A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Shizui x Jin Ling

A sötét erdő

*Jin Ling*

A nap megy le a horizonton. A felhők fehérből lilába öltöztek. A fények még utolsó erejükkel világították be a sűrű erdőt. Az éjszaka vadjai már ébredeztek álmukból. Én pedig két Gusu Lan klánból tartozót követek vadászatra. Shizuit és Jingyit. Mint ahogy szokott lenni Jingyi elterelte Shizui figyelmét arról hogy én is itt vagyok. Ez nagyon zavaró. Én is olyan közel szeretnék lenni hozzá mint Jingyi! De ezt nagyon nehéz kivitelezni. Főleg hogy Jingyi tudja mit érzek Shizui iránt, így mint egy aggódó testvér nem hagyja hogy a közelébe merészkedjek. Shizuinak meg nagy szerencsémre nem mondta el hogy mit érzek. Még csak az kellet volna. El is vertem volna érte Jingyit. Bár most is lenne kedvem verekedni vele. De majd akkor ha Shizui nem látja. Utálja ha vitatkozunk.

-Hé Ling! Nincs kedved ide jönni mellénk? Olyan furcsa hogy csak így hátulról követgeted nyomainkat.- Shizui egy nagy mosollyal maga mellé intett. Nekem nem is kellett több. Azonnal ott termettem mellette. Jingyi pedig ezt nem nézte jó szemmel.

-Szerintem szét kéne válnunk! Úgy könnyebben körbe járjuk a környéket.- Jingyi nagy szemekkel várta a reakcióinkat. Tőlem egy szúrós szempárt kapott amíg Shizuitól egy gondolkodó tekintetet.

-Igazad van. Úgy egyszerűbb lenne prédát találni.- Utállak Jingyi!!!!!- De ugye mind kettőtöknél van jelző fény? A biztonság kedvéért. -Jingyi nagy mosollyal vette elő a jelző fényét mint aki mindenre gondolt. De nálam nem volt.

-Én elfelejtettem... – Shizui megint gondolkodni kezdet mire kimondót egy olyan mondatot amire a szívem hevesebben vert.

-Hmmm.. Nem baj. De nem akarom hogy bajba keveredj így mi ketten megyünk. Jingyi te menj délnek. Én és Ling északnak megyünk majd. Ha minden jól megy hajnalban itt találkozunk.- Shizui búcsút intett Jingyinek  és megindult északnak.

-Bye bye Jingyi! Ne aggódj Shizui miatt. Majd vigyázok rá. – Gúnyos arcommal integettem a szerencsétlennek majd pedig követtem Shizuit.

-Te kis!! Ajánlom hogy ne érj hozzá!!- Végre én vagyok Shizui mellett hehe!!

Pár óra telt csak el de rengeteg vadat elejtettünk. Az már csak hab volt a tortán hogy közben nagyon élveztem Shizui társaságát. Vele mindenről tudok beszélni és ő mindenhez hozzá tud szólni. A hangja kedves és nyugtató. A sötét erdőben úgy ragyogót fehér ruhája mint egy fénylő csillag a fekete égen. Nem tudom róla levenni a szemem.

-Jól vagy Ling? Olyan furán nézel.

-N..nem nincs semmi bajom. Miért kérded? -Ne már! Elpirultam! Szerencsére sötétben nem látszik.

-Nagyon elbambultál és túl csöndben vagy.-Aggódó tekintetével szemben semmit sem értem és szavaim akadoztak a látványtól.

-Se.. semmi csak há..hát semmi hehe!! – Shizui arcára egy enyhe mosoly költözött.

-Te és Jingyi tagadni sem tudjátok. – Oda lépet hozzám és egyik kezét a csípömre míg a másik kezét az arcomra tette és hüvelykujjával lassan simogatni kezdte a bőröm.

-Mit nem tudunk tagadni!? Nem értem miről beszélsz!- Egyre közelebb és közelebb jött karjaimat meg izmos felső testén tartottam már. Az arcom vér vörös lehetett.

-Arról beszélek hogy Jingyi próbál távol tartani tőlem, te meg mindig keresed a társaságom. Amikor meg megkapod olyan zavarba jössz mint most.

- Mi én ne..nem! Tévedsz!-fejemet mellkasára helyeztem. Nem tudom tovább titkolni.- Igazad van! Ne.. Nem is tudom szavakba önteni mennyire imádom a társaságod! Az illatod! A kedves arcod! A hangod! Mindenedet!

Shizui az államnál fogva felemelte a fejem és egy hosszú szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. A testemet már csak az ő karjai tartották meg. A kezeimet nyaka körül fontam össze míg ő a derekam körül. Mikor elváltunk még percekig öleltük egymást. Miközben a szemünkben izzót a szikra.

-Be kell fejeznünk a vadászatot.- Még egy utolsót simított az arcomon és elengedett. A vezetésével pedig újra neki álltunk a munkának.

A sötét erdőbe hamarosan a felkelő nap sugarai férkőztek be ezzel megvilágítva a tájat. A szerelmem pedig ebben a fényárban olyan gyönyörű volt hogy megint elkezdtem szüntelenül őt nézni. Shizui oda lépet hozzám és egy puszit adott a homlokamra.

-Gyere. Jingyi már vár minket.

-Shizui! Elmondod neki?

-Ez egyértelmű. Így már nem kell attól félned hogy távol tart tőlem. – Egymásra mosolyogtunk és meg indultunk a találkozó helyre. Ahol már Jingyit türelmetlenül várt minket.

-Hol voltatok eddig! Már egy órája itt várok rátok! Haza kell már mennünk otthon biztos aggódnak már!

-Sajnálom. A késésűnk ellenére a zsákmányainknak biztos örülni fognak. -Shizui szavai nem nyugtatták meg a forró fejű Jingyit így mérgesen elém lépett.

-Ha bármit is tettél vele ki foglak nyírni!- Gúnyos mosolyommal szerintem mindent elárultam neki.

-Elég legyen Jingyi. Ideje haza térnünk. Viszlát Jin úrfi. – El köszöntünk egymástól majd pedig mind hárman elindultunk haza.

Alig várom hogy újra lássam Shizuit!

(Sajnálom ha van bent helyesírási hiba. Remélem tetszett ❤)