Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

29 - Csók helyett puszi

[Brooke szemszöge]

- Tessék, ezeket vedd fel. -dobtam át a tőlem nem is olyan távol álló lánynak pár ruhadarabot.

Reflexeinek köszönhetően gond nélkül el is kapta a felé dobott textil kupacot, majd meglepett arcvonásokkal tanulmányozta a karján lógó dolgokat.

- Én ezeket fel nem veszem. - csóválta meg fejét, majd karját felém nyújtva jelezte, hogy vegyem át őket, s adjak valami olyasmit ami hozzá illik.

- Pedig úgy megnéztelek volna ezekben. - kezdtem el kuncogni.

- Azt várhatod.. Lehet, hogy neked jól állnak, de nekem nem. - közölte. - Soha, senki nem láthat meg ilyen ruhákba. - mondta, miközben levettem karjáról a ruháimat.

- Mennyi probléma egy helyen. - sóhajtottam fel mosolyogva. - Akkor szolgáld ki magad. - mutattam a padlón heverő táskámra, s elálltam az útjából. - Biztosan találsz olyat, amit szívesen felhúznál. - vált kezdeti mosolyom egyre nagyobbá.

- Meglátjuk. - vonta meg vállát a lány, majd semmi nem várva indult meg az említett táska irányába.

Úgy döntöttem, hogy amíg Mackenzie ruhát keres magának, addig én egy kicsit jobban össze szedem magam.

A kezemben lévő ruhadarabokat hanyag módon ledobtam az ágyra, mondva, hogy majd később összetűröm és elpakolom őket.

Gyors léptek keretében mentem a fürdőszoba felé, ám még mielőtt odaérhettem volna a hátrahagyott lány felkiáltott.

- Stip -stop a fürdő! - hallatta hangos hangját, léptei kíséretében.

- Nem, nem. - mutattam fel mutatóujjamat, s a fürdőbe igyekvő felé fordultam. - Előbb voltam itt, kint maradsz. - ült ki arcomra egy gonosz mosoly. - Úgyis hamarabb átöltözöl, minthogy én elvégezzem a dolgaimat. - tettem hozzá saját magam támaszaként.

- "Előbb voltam itt" - utánozta szavaimat. - Nagykorú gyerek. - forgatta meg szemeit, szintén egy gonosz mosoly keretében.

- Mondja ezt az, aki stip -stop-ol. - fontam össze magam előtt a karjaim. - Kettőnk közül inkább vagy te gyerek, mint én. - húztam feljebb az egyik szemöldökömet.

- Mondok valamit; készülődjünk. - javasolta, azzal pedig már hátat is fordított nekem és megindult az ágy irányába.

- Ezen gyorsan átsiklottál. - jegyeztem meg mosolygós hangon.

- Mert éhes vagyok.. Amúgy meg nem győztél volna. - rakta le a kezébe vett ruhákat az ágyra, majd habozás nélkül nyúlt a koszos felsőjének szegélyéhez. - Nem hidd azt, hogy ennyire egyszerű engem legyőzni. - bővítette ki az előző mondatát, minek kíséretében szorosan megmarkolta a textilt, s egy egyszerű mozdulattal lerántotta azt magáról.

Tettével teljes rálátást biztosított nekem a napbarnította hátára.

Megilletődve álltam a fürdőszoba ajtaja előtt, fejemben pedig folyamatosan az a gondolat keringett, hogy "menj be a fürdőbe", de nem mentem. Le sem bírtam venni a szemeimet Mackenzieről.

- Nem szeretnél esetleg bemenni? - érdeklődött az ágynál álló, válla fölül pedig rám sandított.

- Ő.. De. - mondtam halkan, majd már meg is fogtam a mellettem lévő ajtónak a kilincsét, s lenyomva azt benyitottam a helyiségbe.

- De ha szeretnél, maradhatsz kint is. - szólt utánam nevetve.

- Jó itt bent nekem. - kiáltottam vissza miután magamra csuktam az ajtót. - Na ez egy kicsit kellemetlen volt... - mondtam magamnak halkan, ám ahhoz nem elég halkan, hogy a kint lévő lány ne hallja meg.