Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

Prológus

Eltervezett sors, vagy csupán egy gyönyörű véletlen.

Ezt már sosem fogom megtudni.

Egy valamit viszont tudok...

Amikor a történtek után láttalak, az belül összetört engem...

Azt hiszem, nem kellene mindig rád gondolnom.

Talán ez kellett, talán ez egy jel volt... Talán vak voltam az igazsághoz?

Édes, mondd... Tényleg nem voltam elég jó? Az én hibám volt?

A jónak hitt s nyugatató utazásból egy érzelmekkel teli s nyugtalan utazás lett, mi álmatlan éjszakákat csempészett a napjaimba.

Első pillanattól fogva felforgattad a gondolataimat, teljesen összezavarodtam.

Megpróbáltam elhitetni magammal; neked jobb lesz nélkülem, talán tényleg cssak bajt kevertem az életedbe.

Minden pillantás felém... Mindig, amikor találkozni akartál...

Annyira érdeklődőnek tűntél.

Elmondanád;

Igaz volt, vagy csak a fejemben létezett?

Igaz volt, vagy képzeltem? Tényleg beléd szerettem?

Örömmel töltött el az ha találkoztunk, ám belül mégis egy világ tört bennem össze, mert tudtam, hogy nem lehetsz az enyém. A távolság és a zavaró tényezők...

Tudtam, hogy köztünk egy lépés távolságon kívül nem lehet semmi.

Ám mikor az az egy lépés távolság éppen, hogy csak az ajkaink közt volt pár centi, hirtelen belém nyilalt a felismerés; nekünk együtt kell lennünk...

Azonban ott van közrünk Ő...

Ő annyira csinos, annyira jól néztek ki együtt...

Itt az ideje, hogy továbblépjek, ez valószínűleg csak egy buta belezúgás részemről...

Viszont továbbra is azt hiszem, hogy van köztünk valami, egy apró szikra

Tényleg vak vagyok az igazsághoz?

Édes, mondd... Tényleg nem voltam elég jó? Az én hibám volt?

Egy reggel hirtelen minden megváltozott, s eltűntél mellőlem...

Nem akartam a terhedre lenni, és azt akartam, hogy elfelejts, így inkább megpróbáltam kilépni az életedből... Úgyis tudtam, hogy ketyeg az órám, nem lehetek mindig itt... De könyörgöm, hogy tudhattam volna nélküled élni?

A gépem napokon belül indult vissza...

Csomagok hada hevert az ágyamon, én pedig búsan néztem ki az ablakon egyenesen arra a part szakaszra hol először fürödtünk együtt, önfeledten nevettünk és kagylók után buktunk le a hűvös óceánba.

Igaz volt, vagy hamis?... Csak egy hiba volt?

Tudnom kell, ez csak a fejemben volt?

Vajon te is ugyanezt érezted?... Vagy csak az elmém játszott velem?

Meg kellett volna tudnom, ám féltem az igazságtól.

Most már tudom, hogy nagy hiba volt ez részemről... Könnyű késve gondolkodni.