegítettem a hátsó ülésre, már félig aludt így engedte, hogy a közelében legyek. Bezártam a kocsiajtót és szálltam volna be Naruto mellé, mikor hirtelen egy ismerős alakot fedeztem fel az utca túloldalán. Ugye csak rosszul láttam? Apa... Megráztam a fejemet, és mikor megint odanéztem már nem volt ott senki. – Jól vagy? – nyitotta ki Naruto a kocsiajtót, mert túl sokáig álltam egy helyben.

- Persze, bocsi elbambultam. – szálltam be az autó, a képzelgést megindokoltam annyival, hogy fáradt vagyok, de azért ott motoszkált bennem valami, hogy jól láttam...

- Biztos meglesztek? – állt meg Naruto Sasuke háza előtt. Egyszerre néztünk a hátsó ülésre, ahol azt említett már majdnem aludt. – Segítek felcipelni. – ajánlotta fel. A házban már mindenki aludt, ezért halkan vittük fel a szobájába, legalábbis próbáltuk, mert Sasuke folyton morgott valamit. Örültünk, hogy Sasuke szüleinek a szobája a földszinten van, ezért alig hallhattak valamit, Itachi pedig valószínű dolgozhat, mert nem jött ki a hangzavarra.

- Maradj már csendben Teme, mert behúzok egyet. – suttogta neki Naruto. Benyitottam a szobájába és a látványtól meglepődtem. Az éjjeli szekrényen lévő lámpája darabokban hevert a padlón. – Itt meg mi történt, valami hurrikán? – akadt meg Naruto szeme is a tárgyon. Besegítette az ágyába, Sasuke csak fogta a fejét. Hát így jár, aki iszik, gondoltam magamban, csoda, hogy még nem hányt.

- Itt maradok még vele egy kicsit. – néztem Narutora.

- Vigyázz rá Sakura-chan!- simogatta meg a vállamat és elment. Úgy tűnt Sasuke elaludt, ezért hoztam még neki egy pohár vizet és megpróbáltam összeszedni a lámpa darabjait.

- Mit csinálsz? – hozta rám a frászt Sasuke.

- Inkább aludj. – nem néztem rá, folytattam az előbbi tevékenységemet. Majd ha hazamegyek, leviszem a szemétbe.

- Sakura... - felálltam és odamentem az ágyhoz. Rosszul éreztem magam, mert ez az egész az én hibám, én és az a nagy lepcses szám. Sasuke már ült az ágyban, borzasztó alkohol szag áradt belőle. Nem nézett a szemembe, csak a takaróját bámulta. Amíg részeg nem szeretnék bocsánatot kérni tőle, majd ha kijózanodik, mert valószínű nem fog emlékezni erre az estére.

- Miért kellett verekedni? – kérdeztem tőle.

- Mert te az enyém vagy. – suttogta. Meglepődtem, de nem fogok elgyengülni.

- Senkinek nem vagyok a tulajdona. – mondtam komoran. Válasz nem érkezett. – Holnap találkozunk. – köszöntem el tőle, de közbevágott.

- Maradj még. – kérlelte. – Kérlek.

- Legyen. –adtam be a derekamat és leültem az ágyra. – Bocsánatot kell kérned Sai-tól.

- Hm. – csak ennyi volt a válasz.

- Nem szédülsz? –aggódtam.

- Nem vészes. –lefeküdt az ágyra és a plafont bámulta.

- Tényleg jobb lesz, ha megyek. – álltam fel, de megfogta a karomat.

- Aludj itt. – Egy sóhaj kíséretében befeküdtem az ágyba és felé fordultam. Ő is átfordult az oldalára, kezével a hajamat kereste és játszani kezdett egy hosszú tincsemmel. – Gyönyörű. – csak ennyit mondott. Szívem őrülten kalapált, közelebb húzódott hozzám. Kezemet az arcára tettem, ő pedig belepuszilt tenyerembe.

- Haragszol? – suttogtam felé.

- Rád nem tudok. – húzott a mellkasára. – Túlságosan szeretlek. –Nem tudtam mit reagálni, annyira hirtelen ért, biztosan a pia hatása. Szeret? Szerelmet vallott nekem életem szerelme. Felnéztem rá, de az alkohol miatt már be is aludt.

- Aludj jól, szerelmem!- bújtam hozzá még közelebb, holnap mindent meg fogunk beszélni, ő pedig úgy sem fog erre emlékezni.