A fuvola szava [MDZS] One-shots

Jiang Cheng x Nie Huaisang

Nem felejtem

Nie Huaisang látogatásra ment a régi barátjához Jiang Chenghez. Mind ketten éreztek valami mást a másik iránt ami több volt mint barátság. Régen még Gusuban együtt töltöttek egy részeg éjszakát. A kínos reggel után megállapodtak hogy erről többet nem beszélnek és még nem is gondolnak rá. De még is mind kettőjüknek az a pillanat járt a fejükben. Amikor olyan közel voltak egymáshoz. Amikor a titkuk kiélte a legszebb vágyaikat.

*Jiang Cheng*

Egy régi emlék. Huaisang vékony alakja ami nem akar távozni a fejemből. A szerelmem még mindig lángol érte. Miért nem találtam egy olyan lányt mint ő? Aki segítene felejteni ezt az emléket.

A távolban már láttam ahogy közeledik felém. Kicsit ideges vagyok. Oly rég nem láttam őt. Ennyire hiányzott volna? Gyors lesiettem hozzá. A lépcsőn pedig ott volt ő. Hosszú haja át volt simítva a jobb vállára és a legyezője rejtette csodás arcát. A szemei szinte ragyogtak. Oda mentem hozzá és az egyik kezére egy apró csókot adtam.

-Üdvözöllek Nie Huaisang.

-Köszönöm ezt a szívmelengető fogadást. – Elkezdte legyezni magát. Az arca nagyon vörös lett csak úgy mint az enyém.

-Gyere. Menjünk beljebb. – a vezetésemmel a kert felé vettük az irányt.

A kertben azonnal a madarakat kezdte szemlélni. A nézésük közben nagyon izgatottá vált.

-Gyönyörűek! Egyet haza vihettek? – A szépséges mosolyának nem tudtam ellenállni.

-Persze. Vigyél csak nyugodtan – Még ragyogóbb lett amitől lángolni kezdtem. – Gyere menjünk majd később még nézegetheted őket. – Rá kacsintottam amitől újra a legyező mögé bújt és utánam indult.

Hamarosan el értünk a kis pavilonomhoz ahol már ki volt készítve a teánk. Leültünk és neki láttunk a teának. Majd a nosztalgia ideje jött. Felidéztük azt amikor Wei Wuxian folyton Lan Wangjit idegesítette. Amikor nekünk hozott alkoholt..

-E...Erről nem beszélünk! – rám ordított majd elrejtette az arcát.

-Sajnálom. Csak eszembe jutott.. – Lassan előbújt védelméből majd mélyen a szemembe nézett.

-Nekem is eszembe jutott... – Mind ketten pirossá váltunk.

-Én nagyon szerelmes voltam beléd. Talán még az is vagyok.

-T... Tessék? – Megint elbújt de egy pillanat után újra fel vette velem a szemkontaktust. -É.. Én is.. De nem tudom...

-Te is érzed még. Igaz? – Csak bólintott egyet, majd én oda hajoltam hozzá és egy lágy csókot adtam neki amit ő is viszonzott, egy mély szenvedélyes csók vált belőle. Amikor abba hagytam mind ketten csak bámultunk egymásra.

-Na... Nagyon jó volt. Nem tudom. Kaphatók még egyet? – Rengeteg csókot váltottunk amíg nem éreztem azt az érzést amit jó sok évvel ezelőtt.

-Felmegyünk a szobámba?

-I... Igen. – felvettem a két karomba és felvittem az emeletre a lakhelyemhez. Ledobtam az ágyra majd újra csókolni kezdtem.

Megszabadultunk ruháinktól és a szenvedélyes csókok után felvettem a lábait majd megadtam neki amire vágytam vagy inkább vágytunk. Az aktus után mellé dőltem az ágyban majd apró csókok tengerében tértünk nyugovóra. Este keltünk fel. Össze kaptuk magunkat majd lassan leindultunk az értkező felé. Egy kicsit fájt neki a járás így ott mentem mellette amíg ő a karomba kapaszkodott.

Az étkezőben a legfinomabb ételből kértem neki majd a vacsora után egy kis alkoholt hozattam az asztalunkhoz.

-Ez császár mosolya?

-Pontosan. De magamnak vettem. A Lanoktól ilyen jó ajándékot nem kapnék.

-Ez igaz. Pedig jól tudják hogy mennyire szeretjük. – Össze nevettünk majd koccintottunk.

Elöször csak úgy tervezzük hogy csak egy pohárral iszunk. De az egyből kettő lett. A kettőből hat vagy annál több. Az italozás után egymást felsegítve a lépcsőn, tértünk vissza a szobámba ahol most ruhákban estünk le az ágyamra.

-Megint részegen végeztük.

-Nem is kicsit... – a mondata után lehunyta a szemét és elaludt. Én közel húztam magamhoz és átöleltem.

Ezt a részeg éjszakát sosem fogom elfelejteni.