Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

27 - Tom? Nem Tom!

- Maga, jobban mondva maguk meg mit csinálnak? - torpant meg a befelé igyekvő férfi, pontosabban egy számomra teljesen ismeretlen recepciós.

A mellettem térdelő Mackenzie ijedten fordult felém, miközben szemeit egyenesen rám meresztette, ezzel pedig azt jelezte nekem, hogy mondjak már valami hihetőt, ami nem az igazság, mivel neki ötlete sincs arra, hogy hogyan jöjjünk ki jól az adott szituációból.

- Hát... Mi, csak... - böktem ki végül pár szót, miközben tehetetlenségemet tükröző szemeimet a recepciósra tereltem.

- Nem tudtuk, hogy hogyan kell kinyitni! - vágott magabiztosan az akadozó szavaimba bajtársam.

- Egy hajtűvel? - húzta fel kérdőn egyik szemöldökét a férfi, minek kíséretében összefonta maga előtt a karjait.

- Talán... Probléma? - pillantottam le egy másodperc erejéig a Kenzie kezére, miben ott díszelgett az említett tárgy. - Csak.. Túl sok filmet nézünk. - rángattam meg vállaimat. - Úgyse sikerült volna. - legyintettem míg egy apró mosolyt próbáltam felerőltetni az arcomra.

- Aha... - bólintott egy aprót a fiatal férfi, utalva arra, hogy nem veti belénk a hitét.

Rosszaló pillantásai hol az arcomat égette, hol pedig a mellettem lévő lányét.

- Ugyan már, Tom. - pattant fel hirtelen Mackenzie, majd közelebb lépett a férfihez, s megpaskolta az egyik vállát. - Hogy is lehetne azt hinni, hogy két, ennyire fiatal lány felakarta törni azt a kis hűtő.. Amibe ráadásul csak üdítők vannak?! - próbálta menteni a menthetetlent.

De ha már így belekezdtünk.. Akkor ki kell, hogy magyarázzuk magunkat.

- Pontosan. - csatlakoztam a hitetgető lányhoz. - Miért kellenének nekünk azok a kisdobozos italok?! - tártam szét értetlenül a kezeimet. - Ha alkohol lenne benne még azt mondanám, hogy megértem.. De így?! Feltételezni sem merném. - próbáltam magabiztosságot kivetitő szavakat címezni Tomnak.

- Ez mind szép és jó.. De! - nyomta meg ez a pici szót, miközben felemelte a mutatóujját, szigorú tekintetét pedig Mackenziere vezette. - Minek ez a nagy körítés? Hiszen a kulcs... - indult meg mondata közben az ágy mellett található éjjeliszekrény felé. - Minek kell egy hajtű ahhoz, hogy kinyissák, ha itt van a kulcs? - mutatott a szekrény fiókjára miután elérte azt. - Akkor senki se feltételezne semmit, s maguknak sem kellene nevetséges magyarázatokat keresni a tettükre. - kezdett el cikázni a tekintete köztem, s bűntársam közt.

A szobára csend telepedett. Kínos csen.
A tény hatására lassan oldalra kezdtem fordítani a fejemet, ezzel párhuzamosan pedig megláttam, hogy Mackenzie is felém kezd el nézni, így végezetül egyszerre akasztottuk össze a tekintetünket.

Elhúzva az ajkaimat jeleztem azt, hogy ez most kellemetlenebb volt az eddigi legcikibb élményemnél is.

- Egyébként.. Tom.. - nézett rá vissza gyorsan Kenzie. - Miért nem kopogott, hm?! - kezdett el lassan az említett személy felé lépdelni. - Mi van ha éppen öltözködöm?! - mutatott felé idegességet színlelve. - Vagy mi van akkor, ha éppen olyat csinálok, vagy csinálunk ami másra nem tartozik?! - közeledett továbbra is Tom irányába.

Ami másra nem tartozik?! Tessék?!
M-mégis mit csinálnánk ami másra ne tartozna?..

- É-én.. Hát.. Szóval..

A férfi arca szinte pillanatok alatt vált zavartá, a szigorú vonásokból.

- Hagy halljam. - állt meg végül a lány, de már vészesen közel volt az előtte álló mellkasához. - Mi lett volna, ha ilyen történik? - folytatta az ostromlást.