Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

53 - Mondd...

Szapora légvétel kíséretében kezdtem el lassítani azután, miután megláttam a hotel várakozójába nyíló ajtókat.

Egészen addig észre sem vettem, hogy a szívem olyannyira gyors ütemet diktál, hogy lassacskán kiüti magát a helyéről. Mindezek ellenére egy másodpercig sem álltam meg. Haladtam tovább, egyenesen a bejárat felé.

Miután elértem úticélomat, feszültem löktem be a súlyos üvegajtót, mi hatalmas lendülettel csapódott ne a földbe erősített ütközőnek. E tettem, nem túl nagy meglepetésemre, nagy ricsajjal járt, így az összes földszinten tartózkodó ember felém fordult.

- Alexander?! - kiáltottam el magam, mit sem törődve senkivel.

Lendületes, s nagy léptekkel haladtam tovább a recepciós pult felé, ami mögött ott állt Alexander is.

- Már bocsánat, de a füleden ülsz? - csaptam rá tenyeremmel a pult felületére.

Tudat alatt akkora erőt vittem bele az ütésembe, hogy még a fa felüt szélén elhelyezkedő üvegtárolók is megrezegtek, mikben tollak, gémkapcsok és biztosítótűk kaptak helyet.

- E-elnézést. - fordult végül felém a recepciós.

Miután akadálymentes rálátást biztosított az arcára, meglepetten álltam tovább előtte. S rákellett jönnöm, hogy az a férfi.. Akarom mondani fiú, egyáltalán nem Alexander volt.

Szemeim meglepetten pásztázták végig az ismeretlent.

Új lenne?

Tejfölszőke haja, egy- két helyen sötétebb árnyalatban pompázott, azonban nem túl ízléses módon teljesen hátra volt zselézve, feje tetején pedig egy borvörös színeb burkolt sapka díszelgett, mit leginkább a katonai kissapkákhoz tudtam volna hasonlítani.

Bátran kimertem volna jelenti azt, hogy a fiú teljesen új volt még, hiszen senkin sem láttad addig a napig ott kissapkában, pedig biztosan az egyenruhájuk része, ugyanis a színe ugyanolyan, akárcsak az felsője, vagy a nadrágja.

- Ma már másodszorra hitték azt, hogy én vagyok Alexander úr. - hagyta el ajkait egy kínos kacaj. - Ha jól sejtem ön lehet Mrs. Mackenzie. - villantotta meg fehér fogait, mik igencsak irigylésre méltóan csillogtak a szájában.

- Nem Mrs., csak Ms. - könyököltem rá a pult felületére. - De te honnan ismersz engem? - húztam fel az egyik szemöldökömet.

A fiú feszengve állt, egy percig se lazította el az izmait. Minden szempillantásnál azt vártam, hogy mikor kap valamelyik testrésze egy jó kis görcsöt az erőltetés miatt. Azonban akármennyire is vártam azt a pillanatot, várhattam volna estig is, nem következett volna be.

- Tudja... Alexander sokszor megemlítette magát a betanításom alatt.

- Oh, igazán? Mi szándékból? - kérdeztem rá, miközben szemeim elkalandoztak a tőlem nem is olyan messze elhelyezkedő gyümölcsös tálra, miből hívogatóam mosolygott rám vissza egy szép pirosalma.

Engedve a gyümölcs ínycsiklandozó külsőjének, gyorsan a kikaptam a tálból, még mielőtt bárki más elvehette volna.

- Ms. Mackenzie. - szólított meg a recepciós fiú. - Az ott... - emelte fel bátortalanul a mutatóujját, azonban én hamar a szavába vágtam, így nem tudta befejezni a mondatát

- Bocsánat, de kérdeztem valamit. Mire enged ez következtetni? - pillantottam vissza a megszeppent fiúra. - Hogy arra adsz választ, amire kíváncsi vagyok. - adtam meg helyette is a megfelelő választ.