A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Shizui x Lan Jingyi

A csók hatalma

*Lan Shizui*

Egy hosszú nap után tértünk vissza a felhők köze. Jingyi azonnal az ágyba indult hogy ki pihenjen az utat. Én még nem voltam olyan fáradt így úgy gondoltam hogy inkább a könyvtárba megyek olvasni. Egy régi poros legendákról szóló könyvet választottam. Az első arról szólt hogy egy kultivátor nő hogyan harcolt a háborúkban férfiakat megszégyenítő módon. A második egy nagyra vágyó ifjúról szólt akivel a saját kapzsisága végzett. A harmadik egy szerelmes párról szólt. Arról hogy hogyan találtak egymásra. Hogy hogyan éreztek. Amikor ezt olvastam Jingyi járt az eszembe. A mozdulatai, a szépsége amit csodálok, a kedvessége, az hogy hogyan tud játszani az érzelmeimmel. Sokszor álmodoztam már arról hogy egyszer talán együtt lehetünk. De nem hiszem hogy érdekelném őt.

Ezen rossz és lehangoló gondolatok közt becsuktam a könyvet és vissza tettem a helyére, rövidesen pedig a szobámba indultam hogy nyugovóra térjek. Nem sikerült. Csak ő járt a fejemben. Csak ő akit annyira magamnak akarok. Talán önző vagyok. De én szeretem őt.

«Reggel»

Az álmom is róla szólt. Ahogy meg csókolom. Ahogy egy pár leszünk. A legendában csak egy csók kellett. Én nem tudom tovább vissza folytatni az érzéseimet. Ma meg fogom csókolni. A könyvtár felé vettem az irányt ahol Jingyinek szabályokat kellett másolnia büntetésből. Csak ő volt ott. Ahogy beléptem a terembe egyből felkapta a fejét.

-Shizui! Olyan jó hogy jössz. Legalább lesz társaságom.

-Igaz. Hogy haladsz?

-Már csak két oldal és mára végeztem. Utána elmegyünk valahová?

-Persze. – Leültem Jingyi elé. Az asztal alatt a térdeink össze értek. Őt nem zavarta a dolog. Nekem pedig kifejezetten tetszett. -Kérhetek valamit?

-Ja mondjad.

-Csukd be a szemed. – felnézett a papirosról egyenesen a szemembe. Nem értette mit tervezek de szó nélkül meg tette.

Áthajoltam hozzá. Az arcát a kezeim közzé vettem és egy apró csókot nyomtam a selymes ajkaira. Az arca teljesen vörössé változott. Vissza csókolt engem. A hosszúra nyúlt csók után eltávolodtunk egymástól. Jingyi újra neki állt írni. A zavar az arcán nyilvánvaló volt. De a szemében láttam égni a vágyat. Egyszerűen megbabonázott.

-S.. Shizui. T.. Te szeretsz engem? Jól értelmezem!?

-Igen. Csak te jársz a fejemben. Te is érzel valamit igaz? – bólintott egyet majd az elkészült szabály másolást oda rakta a kis asztal egyik sarkába. -Esetleg ha most el mennénk egy randevúra? – Még vörösebb lett, de egyben egy hatalmas mosoly is kerekedett az arcán. Most ő hajolt hozzám és apró puszikkal borította be az arcom.

Hihetetlenül jó volt ez az érzés. Hihetetlen hogy ekkora ereje volt a csóknak. Hiszen valóra váltotta az egyik legnagyobb álmomat.