Egy íjász
*Jin Ling*
Shizuival és Jingyivel haladunk az erdő belseje felé. Csak mint ha egy rendes vadászat lett volna. De volt egy kivétel. Most nem Jingyi menetelt Shizui mellett hanem a nagybácsija, Wen Ning. Wen Ning a szellem a tábornok. Jiang bácsikám nagyon nem kedveli a Went. Nem tudom miért. Velem mindig kedves. Talán csak azért mert Shizui barátja vagyok. De attól én még nagyon kedvelem őt.
-Nézzétek ott egy szarv!!!– Jingyi elkezdett üvölteni és én gyorsan befogtam a száját.
-Ne üvöltöz!... Shh... Majd én lelövöm. – Elő húztam egy nyilat és az íjamba helyeztem, az állat felé fordítottam.
-Rosszul tartod... -Wen Ning oda jött mellém és lágyan körbe karolva elkezdte az íjat igazítgatni. -Tartsd feljebb a vállad.. -Megfogadtam a tanácsát.
Elengedtem és a nyíl egyenesen eltalálta az állatot ami egyből a Földre esett.
-Ügyes voltál.. -A Wen végig simított a fejemen majd a szarvasért ment amit leöltem.
-Ez egy történelmi pillanat! Most nem szúrtad el a lövést! Hahaha!! – Jingyi hangosan nevetni kezdett rajtam.
-Most kinyírlak!
-Nyugodjatok meg mind a ketten! – Shizui visszatartotta Jingyit amíg a villám gyors Wen engem fogott meg a derekamnál a vállán a szarvassal. Lágy karolásától kicsit zavarba estem.
-Ideje haza mennünk... -Ning abba hagyta a karolást...
Miután lenyugodtunk Jingyivel vissza indultunk Gusuba. A kapunál várt minket Wei és Hanguang Jun. Wen Ning gyors köszönt nekik és elfutott az erdőbe. Nem tudom miért, de mint ha megijedt volna a Hanguang Juntól.
A szarvas vacsora után a szállásomra mentem ahol csak arra a lágy de még is izmos, ölelő karjaira gondoltam. Holnap egyedül fogok elmenni hozzá. Valamiért látni akarom. De most inkább álomra hunyom a szemeimet.
««Reggel»»
A Wenről álmodtam. Nem csináltunk semmit. Nem is beszéltünk. Csak ölelt engem. Talán más hogy kedvelem Shizui bácsikáját? Mint ha a lángvörös arcom nem árulná el hogy szeretem.
Gyors felöltöztem. Ettem egy kicsit. Elköszöntem.Azt hiszik hogy haza indulok. Elég furcsa lett volna ha elmondtam volna nekik hogy Wen Ninghez indultam. Csak ő jár a fejembe. Az erdő pedig csak rá emlékeztett. Valahol itt lehet a közelben de pontosan hol?
Egy recsegést hallottam. Gyors íjat ragadtam és a hang irányába céloztam.-Most tökéletesen fogod. -Wen Ning bukkant fel a fák közül. Azonnal zavarba estem. Csak azt gondoltam ki hogy idejövök. De azt nem hogy hogyan fogok vele társalogni. Az arcom lángolni kezdett.
-Köszönöm!
-Jól vagy. Kicsit piros vagy? Oda lépett hozzám és egyik kezét a vállamra, a másikat pedig a homlokamra rakta.
-Igen jól vagyok. Csak látni akartalak! – A vörös fejemet elkaptam és a Földet kezdtem el nézni.
-Köszönöm.. Ha már itt vagy gyakorolhatunk is egy kicsit.. – Fel kaptam a fejem és a szépséges szemeit kezdtem el kémlelni. Majd megráztam a fejem hogy örülnék neki.
Wen Ning a közeli fákra tűzdelt apró faleveleket és egy fűszállat. Az első cél pontra fokuszáltam. A legnagyobb levélre. Eltaláltam. Jön a következő. Kicsit messzebb van és kisebb a levél, de ez nem akadályozott meg. Találat. Még egy levél. Ez egy kicsit közelebb van mint az előző és a levél is nagyobb de ha úgy fordulók a fa felé a nap égeti a szemem, egyszerű célpont volt. Az utolsó cél pont. A fűszál. Még éppen hogy látom de bizonytalan vagyok. Elengedem. Nem talált. Wen Ning újra átkarolt. Megfogta a kezem és segített irányitani. Feljebb emeltem a vállam. A fűszálat ketté lőttem.
-Tehetséges vagy ifjú Jin.
-Nélküled nem ment volna! – a nyakába ugrottam és csak akkor jutott el az agyamig hogy én most bele ugrottam egy férfi nyakába és átöleltem. -Sa.. Sajnálom....
-Nem kell sajnálnod. – Wen Ning vissza ölelt engem.
Amikor elengedtem újra a szemeit néztem. Egyszerűen olyan szépek.
-Wen Ning. Legközelebb is eljöhetek? – A Wen csak az arcomra tette a kezét és elkezdett bólogatni. Újra zavarba hozott engem.
-Ifjú Jin úr. Megtiszteltetés lenne. – Oda hajolt hozzám és egy puszit adott a homlokamra. Nem tudtam titkolni mennyire tetszett.
-Ha..Ha... Hazakísérsz? -Újra bólintott egyet. Amire én meg fogtam a kezét és a haza vezető irányba vezettem magammal.
Az út során még sokat beszéltünk. Meg ő sok érdekes dolgot mondott az erdőről. Arról hogy a Wenek hogyan járták ezeket a területeket. Nem szeretek történelmet tanulni. De ha ő mondja egyből érdekes lesz amire bármeddig tudnék figyelni. De sajnos a klán határába értünk ahol még nem voltak emberek de már Wen Ning nem akart tovább jönni és megállt.
-Megértem. Wen Ning?
-Igen? – Oda rohantam hozzá és felágaskodva egy apró csókot adtam neki, elmosolyodott.
-Legközelebb többet mesélsz! – Lángoló arccal futottam el a szellem tábornoktól, aki még mindig mosolygott amikor vissza néztem rá.
Miért kedvelem ennyire?!!
YOU ARE READING
A fuvola szava [MDZS] One-shots
FanfictionEz a könyv a Mo Dao zu shi-n alapszik. Itt lesznek one-shotok shippes oldalak. Minden ami kell. Próbálok mindig frissíteni és lehet kéréseket is adni pl: úgy hogy csináljak egy reader x karaktert Ötleteket és véleményeket szívesen várok. Jó olvasá...