Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

48 - A múltam árnyéka

Beérve a konyhába, már rögtön ki is nyitottam a hűtőnk ajtaját, mi pontosan a helységbe vezető boltív mellett helyezkedett el.

- Bingo! - akadtak meg szemeim a hűtőszekrény középső polcán árválkodó sushikon, mik csakis értünk kiáltottak. - Biztosan friss még. - engedtem el Brooke csuklóját, így mind a két kezemet segítségül tudtam hívni az étel kiszedéséhez. - Még nem evett belőle a nővérem se. Ezt onnan tudom, hogy ha a nővérem eszik belőle, akkor elfogy a szokásos öt tekercsből minimum három. - meséltem egy széles mosoly kíséretében.

- Nem is tudtam, hogy van nővéred. - pillantott rám meglepetten Brooke.

- Úgy emlékeztem, hogy említettem. - csuktam végül be a hűtő ajtaját, azt követően pedig megindultam a mögöttem elnyújtózó pult irányába. Még csak akkor figyeltem fel arra, hogy Brooke is ott volt, s a berendezésitárgy szélének támaszkodva figyelt engem. - A neve, Anuhea. Kicsivel több, mint öt évnyi különbség van közöttünk, s mivel már huszonöt éves elmúlt, így érthető az, hogy elszeretne költözni tőlünk egy saját házba. Emiatt van egy kicsit nagyobb felfordulás... Mindig is jó volt a kapcsolatunk, egyetlen egy rossz szót sem szóltunk egymáshoz és mindig ott voltunk a másiknak, ha szüksége volt egy kis támogatásra, vagy, igazából bármire. - meséltem el nagyon röviden azokat a dolgokat amiket tudni kellett a nővéremről.

De az édesanyám még a mi kapcsolatunkat is tönkretette...

Nagyon fájdalmas téma volt számomra a nővéremmel való kapcsolatunk. Imádtuk egymást, szinte már elválaszthatatlanok voltunk. Ám amikor már teljes mértékik úgy gondoltunk, hogy soha semmi nem állhat közénk, az anyánk pont az ellenkezőjét bizonyította be. Nem értettem, s soha nem is fogom megérteni azt, hogy mire volt jó neki az összeugrasztásunk.
Hamis szavakat adott át nekünk, azzal a szöveggel, hogy a nővéred, vagy ha pont Anuhea-nak mondta, akkor a húgod azt mondta nekem, vagy azt mondta valakinek a telefonba, hogy mennyire rossz testvér vagy és legszívesebben teljesen kiűzne az életéből. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy nem hagytuk annyiban azt a témát, így megtudtuk beszélni, és közben arra is rájöttünk, hogy édesanyánk keze volt a dologok mögött. Azonban volt egy fájó pont abban az ügyben, mégpedig az, hogy onnantól kezdve nem beszélgettünk olyan sokat, mint előtte. Ez pedig igaz volt a közösen eltöltött időnkre is. Anuhea-t lefoglalta a munkája, s az, hogy rendbe tartsa a házat, én pedig egyre kevesebb időt töltöttem otthon. Az egész úgy hatott, mintha elvágtak volna valamit kettőnk között. A kapcsolatunk teljesen megromlott, egyre több olyan dolgot hallottunk a másik felől ami nem volt éppen kedvünkre való, ráadásul miután coming out-oltam Anuhea-nak még távolságtartóbb lett velem szemben. A végén már teljesen ott tartottunk, hogy nem is ismerjük egymást, ez pedig így is maradt. Az egyedüli dolog amit megtudtam róla az évek alatt az az, hogy elköltözik tőlünk, s lett egy új párja, aki végre rendesen bánt vele, pont úgy, ahogyan ő azt megérdemelte.

Sajnos sok párkapcsolata futott zátonyra a rossz bánásmód, vagy testi bántalmazás miatt. Nem egyszer volt példa arra, hogy kék- zöld foltokkal volt tarkítva a karjai, lábai vagy rosszabb esetben az arca. Az ilyen napok után már teljesen abban a hitben voltam, hogy soha többé nem tud megbízni majd senkiben. Azonban ez nem így történt, szerencsére.

Számomra az volt a fontos, hogy boldog legyen.

Ha boldognak tudhatom, akkor nem fog érdekelni, hogy mennyire pocsék a köztünk lévő kapcsolat.
Talán, majd egyszer sikerül megbékélnünk, és azzal közelebb kerülnünk egymáshoz.

- Mackenzie. - mondta a nevemet maga elé Brooke, minek hatására feleszméltem a visszapörgetett emlékekből, s egyenesen a lányra pillantottam. - Ez nem hawaii név. - csóválta meg a fejét. - Hogyhogy amerikai neved lett? - fordult felém kérdő arckifejezéssel.