Sasusaku: New life

29.fejezet

Sziasztok! 

Itt is a következő fejezet, lassan elérünk az izgalmas részekhez! :D

Jó olvasást!

Ha tetszett akkor nyomjatok kérlek a vote-ra, hogy lássam :) ♥

- Sasuke? – kérdeztem tőle újra, hátha nem hallotta meg, hogy az előbb szólítottam.

- Ez mi?- fordult felém, arcáról nem tudtam leolvasni semmilyen érzelmet, kezében egy papírfecnit tartott. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem kidobni a pultos srác telefonszámát. – Ki az a Kai? – lépett felém egy lépést.

- Ne akadj ki, jó? – néztem rá bocsánat kérően. – A pultos srácot hívják Kainak, megadta a számát, mert mint barát szeretne velem találkozni, de mondtam, hogy nem jó ötlet, ki is akartam dobni a cetlit... - magyarázkodtam, de közbevágott.

- Barát, mi? – hangja jegesen csengett.

- Sasuke... - léptem felé egy lépést, ő abban a pillanatban hátralépett.

- Tényleg meg fogom ölni azt a gyereket! – összegyűrte a papírt.

- Nem jelent semmit, ugye tudod? – hirtelen előtte termettem, kivettem a kezéből a papírt és kidobtam. Arcát kezem közé vettem és lábujjhegyre álltam, hogy mélyen a szemébe nézhessek. – Sajnálom. – szólaltam meg cérnavékony hangon.

- Ne kérj folyton bocsánatot... - nézett egyenesen a szemembe, láttam rajta, hogy őrlődik. Lehúztam magamhoz és egy puszit nyomtam a szájára.

- Bízol bennem? – kérdeztem hirtelen, mert erre a válaszra szükségem volt.

- Benned igen, másban nem. – utalt Kaira.

- Nincs miért aggódnod. – mosolyogtam rá, mire ő csak a karjaiba húzott.

Átmentünk az Uchiha házba, ahol szintén meglepetten fogadtak minket.

- Nem holnap kellett volna érkeznetek kisfiam? – kérdezte Mikoto.

- Hinata megsérült, ezért jöttünk haza. – kezdte el Sasuke, majd elmesélte az egész történetet.

- Elég fura... - szólalt meg Itachi, aki a kanapén ült. – Nem szokott ott medvecsapda lenni. – tűnődött el. A fenébe! Itachi és az a nagy esze, nem hiába lett nyomozó, csak ne kapcsolja hozzám a történteket.

- Ja... - értett egyet vele Sasuke.

- Összeütök nektek valami vacsorát. – indult el Mikoto a konyha felé.

- Nem szükséges. – szóltam közbe. – Sasukéval szívesen főzünk. – mosolyogtam rá.

- Jaj, de aranyosak vagytok. – fogta meg a kezemet.

- Jut eszembe...- állt fel Itachi és egy levelet nyomott Sasuke kezébe. – Ezt ma hozták.- Sasuke érdeklődve nézte, hogy kitől jött, és amikor meglátta a feladót még levegőt is elfelejtett venni. Felbontotta a levelet és átfutotta a szöveget. – Na, mi van öcsi? – lépett mellé Itachi aki szintén elolvasta. – Hú, de hisz ez nagyszerű!- mondta vidáman öccsének és megveregette a vállát. Egyre jobban érdekelt mi van abban a levélben. Nem tudtam eldönteni, hogy Sasuke örül neki vagy nem.

- Mit ír? – kérdeztem meg halkan.

- Az öcsikémet meghívták az egyik leghíresebb focitáborba a nyárra. Ezzel sima ügy az ösztöndíj. – magyarázta Itachi.