Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

19 - Törpe

Nyugodt, s egyben nagyon ráérős tempóban haladtunk egymás mellett Mackenzievel.
Mind a kettőnk arcán ott hevert az az apró mosoly, mi rámutatott arra, hogy élvezzük a másik társaságát, még akkor is ha nem szóltunk egymáshoz.

Nem is kellett, hogy egymáshoz szóljunk.
Szavak sem kellett ahhoz, hogy tudassuk a másikkal: jó vele lenni.

Szemeimmel a mellettünk eleterülő partot vizsgáltam.

Az emberek még mindig ugyan annyian voltak mint amikor ideértem, sőt, talán még többen.
Volt aki csak a házikedvencét vitte oda, hogy egy nagyot sétáljanak, vagy éppen lehűtse állatkáját a hűvös vízben.
De voltak ott idősebb párok is, kik az úszás helyett inkább csak feküdtek a napágyukban, vagy a törülközőjükön, hogy egy kis színt vigyenek világus bőrükre.
S voltak fiatalok is.
Igazából ők voltak többségben.
Végig néztem rajtuk, s feltűnt, hogy mindegyik csapat mást- mást csinált. Még az egyik csapat a parton röplabdázott, addig a másik a víz mellett döntött, s ott labdáztak, vagy búvárkodtak, de voltak olyan személyek is akik a vízbe vezető mólóról ugrottak fejest, vagy bombát.

Teljesen átragasztották rám a jó kedvüket.
Ajkaim egy, az eddiginél sokkal nagyobb mosolyra húzódtak, majd boldogan a mellettem lévő lányra néztem, ki éppen akkor rúgott arrébb egy kavicsot, mi az útjában volt.

- Mi ez a kedvtelenség? -törtem meg végül a köztünk lévő csendet.

- Hm?! -kapta fejét hirtelen az irányomba, majd értetlen arckifejézéssel figyelt tovább.

- Nem érzed jól magad? -kezdtem el aggodalmaskodni. - Mert ha igen, akkor nyugodtan visszamehe... -folytattam volna, ám Mackenzie a szavamba vágott.

- Szó sincs erről. -rázta meg kissé a fejét. - Veled szeretném tölteni a napot, nem megyek vissza. -nézett mélyen szemeimbe, majd az ő ajkai is egy nagyobb mosolyra húzódtak. - Csak elgondolkodtam. -nevetett fel kínosan.

- Na és min gondolkodtál ennyire? -mutattam meg kíváncsiskodó énemet.

- Hát.. -terelte vissza szemeit az előttünk elterülő járdára. - Hát, az nem lényeges. -mondta egy fokkal halkabban. - Csak egy apró probléma, semmi több. -mondta, miközben fokozatosan tünt el arcáról a mosolya.

- Esetleg tudok valahogy segíteni? -vizsgáltam tovább a lányt, szemeimmel.

Próbáltam megfejteni az arcvonásait, viszont csak annyit tudtam kivenni belőlük, hogy nincs a legvidámabb kedvébe, ez pedig nem hagyott nyugodni.
Rossz volt kedvtelennek látni, s mindenképpen segíteni szerettem volna valahogyan.
Legalább csak annyira, hogy jobb kedvet tudjak neki varázsolni.

- Nem hinném, hogy tudsz.. De azért köszönöm. -pillantott rám ismét, viszont csak egy- két másodperc erejéig.

- Egészen biztos? -húztam feljebb szemöldökeimet, miközben egy kicsit beleböktem a mellettem haladó oldalába.

- Héjj. -ugrott meg kissé tettem hatására, majd szigorú tekintettel felém fordult. - Ne csináld. -emelte fel mutatóujját.

- Mármint mit? Ezt? -böktem bele ismét az oldalába egy gobosz mosoly kíséretében.

- Igen, ezt. -nyúlt gyorsan a karom utám, ám még így is gyorsabb voltam nála, szóval sikeresen kitudtam kerülni a felém nyúló kezét.

- Lassú. -dugtam ki rá nyelvem, minek hatására Mackenzie felhúzta az egyik szemöldökét.

- Igazán?! -figyelt továbbra is, én pedig bólintottam egy nagyot. - Kapsz öt másodperc előnyt. -fonta össze maga előtt a karjait. - Egy...