Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

14 - Szerelem a csillagok alatt?

- Esetleg adhatok maguknak egy- egy tányért? -hallottunk meg magunk mögül egy, már jól ismert hangot. 

Lassan ijedt arckifejezéssel pillantottam a mellettem álló Mackenziere, ki addigra már a minket megszólító férfit kémlelte.

Egy kis habozás után követtem a lány példáját, így az eddig rajta pihenő tekintetemet a mögöttem álló felé kezdtem el terelni.

- Hm? -nézett rám vissza kérdőn a recepciós.

- Öhm.. N-nem kérünk. Köszönjük. -erőltettem magamra egy apró mosolyt.

A férfi egy bólintást küldött nekem válaszul, ezt követően pedig sarkon fordult s elindult vissza, a bejárat irányába.

Ajkaim közül kicsúszott egy megkönnyebbült sóhaj, majd már vissza is fordultam a sütemények irányába.

- Már azt hittem, hogy rá fogunk fázni. -jegyezte meg halkan Kenzie.

- Nem csak te hitted azt, elhiheted. -mondtam ugyan olyan halkan mint ő, majd még utoljára elemletem egy csokis kekszet. - Én szerintem megvagyok. -néztem végig a kezemben lévő édességeken.

- Te beéred ennyivel? -nézett rám kikerekedd szemekkel a mellettem álló.

- Most miért? -érdeklődtem. - Ez azért elég sok. -pillantottam ismét a kezemre.

- Ha neked az sok, akkor... -húzódott távolabb, így szabaf rálátást biztosított a kezében felhalmozott süteményekre. - ...ez mennyi? -mosolyodott el halványan.

- Azt mind megfogod enni? -pillantottam le kezére.

- Meg én. -nevetett fel kissé. - Van ott hely. -kezdett el utalni a hasára. - Ettem már ettől sokkal több sütit is. -tette hozzá büszkén.

- Hát jól van. -rántottam meg a vállam. - Nem az én bajom lesz ha fájni fog utána a hasad.

- De-de. -kezdett heves bólogatádba. - A tied is lesz. Hiszen ki másnak nyavalyognék ha nem neked?

- Ki doblak. -vágtam rá egyszerűen. - Egész kényelmesnek tűnik a szabad idős teremben lévő kanapé. -gondolkodtam el mosolyogva.

- Na azt várhatod. -vigyorogott felém. - Vagy te mész oda, vagy engem hallgatsz. Egy biztos: ki nem mozdulok a szobából. -szegezte le.

- Van a szobában föld is. Sőt, még fürdőszoba is.

- Igen, neked. -vágott vissza egyből. - Akkor helyesbítek: nem mászok ki az ágyból.

- Lerúgdoslak, ennyire egyszerű. -kuncogtam saját szavaimon. - Igaz ez fájdalmasabb megoldás, de ha nem értesz a szép szóból, nincs mit tenni. -sóhajtottam fel még mindig mosolyogva.

- Na majd meglátjuk. -nézett rám tovább összehúzott szemekkel, majd bármiféle jelzés nélkül indult meg az emeltere vezető lift irányába.

- Héjj! Ne fuss el! -kiáltottam Kenzie után.

Végülis pedig én is megindultam a lift felé.

•

Amint kinyílt a liftajtó a megfelelő emeletem, Mackenzie futásnak eredt. Célpontjául pedig a szobámat tűzte.

Vagy szobánk?

- Kulcsok nélkül nem mész majd sokra. -jelent meg arcomon egy gonosz mosoly, majd szabad kezemmel elkezdtem kutatni zsebembe a kulcsok után.