Aʟʟ Iɴ Mʏ Hᴇᴀᴅ

34 - Szégyenlős modell

- Vegyél fel egy jó pózt, Modell királynő. - hallatta hangját Mackenzie, majd a derekamon lévő kezét visszahúzta magához.

Most miért vette el a kezét?

Tette hatására értetlenül felé fordultam, majd feljebb húztam az szemöldökömet és úgy figyeltem tovább azt, hogy a lány valami után kutat a nadrágja zsebeiben.

- Mi az, hogy Modell királynő?! - fontam össze magam előtt a karjaimat. - Mire készülsz? - érdeklődtem.

Mackenzie habozni kezdett, mivel sokkal jobban koncentrál arra, hogy megtalálja az általa keresett tárgyat, mint a szavaimra.

- Mit keresel ennyire? - tettem fel egy újabb kérdést, hátha arra felfigyel majd, de nem úgy történt.

Továbbra is kétségbeesetten matatott a zsebeibe, eredménytelenül.

- Nem hiszem el... - morogta maga elé, majd egyik kezét gyorsan a hátsó zsebéhez vezette.

Arcán látni lehetett a megkönnyebbülést miközben belenyúlt az említett zsebébe, s kihúzta belőle a telefonját.

- Meg van. - sóhajtott egy nagyot. - Soha többé nem teszem a hátsó zsebembe. Majdnem rosszul lettem, hogy elhagytam valahol. - emelte szemei elé a készüléket.

- Mackenzie! - kiáltottam hirtelen a lányra, ki annak hatására megrezzent.

Az erdő a hangomtól volt hangos.
A lombkoronákon ülő madarak pedig nagy zajt csapva kezdtek el menekülni a hangom miatt.

- M.. Mi a baj? - pillantott rám kikerekedett szemekkel.

Nem, hogy ő, de még én is meglepődtem az engem elhagyó üvöltés miatt.

Miután tudatosult bennem, hogy végre minden figyelmét rám fordítja a lány, megköszörültem a torkomat, a karba tett kezeimet pedig leengedtem magam mellé.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem rá ismét, ám ezúttal már normális hangerősséggel.

- Emiatt ordítottál rám? - tárta szét értetlenül a karjait. - Még a madarak is megijedtek tőled. - jelent meg arcán egy mosoly, miközben felmutatott egyik kezével a magasba, egyenesen a lombkoronák irányába.

- Igen, ezért. - kezdtem el helyeselni, a lány pedig szép lassan visszaengedte maga mellé a felemelt kezét. - Nem ez volt az első, hogy rákérdeztem. Nem figyeltél, s gondoltam, így figyelni fogsz. - hagyta el ajkaimat egy kínos kacaj.

- Bocsánat, csak megijedtem, hogy elhagytam a telefonomat. - pillantott le a tenyerében megpihenő készülékre. - Ha elhagytam volna, akkor nem tudtam volna olyan képeket csinálni rólad, amit még egy profi fotós is megirigyelne. - mutatta meg fogait egy vigyor segítségével.

Szégyenlős személyiségem miatt, tudtam, hogy nem fog jól menni ez a fotózkodás.

Nem tudom megállni nevetés nélkül azt, ha egy ember kamerát tart felém.
Már csak emiatt se lennék jó "Modell királynő".

- Nem fog menni. - tettem ki magam elé a kezeimet, védekezés képpen. - Túl szégyenlős vagyok és borzalmasak lesznek azok a képek. - tettem egy lépést hátrafelé.

- Nem hiszek neked. - vágta rá az előttem álló. - Láttam az instagram képeidet és meg kell hagyni; tökéletesek voltak. - próbált kitartani a terve mellett, hiába is próbálkoztam az ellenállással.

Ne..
Ugye nem?!..

Ha megnézte az instagramomat, akkor attól félek, hogy olyan képeket látott rólam, ami nagyon kellemetlen.