Sasusaku: New life

4.fejezet

Sziasztok! 

Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez, remélem nem haragszotok, hogy ennyi idő után hozom csak az új fejezetet. :) 

Jó olvasást! :) 

A hazavezető úton mindketten néma csenden mentünk. Sasuke zsebre tett kézzel jött mellettem. Az agyam kattogott, mit akartak tőlem? Hogy került ide? Rengetek kérdésem volt. Már elmúlt éjfél, anya biztosan alszik már, jobb is, mert ha így meglátna, csak aggódna értem.

- Köszönöm, hogy hazakísértél. – néztem fel rá piros szemekkel. A sok sírástól teljesen kipirosodtak.

- Megleszel egyedül? – kérdezte, miközben szemét végig rajtam tartotta. Furcsa volt, mintha aggódna értem. Annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok a ma esti történésekre gondolni, csak aludni szeretnék.

- Jól leszek- hálásan rámosolyogtam.

- Akkor jó éjt! – fordult meg és haza indult.

- Jó éjt- suttogtam és beléptem az ajtón. Elindultam a szobámba és rögtön az ágyamban kötöttem ki. Megnéztem a telefonomat, ami 5 nem fogadott hívást jelzett és egy üzenetet. Ino és Hinata is hívott, az üzenetet is Ino küldte:

Minden rendben? Nagyon hamar elmentél... Ino

Gyorsan visszaírtam neki:

Minden oké, holnap beszélünk!

Nem akartam megijeszteni, ezért lezártam ennyivel az ügyet. Feltápászkodtam az ágyamból és lezuhanyoztam, ekkor vettem észre, hogy a karom bekékült az erős szorítástól. Sírni kezdtem.... miért én? Hogy lehetek ilyen gyenge? Belenéztem a tükörbe és egy megtört lányt láttam, mint régen. Csak azt nem értem, hogy Sasuke, hogy került oda, de örülök neki, mert nélküle ki tudja hol lennék most. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam meg elaludni, ami nagy nehezen, de sikerült.

Az egész hétvégét otthon töltöttem. A lányoknak azt mondtam, hogy rosszul érzem magam, ezért nem találkoztunk. Anya elutazott egy konferenciára ezért szerencsére ő sem faggatott. Megpróbáltam egy kicsit rendbe tenni magam, hajat mostam és lezuhanyoztam, majd a konyhába indultam, hogy összedobjak valami vacsorát. Holnap már iskolába kell mennem, de jobb, ha senkinek nem említem meg a bulin történteket. Hirtelen a csengő zökkentett ki merengésemből. Ajtót nyitottam, de a vendégemre egyáltalán nem számítottam.

- Hát te? – kérdeztem meglepődve.

- Neked is szia. – jött a morcos válasz.

- Ne haragudj, nincs jó napom - válaszoltam – Gyere be! - invitáltam be a megmentőmet. – Köszönöm, amit értem tettél...

- Nem kell mindig megköszönni – nézett rám, miközben zsebre vágta a kezét. – Inkább öltözz fel valami kényelmesebbe.

- Miért? – voltam fel szemöldökömet.

- Elmegyünk futni, hidd el ez a legjobb mód a gőz kieresztésére.

- Hát, nincs sok kedvem hozzá- vallottam be.

- Ha megfutamodsz, az nem segít semmin. Ne engedd, hogy gyengének lássanak, mert az emberek ezt kihasználják – lépett hozzám közelebb. Túl közel jött, nem szabad, hogy meglássa, hogy zavarba tud hozni.

- Legyen – adtam be a derekamat, gyorsan felszaladtam a szobámba, átvettem a futós ruhámat és elindultunk.

Nehezen tartottam az iramot, Sasuke többször is lelassított, végül megálltunk annál a tónál, ahol a múltkor is találkoztunk.

- Hogy tudsz ilyen gyorsan futni? – hajoltam le és próbáltam levegőt kapni.

- Jó kondiban vagyok, veled ellentétben- nézett rajtam végig egy gúnyos mosoly kíséretében. Válaszul csak felmutattam a középső ujjamat.

- Muszáj leülnöm- indultam el egy pad felé.

- Gyerünk lustaság, még csak fél úton vagyunk. – kocogott tovább.

- Mégis hova megyünk? - értem utol. Az utunk hegyes terepen folytatódott, az én lábaim alig bírták, de Sasuke számára ez is gyerekjáték volt. Mikor felértünk gyönyörű látvány fogadott, innen be lehetett látni az egész falut. – Ez csodálatos! - A város fényei egyszerűen elvarázsoltak, csak úgy ragyogtak a házakból kiáradó fények, a kivilágított utcák.

- Ez amolyan titkos hely – fújta ki a levegőt és lehuppant a földre. – Ide jövök, ha gondolkodnom kell.

- Már szerettem volna kérdezni, de mit kerestél ott tegnap este? Hiszen társaságod is volt.

- Sokat ittam aznap és nem akartalak megijeszteni, mi Karinnal csak...- de nem hagytam befejezni a mondandóját.

- Nem kell nekem magyarázkodnod, azt csinálsz a barátnőddel, amit akarsz – vontam meg a vállamat.

- Ő nem a barátnőm.

- Ja tényleg, te az egy éjszakás kalandok híve vagy – javítottam ki magam, Sasuke szája mintha megrándult volna, és egy szomorkás mosolyra húzta a száját. Talán rosszul esett neki? - Miért vagy velem ilyen kedves? – böktem ki a kérdést, ami már napok óta foglalkoztatott.

- Magam sem tudom. – meredt a távolba – Talán kedvellek. – Hogy micsoda? Jól hallottam?

- Hogy mit mondtál? – hebegtem.

- Felejtsd el! – állt fel, leporolta a nadrágját, arca újra azt a hidegséget tükrözte - Indulhatunk? – nézett rám. Hát ezt én nem értem, most mi van? Kedvel? De most megint úgy viselkedik, mint az elején... Felálltam és hazaindultunk, Sasuke most nem várt be, hanem előttem futott pár méterrel. Hirtelen megállt és a zsebébe nyúlt a telefonjáért, füléhez emelte.

- Dobe! Halkabban, mert megsüketülök. –ekkor már utolértem és megálltam mellette. – 2 perc és otthon vagyok, várj meg a ház előtt – zárta le a beszélgetést.

- Minden rendben? – kérdeztem kíváncsian.

- Csak Naruto nem bír magával - mondta.

- Régóta barátok vagytok? – próbáltam oldani a feszült hangulatot, most már nem kocogtunk, hanem sétáltunk.

- Kiskorunk óta ismerjük egymást – válaszolt, de még éreztem a feszültséget kettőnk között.

Mikor visszaértünk Naruto már türelmetlenül állt az Uchiha ház előtt. Mikor meglátott minket először zavartságot véltem felfedezni az arcán, de rögtön átváltott egy hatalmas vigyorra.

- Ó, Teme, már mindent értek, megbocsájtom, hogy késtél - mosolygott sejtelmesen-Szia, Sakura-chan! - üdvözölt.

- Inkább fogd be! - szólt rá Sasuke, én csak intettem Narutonak és elköszöntem tőlük.

Nem értem Sasuket, miért viselkedik így, egyszer megment, aztán törődik velem, utána pedig zárkózottá válik. Lehet megkérdezem Narutot, ha lesz egy kis szabadidőm, mert lassan el kell kezdeni tanulni. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam fejemet a párnára és elnyomott az álom.