Sasusaku: New life

13.fejezet

Sziasztok! 

Elég gyorsan hoztam az új fejezetet nem? :D Jó olvasást! Puszi! 

Az órákon teljesen máshol járt az eszem... csak Sasukén, elmondta az egész suli előtt, hogy a barátnője vagyok. Sokszor ránéztem óra közben, de mintha máshol járt volna ő is. Órán a telefonom többször is rezgett, de nem foglalkoztam vele. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egy sms-t is kaptam, amit megnyitottam:

„Tudom, hogy ki vagy!!!"

Ismeretlen feladó.... remek, nem tudtam mi hiányzik az életemből. Elfogott a pánik, mit ért azon, hogy tudja, hogy ki vagyok? Talán apa miatt? Biztosan. Egyre nehezebben kezdtem venni a levegőt, fájt a mellkasom. Ino meg is bökött, hogy mi történt, és Sasuke is engem nézett már. Ki kell mennem innen, mert pánikrohamom lesz. Szó nélkül felálltam és kimentem a teremből. Hallottam Kakashi hangját, de most ez érdekelt a legkevésbé. Utam egyenesen a lány wc-be vezetett, éppen időben értem oda, mert a gyomrom kavarogni kezdett és éreztem, hogy vissza fog jönni a reggelim, ami igazából csak egy kávé volt...

- Hé, jól vagy? – szólított meg egy ismeretlen lány. – Segítsek valamit? – aggódott, amit nem csodálok, eléggé borzalmas látványt nyújtottam a wc kagyló előtt.

- Köszi, jól vagyok- nyugtattam meg, de ez egyáltalán nem volt így. Borzalmasan éreztem magam. Miért velem történik ez? Felálltam és a tükörhöz léptem, megmostam az arcomat és próbáltam rendbe tenni magam. Ekkor Ino jelent meg a mosdóban.

- Minden oké? A frászt hoztad rám... - lépett mellém aggódó tekintettel. – Kakashi kiküldött utánad. – magyarázta meg, hogy mit keres itt.

- Csak biztosan összeettem valamit.- próbáltam valami ésszerű magyarázatot adni. – Lehet, hogy haza kéne mennem.

- Hazakísérlek, várj meg itt, szólok Kakashinak és hozom a cuccaidat.

- Köszönöm. – Amíg Ino elment, felhívtam anyát, hogy hazamegyek, mire aggódni kezdett. Megkérdezte, hogy hazajöjjön-e, de mondtam, hogy nem kell, hiszen ez semmiség. Ino kb. 2 perc múlva már meg is jelent és hazakísért. Elmondta, hogy Sasuke is felpattant a helyéről, amikor elindultam kifelé, aggódott.

- Köszi, hogy hazakísértél.- léptünk be az ajtón. Ledobtam a cuccaimat és kibújtam a cipőmből. – Rendben leszek- nyugtattam meg, mert még mindig furán nézett rám. – Inkább azt mond el, reggel miért volt ott Sai is. – leültünk a kanapéra.

- Próbálja jóvá tenni, azt mondta csak egy csók volt és hogy engem szeret. – fakadt ki barátnőm.

- Nem tudom Ino mit akarsz tenni, de aggódom. – néztem rá együttérzően. Nem ismerem Sait, nem tudom mit gondolhatott, de most Inot se értettem. Nekem ez már megbocsájthatatlan. Még egy kicsit beszélgettünk, de azután elment. Egyáltalán most visszamegy a suliba vagy egyenesen haza? Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Eléggé szédültem, de nem hiszem, hogy beteg lennék, csak az az sms így felzaklatott vagy a sok edzés is lehetett az oka. Csak azt vettem észre, hogy szemeim kezdtek lecsukódni.

Sasuke

Aggódtam Sakura miatt. Amikor kiszaladt a teremből gondolkodás nélkül utána akartam menni, de nem akartam nagyobb bajt. Ino utánament, majd amikor visszaért közölte, hogy Sakura nincs jól és hogy hazakíséri. Kakashi csak bólintott, de ő is furának találta a helyzetet. Ha vége a sulinak utam egyből Sakuáékhoz fog vezetni. Írtam neki sms-t is de nem reagált.

Ahogy kiléptem a suliból egy rendőrautó fogadott, amiből bátyám pattant ki.

- Hé, Sasuke! – integetett. Úgy van, égess csak le. – Miért kell megint így nézni? – nevetett.

- Mit akarsz? – megálltam előtte és zsebre vágtam kezeimet.

- Gondoltam hazaviszlek.

- Nem hazamegyek, hanem Sakurához. – adtam tudtára.

- Ó... ennyire komoly már kisöcsém? – kérdezte és mintha megváltozott volna rajta valami. Csak bólintottam. Nem fogom neki kivesézni a szerelmi életemet. – Akkor viszont mutatnom kell valamit- lett komoly. Ez egyre érdekesebb. – Szállj be! – utasított. Beszálltunk a kocsiba és elővett a kesztyűtartóból egy barna nagy borítékot és a kezembe nyomta. – Apa nem tudhatja meg, hogy bevontalak ebbe, oké? – mondta komolyan. Úgy tűnik tényleg komoly a dolog... a borítékban fényképek voltak egy férfiról, aki furcsa helyszíneken volt kétes alakokkal, mintha éppen üzletelnének.

- Ki ez a férfi? – kérdeztem kiváncsian. A kezemben pont egy olyan képet tartottam, amin a férfi a kezében egy fegyvert tartott.

- Kazuki Haruno. – a név hallatán a szívem kihagyott egy ütemet. Sakura apja lenne? – Én kaptam meg az ügyet- magyarázta tovább. – Évek óta figyeli a rendőrség, de nem tudták elkapni. Valószínű belső embere van mindenhol.

- Mit követett el? – néztem bátyámra.

- Inkább mit nem... sikkasztás, fegyveres rablás, akit vele látsz, az mintha másnapra eltűnne a föld színéről. Általában hónapokkal utána kerül elő holtan. – Ennyire durva a helyzet? – Beszélnem kell a lányával. – bökte ki végül.

- Nem. – mondtam komolyan. – Nem akarom, hogy felzaklasd. – visszatettem a képeket a borítékba.

- Sasuke, ez komoly. – próbált kioktatni.

- Tisztában vagyok vele. – emeltem fel a hangomat. Mintha nem tudnám, mi forog kockán. Sakura veszélyben van.

- Tudsz valamit igaz? – sandított rám. – Nem hiába költöztek ide, menekülnek előle. – folytatta. – Segíteni akarok.

- Nem fogjátok felhasználni, hogy elő csalogassátok! Ismerem Pain módszereit... - le akartam zárni a témát.

- Hát nem érted? Valószínű tudja, hogy itt vannak. – kezdett a bátyám is ideges lenni. Szemei aggodalmat és dühöt tükröztek.

- Tudom... - vallottam be. Jobb, ha beavatom őt. – El akarták rabolni...

- Micsoda? – kérdezte hitetlenkedve. – És csak most szólsz? – lett dühös.

- Megvédtem, és meg is fogom. – néztem bátyám szemébe. Elhatároztam magam, már akkor, amikor először sírni láttam.

- Látom, hogy fontos neked, de legyen eszed. – oktatott ki.

- Mennem kell.

- Elviszlek- mosolyodott rám, tudom, hogy nem úsztam meg ennyivel... ismerem Itachit ez még csak a kezdet volt.

Kitett Sakuraék háza előtt és elhajtott. Úgy érzem este lesz még egy beszélgetésünk. Becsöngettem és Sakura nyitott ajtót elég nyúzott arccal. Egy hálóing volt rajta, amiben nagyon aranyos volt, de túl rövid volt.

- Sasuke! – mosolyodott el. – Bocsi a maiért- lett zavart a tekintete.

- Jól vagy? – léptem elé és karjaimba zártam.

- Igen, most már jól. – viszonozta az ölelést.

- Akkor felöltözhetnél. – mondtam zavaromban, mert túlságosan sokat mutatott. A végén még nem tudom magam kontrollálni.

- Jaj, bocsi- jött ő is zavarba. Felszaladt a szobájába és átöltözött. – Így jó? – 3 perc után vissza is ért egy rózsaszín melegítőalsóban és egy fehér pólóban.

- Sokkal jobb lett volna, ha ruha nélkül jössz vissza. – súgtam a fülébe, amire összerezzent.

- Perverz!- emelte fel már az öklét, mint ilyenkor mindig, a kis harcias. Imádnivaló.