Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

32 - Vita, vita hátán

- Nekem ez még mindig egy erdőnek látszik. - vezettem körbe a tekintetemet a minket körül ölelő környezeten. - Most már elmondod, hogy mi ez a hely? - pillantottam kíváncsian a mellettem lévőre, ki szigorúan az előttünk elfekvő úton tartotta a szemeit.

- Majd meglátod. - adott egy nagyon egyszerű választ a kérdésemre.

Magamhoz hűen ez egyáltalán nem volt a kedvemre való.
Szemöldökeimet összehúzva vizsgáltam tovább Mackenziet, ki érezte, hogy rajta tartom a szemeimet, így ajkai egy apró mosolyra húzódtak.

- Ne nézz így. - fordult végül felém, így teljesen tisztán láthatta azt, hogy hogyan nézek rá. - Mindjárt ott vagyunk úgyis. - folytatta teljesen nyugodt hangnemben.

- Vagyis az erdő közepén. - jegyeztem meg egy fokkal halkabban, fejemet pedig előre fordítottam, s nézni kezdtem a talajon futó beton járdát.

- Nem. Nem ott. - vágta rá egyből a mellettem haladó. - Sokkal jobb hely, mint az erdő közepe. - mondta mosolygós hangon.

- Talán egy fánkos? - érdeklődtem tovább.

- Éhes vagy? - felelt egy kérdéssel a kérdésemre.

- Nem vagyok az, csak próbálom kitalálni, hogy mi lehet itt, ami annyira jó, mint amilyennek mondod. - adtam választ elgondolkodva azon, hogy milyen opció lehetséges még.

Gondolat menetem azonban hamar megtörte egy ismeretlen fiú, mi egyenesen a magunk mögött hagyott útszakasz felől érkezett.

- Mackenzie! - szólította meg a fiú, minek hatására az említett személy lassított a tempóján, s hátrafordult.

- Pika?! - súgott maga elé egy nevet, miközben szemeivel keresni kezdte a fiút. - Pika! - emelte fel szabad kezét azzal a szándékkal, hogy intsen egyet a mögöttünk haladónak.

Ezek szerint ő is az egyik barátja.
Jó nagy lehet az ismeretségi köre..

- Sziasztok! - üdvözölt minket a távolból.

Hangjában örömet lehetett felfedezni, ez pedig az arcára is rá volt írva, hiszen egy hatalmas vigyor villantott felénk.

- Kinek integetsz Pika? - szólalt meg mögüle egy másik személy.

Annak a személynek ismertem a hangját.
Sajnos túl jól ismertem a hangját.

Kiana..
Már megint te.. Mit keresel itt?

- Mackenzie az. - adott választ neki Pika.

- Mit keresne itt Mack...? - folytatta volna, ám miután kilépett a fiú mögül, kezében egy palack vízzel, teljesen elakadt a hangja.

- Te mindenhol ott vagy? - morogta a mellettem lévő.

- Te mindenhol ott vagy, oldaladon a kis amcsival? - torpant meg az út közepén, nem is annyira lemaradva tőlünk.

- Őő, mi folyik itt? - kezdett el értetlenkedni Pika. Mosolya is alább hagyott.

- Ugyan.. Semmi.. - legyintette nem törődően Kiana. - Mit kerestek it? - szavait szinte már köpte felénk, viszont Mackenzie láthatóan próbálta visszafogni az indulatait.

- S te.. Te mit keresel itt? - kerülte ki a válaszadás lehetőségét Kenzie.

- Képeket jöttünk készíteni, Pika-val. - karolt bele erőszakosan a mellette álló fiúba, ki meglepetten pillantott le Kiana-ra.