Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

02 - Költözés

Kora reggel egy számomra elég jól ismert zene csapta meg füleim, így lassan felnyitottam pilláim, s megpróbáltam kicsit jobban magamhoz térni.

Lassan elkezdtem egyik könyökömre nehezkedni, majd egy kisebb ásítás keretében elemeltem az éjjeliszekrényemen pihenő telefonomat.

Grace?

Minek vagy te fent ilyen korán? Mindig azt mondod, hogy a szépítő alvásod legalább kilencig tart.

- Szia. -emeltem fülemhez a készüléket miután elfogadtam a lány hívását.

- Brook, szia. -köszöntött. - Már azt hittem, hogy sose fogod felvenni. -sóhajtott.

- Bocsi. -mosolyodtam el. - Éppen a szépítő alvásomat csináltam. -nevettem el magam.

- Ha-ha. Tudd meg, hogy ez igenis igaz. -morogta.

- Persze- persze. -bólogattam mintha láthatná. - Na ki vele, mit szerettél volna? -érdeklődtem.

- Gyere el velem vásárolni, kérleeek. -mondta gyerekes hangon min nem tudtam nem elmosolyodni.

- Sajnálom Grace, de ma nem fog menni. -húztam el ajkaim, ám belül mégis nagyon boldog voltam. - Amúgyis, előzőhéten voltunk, nem hiszem, hogy ez létfontosságú lenne.

- Neked lehet, hogy nem is. -kezdett bele. - Talán ha évente egyszer elmész venni valamit.

- Nem tehetek róla, hogy nem idegeskedem azon, hogy valami tíz perce kiment a divatból.

- Ha nem lennénk barátok, akkor most megsértődtem volna. -közölte.

- Ójaj, a nagy fenyegetés. -nevettem fel ismét.

- Inkább azt mond meg mi az oka annak, hogy nem tudsz egy ilyen csuda jó programra eljönni a legeslegjobb barátoddal, hmm? -kérdezte szomorkásan hangon, tudtam, mélyen remélte, hogy végül igent mondok neki, de akkor csak magammal toltam volna ki.

- Az, hogy pakolnom kell. -feleltem boldogan.

- Ennek örülsz ennyire? -lepődött meg. - Már ne is haragudj de annak is jobban tudok örülni, ha kilométereket kéne lesétálnom egy cipőért, pedig tudod, hogy utálok sétálni.

- Nem is olyan pakolásra értettem. -kezdtem bele izgatottan.

- Hanem? -értetlenkedett.

- Elutazok egy kis időre. -meséltem. - De nem is akárhova.

- Micsoda? Engem nem akarsz magaddal vinni? -hadarta kérdéseit. - Nem akarok itt maradni a sok hülye közt. Hát egyedül hagynál? Bár... Úgyse maradok itt... -mondta halkan.

- Igen. -vágtam rá kuncogva. - Sajnálom, de csak két jegy van, és az egyik az anyukámé.

- Szívesen utazok én anyukáddal. -mondta nevetve. - Emlékszel, hogy karácsonykor is milyen aranyos volt és nem szólt egy szót sem?!

- Amikor leöntötted a fehér szőnyegét valami szósszal, aztán bosszúból ő meg borral öntött le?

- Micsoda? -kérdezett vissza. - Milyen bosszú? Azt hittem véletlen volt.

- Mármint... -kezdtem el mentségeket gyártani a fejemben. - Felejtsd el. Lehet, hogy csak rosszul emlékeztem.

- Áhá, érthető. -mondta mosolygós hangon.