Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

01 - Meglepetés

Egy széles mosollyal az arcomon léptem fel a bejáratiajtónkhoz vezető utolsó lépcsőfokra, majd megálltam s behunytam szemeimet.

El sem hiszem, hogy meg van. -szorongattam izgatottan a kezemben lévő papírt. - És elsőre.

Vettem egy mély levegőt, majd felnyitottam pilláimat s ráfogtam az ajtó kilincsére, végül pedig lenyomtam azt s benyitottam a házba.

- Anya! -kiáltottam fel boldogan, ám miután teljesen bementem a házba, az teljesen üresnek tűnt. - Anya?! Itthon vagy? -hívogattam továbbra is édesanyámat, ám egy árva hangot sem hallottam meg.

Ezek szerint nem... -húztam el ajkaim, majd szomorkásan pillantottam le jogosítványomra.

Ledobtam a vállamon lévő táskámat az ajtó mellé, majd levettem a dzsekimet s felakasztottam a fogasra.

Miután sikeresen lerúgtam rábaimról a cipőmet, megragadtam táskám egyik pántját, majd úticélul vettem a konyhát azzal a szándékkal, hogy igyak valami hideget.

Alig kezdődött el a nyár, de már most rettenetesen meleg van... Mi lesz itt később?!

- Gratulálok a jogosítványodhoz! -kiáltott fel anyukám miután beléptem a konyhába.

Meglepetése hatására egy nagyobb sikoly hagyta el ajkaimat, majd ijedten léptem oldalra, így sikeresen nekivágódtam a boltív oldalának.

- Jaj Kicsim. -rakta le gyorsan a kezében lévő tortát az asztalra. - Jól vagy? -sietett oda hozzám. - Ne haragudj. -nevetett fel kissé. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogsz ijedni.

- Pedig már több mint tizennyolc éve ismersz. -nevettem fel, majd ellöktem magam a boltívtől, a táskám pedig ismét a földdel volt kénytelen talákozni. - Köszönöm. -ugrottam boldogan anyukám nyakába.

- Tudtam, hogy sikerülni fog. -viszonozta ölelésem, majd egy apró puszit nyomott fejemre.

- Hm... -vezettem tekintetemet az asztalon lévő tortára. - Nézzük csak meg közelebbről azt a tortát. -mondtam, majd lassan elhúzódtam anyától, s már meg is indultam az édesség felé.

- A kedvenced. -mondta mosolygós hangon a mögöttem lévő.

- Óó, csokitorta, jó választás. -léptem az említett torta mellé, akárcsak egy kritikus. - Igen, a díszítés nagyon is elnyerte a tetszésemet. -próbáltam visszatartani a nevetést.

- Akkor itt az ideje megkóstolni, nem igaz? -lépett a konyhapulthoz anyu, majd kihúzta az egyik fiókot s elővett belőle egy nagyobb kést. - Tied a megtiszteltetés. -nyújtotta át mosolyogva az éles tárgyat.

- Hát még szép. -vettem el a kést, majd egy kis habozást követően elkezdtem kikanyarintani egy szeletet.

- Remélem annak, ami a szobádba vár, is annyira fogsz örülni, mint ennek, vagy még jobban. -nézett rám mosolyogva.

- A szobában? -néztem fel kérdőn a nőre.

- Bizony. -bólintott boldogan. - Az én véleményem szerint, nagyobb örömet fog okozni. Egy kis kikapcsolódás. -kacsintott. - De előbb a torta. -emelte fel mutatóujját. - Azzal többet szenvedtem. -nevetett.

- Nem- nem. -ráztam meg egy gonosz mosoly keretében a fejemet.

- De- de. -bólogatott hevesen anyu.

Válaszadás képpen újból megráztam a fejemet, majd lassan a torta irányába nyúltam, s mutatóujjam segítségével leszedtem a tetejéről egy nagyobb adag tejszínhabot.