Sasusaku: New life

24.fejezet

Sziasztok! 

Ne haragudjatok, hogy most ennyit kellett várni de tanulnom kell az államvizsgára és húzós már a határidő :D :|

Jó olvasást! :) ♥

Reggel Sasukéval mentem suliba, néhány osztálytársam megkérdezte, hogy mi történt, de szerencsére nem kérdezősködtek annyit. Elég gyorsan elteltek az órák, megírtam a többiekkel dolgozatot, szerintem jól sikerült. Meglepődtem, hogy ennyi dolgon keresztül mentem, mégis tudok a tanulmányaimra koncentrálni. Egy jó pont nekem. Ebédszünetben felvetettem az ötletet a többieknek, hogy tartsanak velünk a hétvégén. Mindenki nagyon örült a meghívásnak főleg Naruto, ki gondolta volna, mi? Megbeszéltük, hogy holnap reggel indulunk és vasárnap estig ott leszünk. Alig várom! Suli után Sasuke edzésre ment ezért egyedül mentem haza, amit nem bántam, mert jó volt kiszellőztetni a fejemet.

- Szia Sakura! – állt meg hirtelen mellettem egy rendőrautó. Itachi ült a volánnál és mosolyogva köszöntött.

- Szia!- köszöntem vissza kedvesen.

- Gyere, hazaviszlek. – ajánlotta fel. Hát legyen, nem akartam visszautasítani. Behuppantam mellé az ülésre. – Jól vagy? – utalt a karomra, mit ne mondjak, kicsit már unom százszor elmondani ugyanazt.

- Igen, köszönöm. – mosolyogtam.

- Elkapjuk azt a rohadékot, aki ezt csinálta. – hangja komolyan hangzott. Eszembe jutott, hogy azon az estén, amikor Sasukéért mentünk, mintha az apámat láttam volna. Meg kell tudnom, hogy Itachi mennyit derített ki a napokban... nem akarom neki elmondani, mert még Sasukénak se szóltam, hiszen nem voltam biztos abban, hogy jól láttam-e.

- Apáról van valami hír? – hoztam fel a témát. Kérdőn rám nézett.

- Egyelőre nincs, de látták ugyanazt a fekete autót a határnál. – közben megérkeztünk a házunkhoz. Elfehéredtem, biztos voltam benne, hogy akkor jól láttam őt... - Hé, jól vagy? – aggódott Itachi, keze megint a combomra tévedt. Nem volt erőm ezzel foglalkozni annyira megijedtem.

- Azt hiszem láttam apát. –böktem ki végül.

- Tessék? – hangja egy oktávval magasabban csengett. –Mikor és hol? – kezét elhúzta és komoran figyelt.

- Két napja az egyik bár előtt. De nem vagyok benne teljesen biztos. – hadartam el. Nem akartam még szólni neki...

- Melyik bár? – kérdezte, a kesztyűtartóból elővette egy jegyzettömböt és egy tollat. – Írd fel a címet. – utasított. Úgy látszik, ha munkáról van szó nem viccel. Leírtam a címet, elköszöntem tőle és beléptem a házba. Eszembe jutott, hogy el kéne mennem a bárba délután, hogy elnézést kérjek a sráctól. Megírtam a leckémet, majd megkértem Inot, hogy kísérjen el.

- Biztos jó ötlet ez? – kérdezte a bejárat előtt.

- Persze. Hát mi baj történhetne? – Tudom, mire gondol, vagyis inkább kire, Sasuke nem nézné jó szemmel, hogy most itt vagyok. – Még el szerettem volna intézni ezt a hétvége előtt. – magyaráztam barátnőmnek. Felelősnek éreztem magam a helyzet miatt, hiszen Sasuke miattam verte meg... Beléptünk, nem volt sok vendég, Ino leült az egyik asztalnál, egyből kiszúrtam a srácot, aki épp valami koktélt rázott össze. Ki iszik ilyen korán? Nem is értettem, Elég nyúzottnak tűnt, szeme alatt egy monokli volt és a szája is fel volt repedve. Jézusom, szegény fiú...

- Szia. – léptem a pulthoz, felismert, mert mintha elfelejtett volna levegőt venni. Abbahagyta az előbb folytatott tevékenységét.