Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

42 - Louis Roederer Cristal

Mivel mindannyian megérkeztünk a wellness részleg ajtajához, így várakozó pillantásokat kezdtem el Alexander felé küldeni, amivel az volt a szándékom, hogy jelezzem neki azt, hogy nyissa ki előttünk az ajtót, s vezessen minket körbe az új helységben, vagy legalább kísérjen be minket és mondjon pár szót a különböző medencékről.

Miután Alexander rám pillantott, észrevette, hogy hogyan nézek rá, ennek hatására pedig habozás nélkül megindult az üvegajtók egyike felé.

- Kövessenek kérem. - mondta, minek kíséretében ráfogott a kilincsre, s lassan elkezdte beljebb tolni a súlyos üveglapot.

Szó nélkül a recepciós nyomába léptünk, s úgy követtük őt, mintha valamiféle idegenvezető volna.

- Mindegyik medencénél van egy kisebb tábla, ami pontosan elmagyarázza azt, hogy mit tud nyújtani a számukra. - kezdett bele a mesélésbe, míg a helység közepe felé igyekezett.

A terem egyenesen lenyűgöző volt. Tompa fények borították be az egészet. A medencékből - amikből, ha jól összetudtam számolni, akkor egészen pontosan négy darab volt - kék fény áradt ki, minek következtében a meg nem világított plafonra rávetült a medence vizének hullámzása, ezzel pedig olyan hatást értek el, mintha a plafonon itt hullámzana a tenger, vagy éppen víz alatt lennénk, nézőpont kérdése volt csupán. Ám ahhoz, hogy tökéletesen lehessen látni mindent, nem volt elég a medencékből kiáradó fény, s mivel ezt tudták a tervezők is, így az oldal falak mentén helyeztek el nagyobb mécseseket, mik narancssárgás fénnyel járultak hozzá a meghitt hangulathoz.

Pihenésre alkalmas helyből nem volt túl sok, ebből is látszott az, hogy nem mindenki ment a hotelba teljes ellátás igénylésével, vagy éppen úgy, hogy kiváltotta wellness részleghez szükséges belépőt.

Biztosan méreg drága lehet kiváltani a wellness jegyet.

Az egészben pedig az volt a legmeglepőbb, hogy miután beléptem a terembe, nem csapott meg az a tipikus állott klór szag, ami szinte minden beltéri fürdőben felfedezhető.  Inkább kellemes illatok uralkodtak bent. Nem tudtam megállapítani, hogy milyen illat lehetett.. Édeskés volt, s nem volt túlságosan erős, ennek köszönhetően pedig nem csavarta meg az ember orrát, tüsszentésre kényszerítve azt.

- Nagyon szép ez a hely. - hallatta hangját Brooke.

Egy apró mosollyal fordultam a hang irányába. Arra számítottam, hogy Broo mellettem fog állni, miközben csodálja a hatalmas termet, de nem így történt.

Meglepetten néztem a lány hűlt helyére, azt követően pedig azonnal keresni kezdtem a szemeimmel. Nem túl nagy meglepetésemre nem kellett sokáig keresgélnem őt, hiszen hova is tudott volna menni?! Annak ellenére, hogy maga a terem nagy volt, az egészet belehetett látni, erőlködés nélkül.

- Ezek igaziak? - lépett közelebb egy, a falmentén elhelyezett növényhez. - Bár, elég műnel néznek ki. - hajolt közelebb az egyikhez, amit legjobban az Areca pálma nevezetű növényhez tudtam hasonlítani.

- Igen Ms. Davis, igaziak, de kérem ne piszkálja őket. - fordult Alexander az említett személy felé, aki már majdnem megfogta a pálma egyik levelét.

- Elnézést. - motyogta, annak kíséretében pedig gyorsan visszahúzta magához a kezét, s megindult vissza, hozzánk.

- Szeretnék még pár szót szólni a pezsgőjükről, ha megengedik. - ragadta meg egyik kezével az üveg nyakát, s feljebb emelte azt, hogy jobban megtudjuk nézni.

- Én mindent megengedek magának, Alexander. Bizonyos korlátok között. - néztem egy széles vigyor kíséretében a férfira. - Azt is megengedtem, hogy ide hozza nekünk ezt a pezsgőt, ami mellesleg nem tűnik túl olcsónak, pedig nem is szabtam ki költség keretet. - mondtam miközben visszagondoltam a megfelelő szituációra, annak érdekében, hogy feltudjam idézni a szavaimat.