A fuvola szava [MDZS] One-shots

Jin Ling x Wen Ning

Egy íjász

*Jin Ling*

Shizuival és Jingyivel haladunk az erdő belseje felé. Csak mint ha egy rendes vadászat lett volna. De volt egy kivétel. Most nem Jingyi menetelt Shizui mellett hanem a nagybácsija, Wen Ning. Wen Ning a szellem a tábornok. Jiang bácsikám nagyon nem kedveli a Went. Nem tudom miért. Velem mindig kedves. Talán csak azért mert Shizui barátja vagyok. De attól én még nagyon kedvelem őt.

-Nézzétek ott egy szarv!!!– Jingyi elkezdett üvölteni és én gyorsan befogtam a száját.

-Ne üvöltöz!... Shh... Majd én lelövöm. – Elő húztam egy nyilat és az íjamba helyeztem, az állat felé fordítottam.

-Rosszul tartod... -Wen Ning oda jött mellém és lágyan körbe karolva elkezdte az íjat igazítgatni. -Tartsd feljebb a vállad.. -Megfogadtam a tanácsát.

Elengedtem és a nyíl egyenesen eltalálta az állatot ami egyből a Földre esett.

-Ügyes voltál.. -A Wen végig simított a fejemen majd a szarvasért ment amit leöltem.

-Ez egy történelmi pillanat! Most nem szúrtad el a lövést! Hahaha!! – Jingyi hangosan nevetni kezdett rajtam.

-Most kinyírlak!

-Nyugodjatok meg mind a ketten! – Shizui visszatartotta Jingyit amíg a villám gyors Wen engem fogott meg a derekamnál a vállán a szarvassal. Lágy karolásától kicsit zavarba estem.

-Ideje haza mennünk... -Ning abba hagyta a karolást...

Miután lenyugodtunk Jingyivel vissza indultunk Gusuba. A kapunál várt minket Wei és Hanguang Jun. Wen Ning gyors köszönt nekik és elfutott az erdőbe. Nem tudom miért, de mint ha megijedt volna a Hanguang Juntól.

A szarvas vacsora után a szállásomra mentem ahol csak arra a lágy de még is izmos, ölelő karjaira gondoltam. Holnap egyedül fogok elmenni hozzá. Valamiért látni akarom. De most inkább álomra hunyom a szemeimet.

««Reggel»»

A Wenről álmodtam. Nem csináltunk semmit. Nem is beszéltünk. Csak ölelt engem. Talán más hogy kedvelem Shizui bácsikáját? Mint ha a lángvörös arcom nem árulná el hogy szeretem.
Gyors felöltöztem. Ettem egy kicsit. Elköszöntem.

Azt hiszik hogy haza indulok. Elég furcsa lett volna ha elmondtam volna nekik hogy Wen Ninghez indultam. Csak ő jár a fejembe. Az erdő pedig csak rá emlékeztett. Valahol itt lehet a közelben de pontosan hol?
Egy recsegést hallottam. Gyors íjat ragadtam és a hang irányába céloztam.

-Most tökéletesen fogod. -Wen Ning bukkant fel a fák közül. Azonnal zavarba estem. Csak azt gondoltam ki hogy idejövök. De azt nem hogy hogyan fogok vele társalogni. Az arcom lángolni kezdett.

-Köszönöm!

-Jól vagy. Kicsit piros vagy? Oda lépett hozzám és egyik kezét a vállamra, a másikat pedig a homlokamra rakta.

-Igen jól vagyok. Csak látni akartalak! – A vörös fejemet elkaptam és a Földet kezdtem el nézni.

-Köszönöm.. Ha már itt vagy gyakorolhatunk is egy kicsit.. – Fel kaptam a fejem és a szépséges szemeit kezdtem el kémlelni. Majd megráztam a fejem hogy örülnék neki.

Wen Ning a közeli fákra tűzdelt apró faleveleket és egy fűszállat. Az első cél pontra fokuszáltam. A legnagyobb levélre. Eltaláltam. Jön a következő. Kicsit messzebb van és kisebb a levél, de ez nem akadályozott meg. Találat. Még egy levél. Ez egy kicsit közelebb van mint az előző és a levél is nagyobb de ha úgy fordulók a fa felé a nap égeti a szemem, egyszerű célpont volt. Az utolsó cél pont. A fűszál. Még éppen hogy látom de bizonytalan vagyok. Elengedem. Nem talált. Wen Ning újra átkarolt. Megfogta a kezem és segített irányitani. Feljebb emeltem a vállam. A fűszálat ketté lőttem.

-Tehetséges vagy ifjú Jin.

-Nélküled nem ment volna! – a nyakába ugrottam és csak akkor jutott el az agyamig hogy én most bele ugrottam egy férfi nyakába és átöleltem. -Sa.. Sajnálom....

-Nem kell sajnálnod. – Wen Ning vissza ölelt engem.

Amikor elengedtem újra a szemeit néztem. Egyszerűen olyan szépek.

-Wen Ning. Legközelebb is eljöhetek? – A Wen csak az arcomra tette a kezét és elkezdett bólogatni. Újra zavarba hozott engem.

-Ifjú Jin úr. Megtiszteltetés lenne. – Oda hajolt hozzám és egy puszit adott a homlokamra. Nem tudtam titkolni mennyire tetszett.

-Ha..Ha... Hazakísérsz? -Újra bólintott egyet. Amire én meg fogtam a kezét és a haza vezető irányba vezettem magammal.

Az út során még sokat beszéltünk. Meg ő sok érdekes dolgot mondott az erdőről. Arról hogy a Wenek hogyan járták ezeket a területeket. Nem szeretek történelmet tanulni. De ha ő mondja egyből érdekes lesz amire bármeddig tudnék figyelni. De sajnos a klán határába értünk ahol még nem voltak emberek de már Wen Ning nem akart tovább jönni és megállt.

-Megértem. Wen Ning?

-Igen? – Oda rohantam hozzá és felágaskodva egy apró csókot adtam neki, elmosolyodott.

-Legközelebb többet mesélsz! – Lángoló arccal futottam el a szellem tábornoktól, aki még mindig mosolygott amikor vissza néztem rá.

Miért kedvelem ennyire?!!