Sasusaku: New life

16.fejezet

Sziasztok!
Köszönöm az előző fejezetekhez a kommenteket, mindig olyan cuki dolgokat írtok! :) 

Jó olvasást! :) ♥

Sasuke

- 5 perc és ott vagyok. – válaszoltam neki a szokott hűvös stílusomban. Nem így akartam, de rettentően mérges voltam rá, vagy az is lehet, hogy inkább magamra, amiért hagytam elmenni. Miután kiviharzott nem kellett sok idő, hogy rájöjjek mi történt. Hallotta amit Itachi és apa mondott és megijedt. Érthető én sem szeretnék beszélni idegenekkel - akik ráadásul rendőrök - a bűnöző apámról. Rátapostam a gázra, és elindultam az Uzumaki ház felé. Barátommal később meg fogom beszélni, hogy mi is volt ez pontosan, de Sakura legalább biztonságban van. Sok dolog megfordult a fejemben, amíg az egész falut átkutattam utána... az anyukája nem volt otthon, amikor először a házuknál jártam, ő pedig nem vette fel a telefonját. A francba! Ez is Itachiék hibája volt, felidéztem a beszélgetésünket, ami Sakura távozása után történt:

- Hova lett Sakura? – jelent meg bátyám egy tálcával, amin tea volt több csészével együtt. Én csak álltam egy helyben és próbáltam összerakni a képet.

- Szerinted? – néztem rá mérgesen. Úgy éreztem jelenleg képes lennék megfojtani őt. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy beszéljünk apával ebéd után, ő hozta fel az egész témát. Felmentem a szobámba, átöltöztem valami kényelmesebbe, és elindultam a barátnőm után.

- Segítek megkeresni!- állított meg Itachi a lépcső aljánál. Anya és apa is ott volt vele. Anya aggódott, apa arcáról viszont semmit nem lehetett leolvasni.

- Eleget segítettetek – hagytam őket ott.

Sakura

- Na? – kérdezte idegesen a szőke fiú, válaszként csak sóhajtottam és visszaadtam a telefonját a kezébe.

- 5 perc és itt lesz. – ültem vissza Hinata mellé és a vállára hajtottam a fejemet. Naruto csak egy halvány mosolyt ejtett. Mióta ideköltöztem szorosabb barátságokat kötöttem, mint Tokyo-ban 10 év alatt összesen. Hálás voltam, hogy ilyen emberek vesznek körül. Hirtelen kopogás zökkentett ki a gondolataimból, vagyis inkább dörömbölés.

- Jövök már- szólt Naruto, ajtót nyitott, barátom pedig csak elsuhant mellette. Eléggé csapzott volt, már ő sem az ebédnél hordott ruháját viselte, hanem egy fekete melegítőt és egy szintén fekete színű kapucnis felsőt. Megállt a szoba közepén és rám nézett, magyarázatot várt.

- Jobb, ha kimegyünk a konyhába. – intett Naruto Hinata felé. A lány mielőtt felállt még kezét a vállamra tette biztatásul, hogy nem lesz semmi baj, mire rámosolyogtam. A szobára baljós csend telepedett, bármikor robbanhat a bomba.

- Mi a franc történt? – kérdezte Sasuke ingerülten. Nem néztem rá, a földet bámultam. –Elárulod miért rohantál el? Fáj a fejed, mi? – emelte fel jobban a hangját, amitől megrezzentem. Jogosan mérges rám, minden magyarázat nélkül otthagytam őket.

- Sajnálom. – csak ennyit bírtam kinyögni, de még mindig nem mertem a szemébe nézni.

- Már mindenhol kerestelek. – lépett közelebb egyet.

- Sajnálom. – újra csak ez a szó hagyta el a számat.

- Ne kérj már folyton bocsánatot. – hangja már nyugodtabb volt, de csak úgy áradt belőle a hűvösség. Leguggolt elém, lassan az állam alá nyúlt, hogy felnézzek rá. – Hallottál mindent igaz? – Csak bólintottam. Sóhajtott egyet, majd leült elém. – Nem kell velük beszélned. Itachi kapta meg az apád ügyét, egy ideje már tudok róla, de okkal nem szóltam neked, hogy elkerüljük, nos, pont az ilyesféle végkimeneteleket.

- Én csak félek... - néztem rá. Arca ki volt pirulva, fekete haja kuszán állt, a kapucni elnyomta.

- Mondtam, hogy meg foglak védeni nem? – teljes elszántság tükröződött a szemeiből.

- Hát nem érted? – pattantam fel hirtelen a fotelból. – Nem magamat féltem. Hanem téged. – próbáltam visszatartani könnyeimet, ami csak nagy nehezen sikerült. Sasuke a válaszom hallatán mintha levegőt is elfelejtett volna venni, annyira meglepte, amit mondtam neki. – Apa mindig mindent megtud...valószínű már azt is tudja, hogy vannak barátaim is és itt vagy te is. – hangom elcsuklott. Sasuke felállt, nem mondott semmit. Karjaiba zárt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Meg tudom védeni magamat és téged is. –mondta és szorított az ölelésén. Hiába érzem biztonságban magam Sasuke karjaiban, ismerem apámat... talán véget vethet az egésznek az, ha beszélek Itachival. Most csak azt tudom, hogy gondolkodnom kell. – Menjünk haza rendben? – nézett le rám – Bejöhettek Dobe- pillantott barátom az ajtó felé, ami a konyhába vezetett, Naruto és Hinata leszegett fejjel jöttek be. Hallgatóztak ez egyértelmű.

- Én kértem meg Narutot, hogy ne szóljon neked – hangom most egy egér cincogására hasonlított annyira szégyelltem magam.

- Hm – csak ennyit reagált Sasuke és Naruto felé sandított.

- Bocs Teme. – vakarta meg zavartan a szőke a tarkóját. – De ha már így alakult, maradjatok itt és nézzünk meg egy filmet, legalább addig, amíg esik az eső. – Még hogy esik? Mintha dézsából öntötték volna úgy szakadt az eső. Nekem tetszett az ötlet, mintha egy négyes randin lettünk volna. Próbáltam nem gondolni a rossz dolgokra, ezért Hinatával kimentem a konyhába, hogy csináljunk és kis popcornt.

- Úgy örülök, hogy minden rendben. – szólalt meg barátnőm.

- Én is – mosolyogtam rá hálásan.

- Ugye tudod, hogy nekem is elmondhatsz mindent? - öntötte ki egy tálba a popcornt. Bólintottam. – Segítek, amiben tudok, elvégre miattad nyílt fel Naruto szeme, hogy kedvel engem, és ezért örökké hálás leszek neked. Muszáj volt megölelnem barátnőmet, annyira szépeket mondott és olyan jól esett. Ezek az emberek fontosak nekem, és meg fogom őket védeni, kerüljön bármibe. Nagy nehezen sikerült kiválasztani a filmet, amit megnéztünk, Naruto folyton elvette az ötleteinket a választás terén. Romantikus film kizárva ez volt az első mondata, végül valami beteg horror filmet néztünk meg, aminek én egyáltalán nem örültem. Végig Sasukéhoz bújva néztem, és ha ijesztő rész volt csak fejemet belefúrtam szerelmem mellkasába, hogy ne lássak semmit, mire ő csak kuncogott. A többiek simán végig nézték, nem is féltek. Mikor hazafelé tartottunk már be is sötétedett, rajtam még mindig Naruto ruhái voltak, ami elég fura volt, de nem száradt meg a sajátom. A kocsiban néma csend volt, csak bámultam kifelé az ablakon, fejemet az üvegnek támasztva. Sasuke is csendben volt, az útra figyelt és koncentrált. A néma csendet én törtem meg.

- Holnap beszélek a bátyáddal. –még mindig kifelé bámultam.

- Biztos vagy benne? – csak bólintottam. Sasuke kitett a házunk előtt, ő is kiszállt az autóból, hogy elbúcsúzzon.

- Holnap gyere át reggelire- karoltam át két kezemmel derekát és felnéztem rá.

- Szerintem akkor már az éjszakát is itt kéne töltenem. – mosolygott huncutul.

- Ne is álmodj róla. – vágtam vissza.

- Mindig rólad álmodom. – annyira zavarba tud hozni, hogy mondhat ilyen édes dolgokat? Szemei csak úgy ragyogtak a vágytól, de még nem álltam készen arra. Ajkai közeledtek felém és óvatosan megcsókolt. Csak úgy belesóhajtottam a csókba, mire Sasuke jobban elmélyítette, kezei már a pólóm felé tartottak, amikor észbe kaptam, hogy ezt nem az utcán kellene és távolabb húzódtam tőle.

- Jó éjszakát!- köszöntem el tőle, és elindultam az ajtó felé, de még hallottam, hogy mit mondott.

- Mit művel velem ez a lány? – erre a kijelentésére mosolyognom kellett, én is mindig ezt kérdezem magamtól.