Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

13 - Mit kívánsz?

Gondolataimba merülve folyattam magamra a forró vizet, minek köszönhetően az egész fürdő egy gőzkabinná változott.

El se hiszem, hogy itt vagyok.
Meg azt se hiszem el, hogy egy szinte még mindig idegenre bíztam magamra.

Lehet tényleg van valami abban amit Grace mondott: Sose voltál normális Brooke, de ezért lettünk barátok.

Grace...
Még mindig nem írtál, hogy mi volt ez az egész akkor, amikor eljöttem.

Nem értem, hogy mi ütött belé...
Lehet, hogy összezavartam a tetteimmel?..

Vajon.. Elveszthetem emiatt?
Szinte már a nővéremnek tekintem.. Nem tudok rá máshogy nézni.

Gondolat kavalkádomba még a fejem is belesajdult.
Egy fájó fintorral az arcomon hunytam le szemeimet, majd még utoljár a fejemre húztam a zuhanyt, hogy egész testem érezhesse a belőle kiáramló forró cseppeket.

- Brooke. -hallottam meg Mackenzie hangját, egy halk kopogás kíséretében.

- Igen? -kérdeztem vissza miközben elzártam a vizet.

- Nem hiányzik valamid? -érdeklődött, ám hallani lehetett hangján azt a tipikus "mindjárt nevetek"-et.

- Öhmm... -gondolkodtam el. - Nem tudok róla. Miért? -kezdtem el körbevezetni tekintetemet a fürdőszobába bevitt holmikon.

- Hát akkor jól van. -mondta beletörődötten. - Csak gondoltam nem az én ruháimba szeretnél aludni. De ha igen, félreértés ne essék, nem zavar. -kuncogott kintről.

- Micsoda?! -kaptam fejemet a bevitt ruha halomra, ám azt eltakarta a törülközőm.

Gyorsan odaléptem a csaphoz, majd elkaptam onnan a zavaró tényezőt.
Tényleg Kenzie ruhái voltak nálam.

Meglepetten néztem a textilekre, majd egy kis habozás után összeráncoltam a szemöldököm, ideges tekintetemet pedig az ajtóra tereltem.

- Ez is azért van mert megzavartál... -morogtam.

- Én? - "háborodott" fel. - Te voltál az aki zavarba jött attól, hogy meg kell ismételni a saját kijelentését. -közölte.

Mondata hatására megforgattam a szemeimet, majd a kezemben lévő törülközőt egy gyors mozdulattal magam köré tekertem, végül felmarkoltam a mosdókagylón lógó ruhadarabokat és megindultam az ajtó irányába.

Tudtam, hogy igaza volt Mackenzienek, viszont nem akartam, hogy az legyen.
Így hát folytattam az ellenkezést, hiába volt felesleges.

- Nem igaz. -feleltem míg megfogtam a kilincset, s lenyomva azt már ki is nyitottam az ajtót. - Nem jöttem zavarba. -pillantottam az ajtóban állóra, ki megrezzent hirtelen tettem miatt.

- Ne legyél ilyen kis idegbeteg. -mosolygott rám.

- Nem vagyok az... -váltottam át flegma arckifejezésre, majd kinyűjtva egyik kezemet átadtam Kenzienek a ruháit.

- Ettől még nem lesz igazad, Pukkancs. -vette át vidáman a neki nyújtott holmikat.

- Ne hívj így. -vágtam hozzá, azzal a lendülettel pedig már meg is indultam a pizsim felé, mi az ágy szélén hevert. - Nem értem, hogy hogyan kerül hozzám a te cuccod. -sóhajtottam fel. - Ennyire szétszórt csak nem vagyok...

- Vagy mégis. -hallottam meg magam mögül a közeledő lány hangját. - Semmi okod arra, hogy morci legyél. -lépett mellém egy halvány mosollyal a szája sarkában. - Nem mondom, hogy nyugi mert a végén csak idegesebb leszel, viszont ez nem a világ vége. -lépett végül elém, tekintetét pedig szemeimre vezette.