07 - Képeslap vadászat

566 40 14
                                    

Hosszú másodpercek.
Óráknak tűnő percek.
S kínzó órák, miknek azt hittem sosem lesz már vége.

Egy fárdat mosollyal az arcomon álltam meg a poggyász átvevőnél, majd egyik kezemet a zsebembe mélyesztettem, s elővettem onnan a telefonomat.

Egy kicsivel feszültebben nyomtam mrg a bekapcsoló gombot, hogy megtudjam nézni; Grace írt-e már valamit az üzenetem.

Semmi válasz...

Sóhajtva csúsztattam vissza a készüléket eredeti helyére, majd tekintetemet ismét a poggyászokra vezettem.

Unott tekintettel vezettem végig szemeimet a csomagokon, majd hirtelen kiszúrtam az enyémet, mi éppen eltűnni készült, hogy újabb perceket kelljen rá várnom.

- Ne! -kiáltottam fel, majd amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam bőröndömhöz.

Még mielőtt visszanyelhette volna a futószalag, megragadtam a bőrönd fogóját és teljes erőből lerántottam azt, tettemet pedig egy nagyobb csattanás is követte.

Megkönnyebbülvel hunytam le szemeim, majd amikor kinyitottam figyelő szempárokkal találtam magam szemben.

- Most mi az?! -motyogtam magam elé, majd zavart pillantásokat küldtem az engem figyelők irányába.

Kellemetlen érzéssel a mellkasomban ragadtam meg ismét a bőröndöm, majd gyorsan megindultam a repülőtér kijárat felé.

Amikor kiakartam lépni a fotocellás ajtón, hirtelen megpillantottam egy kisebb szuvenír bolt szerűséget a szemem sarkából, így abban a percben meg is torpantam s az üzlet irányába fordultam.

Grace.

Szemeimmel képeslapok után kezdtem el kutatni, ám nem láttam meg egyetlen egy árva darabot sem, így azt terveztem, hogy tovább megyek és majd veszek később, ám valami miatt kötelességemnek éreztem azt, hogy bemenjek.

Mintha nem is én irányítottam volna a tetteimet.

Amikor észbe kaptam már az ajtó túloldalán álltam, s szemeimmel a képeslapok után kutattam.

- Segíthetek? -szólított meg egy női hang mire kissé összerezentem.

- I-igen. -feleltem zavartan miközben az említett lány felé fordultam.

Szemeimet végig vezettem arcán, min egy kedves mosoly ült. Barna szemei érdeklődve figyeltek engem, miközben ajkai egy kicsit elvoltak nyílva, mivel pont szóra nyitotta volna száját.

- És mi...? -folytatta volna kérdését, ám én szavába vágtam.

- A.. Képeslapokat keresem. -feleltem bizonytalanul minek hatására az előttem álló elmosolyodott.

- Értem. -bólintott boldogan. - Gyere. -intett, majd elindult az üzlet egyik sarka felé. - Ott lesznek. -mutatott egy magas vasálványra mi telis tele volt az említett papírokkal. - Remélem találsz majd egy megfelelőt. -mosolygott. - A kassza pedig ott van. -mutatott a megfelelő irányba, majd már készen is állt az indulásra.

- Köszönöm. -kiáltottam utána mire a barna hajú ismeretlen visszapillantott rám, s egy újabb mosolyt küldött felém.

Még pár másodpercig figyeltem ahogy elhagyja a boltot, majd amint kilépett az ajtón üresség érzet kerített hatalmába.

Kedves.

Jegyeztem meg magamban, majd az előttem lévő állványra pillantottam.

- Húha. Itt aztán van választék. -néztem végig a hatalmas kínálaton.

Aʟʟ Iɴ Mʏ HᴇᴀᴅDonde viven las historias. Descúbrelo ahora