Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

03 - Horvátország

- Nem. -kezdtem el csóválni a fejem. - Ezt nem mondhattad komolyan... -pillantottam egy erőltetett mosoly keretében a pultnak támaszkodó lányra.

- Broo.. Sajnálom. -sóhajtott fel. - De ebben most nem volt semmi vicc. -húzta el ajkait.

- Oh, értem.. -fagyott le arcomról még az az erőltetett mosoly is amit nagy nehezen felküzdöttem.

- Ne haragudj, hogy ezt pont most közlöm veled, de úgy gondoltam, hogy az jobban fájt volna, ha hazajössz és nem itt találsz. -mondta halkan.

- Igazad van. -bólintottam egy aprót. - Jobb így, hogy most elmondtad. -hajtottam le fejem, majd szemeimnek érdekesebb lett a padlót tanulmányozni mint az előttem lévőt.

- De héj... -lökte el magát a pulttól Grace. - Fel a fejjel. - állt meg előttem, majd egyik kezével állam alá nyúlt s feljebb emelte a fejemet. - Ettől még ugyanúgy tartani fogjuk a kapcsolatot. -jelent meg arcán egy halvány mosoly. - Sőt, ha gondolod nyaranta felváltva meglátogathatjuk egymást. -dobta fel az ötletet.

- Ez... Egészen jól hangzik. -ült az én arcomra is egy apró mosoly.

- Biztos vagyok benne, hogy tetszene neked egy tengerre néző ház. -gondolkodott el.

- Tengerre? -csillantak fel a szemeim. - Ilyen közel lesztek hozzá? -kérdeztem.

- Bizony. -kezdett el hátrálni a pult irányába. - Kitalálod, hogy hova megyünk? -támaszkodott meg végül ismét a konyhapultnál.

- Húha. -fújtam ki egy nagyobb adag levegőt. - Öhm... Gondolom nem éppen a közelbe. -nevettem fel kínosan.

- Hát nem. Nagyon nem. -vágta rá mosolyogva.

- Franciaországba? -kérdeztem rá egy kis habozást követően.

- Beep, nem talált. -csóválta fejét. - Úgyse fogod kitalálni. -kuncogott.

- Na köszi. -nevettem fel végül. - Akkor egyszerűbb lenne ha megmondanád, nem?

- De az túl egyszerű lenne. -közölte.

- Szeretem az egyszerű dolgokat. -vontam meg az egyik vállam.

- Ezt majd a jövőbeli pasidnak mond. -mondta egy nevetve.

- He- he, igen. -nevettem fel erőltetetten. - Annak inkább nem. -kaptam tarkómhoz.

Le kéne vele ülnöm beszélgetni erről...

Egyre kellemetlenebb tettetni ezt az egész dolgot.

- Jobb is, úgyse értené meg. -legyintett mosolyogva, majd hirtelen egy morgó hangra lettem figyelmes mi egyenesen a lány irányából jött.

- Csak nem éhes valaki? -mosolyogtam.

- Mondhatni.

- Na, akkor engedj oda, hogy tudjak reggelit csinálni. -indultam meg a pult irányába mire a lány már arrébb is állt. - De ettől még nyugodtan elcsiripelheted, hogy hova is mentek pontosan. -vettem a kezembe a megmaradt tojásokat mik már legalább fél órája vártak ránk a pulton heverve.

- Hááát... -nyújtotta el a lány, majd hirtelen egy nagyobb koppanásra lettem figyelmes mit egy fájdalmas szisszenés követett. - Francba. -nyöszörögte a lány minek hatására rögtön felé fordultam.

- Mit csináltál te szerencsés? -kérdeztem mosolyogva.

- Csak szimpatikus volt a kislábujjamnak az asztal lába. -mesélte a történteket.