Sasusaku: New life

28.fejezet

Sziasztok! 

Itt is az új rész, köszönöm a sok türelmet, hogy mostanában várnotok kellett... de most már megszereztem a diplomámat, több időm lesz írni! :D 

Jó olvasást! :) 

Amikor beértük a többieket megláttam Hinatát, a földön ült, lába egy vasszerkezet közé volt beszorulva. Naruto mellette guggolt, Ino aggódva telefonált.

- Úristen. – szám elé kaptam a kezemet. Egy medvecsapda? A csapda fogai a lábába mélyedtek, Hinata sápadt volt. Tudom, hogy mit kell tenni, de nagyon fog fájni neki. Szét kell feszíteni a szerkezetet, viszont a vérzés rögtön el fog indulni, ezért valamivel le kell szorítani. Mindenképpen el kell jutnunk a faházig, hogy a mentősöknek könnyebb legyen Hinatát ellátni. –Ino! – szólítottam meg szőke barátnőmet, aki eléggé ijedt volt. – Add a pulcsidat! –utasítottam. Letérdeltem Hinata elé és beavattam a többieket a tervembe.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Sai. Bólintottam, ha el tudom állítania a vérzést, jók vagyunk.

- Csináld. – szisszent fel a fájdalomtól Hinata, erősen szorította Naruto kezét. Ránéztem Sasukéra, aki tudta, hogy mit kell tennie és elkezdte szétfeszíteni a csapdát. Hinata ekkor felsíkoltott, segítettem kiemelni a lábát és rögtön elszorítottam a vérzést a pulcsival. Naruto az ölébe kapta és visszasiettünk a házhoz. Az idő egy örökkévalóságnak tűnt míg odaértünk, de szerencsére a mentősök már vártak ránk. Tájékoztattak minket, hogy melyik kórházba viszik és Naruto vele ment, megbeszéltük, hogy mi is utánuk megyünk.

- Hogy történhetett ez? – nézett ránk Ino rémülten.

- Nem tudom, ebben az erdőben nem kéne, hogy legyen ilyen csapda, ráadásul ez valami spéci cucc volt. – idézte fel Sasuke, ekkor vettem észre, hogy a kezéből csöpög a vér.

- Megsérültél. – ijedtem meg.

- Ugyan, semmiség. – válaszolta. Semmiség mi? Megragadtam a karját és elkezdtem a fürdőszoba felé húzni.

- Ülj le. – utasítottam és helyet foglalt a kád szélén. Előhalásztam gyorsan a fertőtlenítőt, sebtapaszt, gézt és amit találtam.

- Nem kell megműtenie doktornő. – nevetett.

- Nem vagy vicces. – néztem rá villámló szemekkel, aggódom érte. Lemostam a sebét, lefertőtlenítettem és letapasztottam. – Kész.

- Köszönöm. – szólalt meg – Minden rendben lesz. – megfogta a kezemet és egy puszit nyomott a kézfejemre, próbált megnyugtatni, de nagyon rossz előérzetem volt. – Induljunk. – állt fel.

Hamar odaértünk a kórházban, ami szerencsére csak tíz percre volt a nyaralótól, abban a faluban, ahol a lányokkal tegnap voltunk. Naruto a bejáratnál várt minket, arcán a megkönnyebbülést fedeztem fel.

- Hinata jól van. – szólalt meg. Bementünk a kórterembe, ahol éppen az orvossal beszélt. Magas, kopasz, ötvenes éveiben járhatott a férfi, barna szemeit ránk emelte.

- Melyikük látta el a hölgy sebét? – kérdezte. Óvatosan felemeltem a kezemet, hogy én voltam, már ha azt, hogy elszorítottam a vérzést ellátásnak lehet nevezni. – Szép volt kishölgy, sokat segített a barátján. – mosolygott rám. Megkönnyebbültem, hogy Hinata jól van. Megkapta az utasításokat, kapott fájdalomcsillapítót és ma már haza is engedik.