A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wei Wuxian x Jiang Cheng

A randevú után

Jiang Cheng hazatért Gusuból. Otthon pedig megismerkedett egy kedves jó módú lánnyal. Jiang Cheng randevúra hívta a hölgyet aki örömmel elfogadta az ajánlatát.

*Wei Wuxian*

-Jiang Cheng!!!-Nagy örömmel léptem be szobája ajtaján ami mögött Cheng éppen a hajával szenvedett. Sehogy sem akart össze jönni neki a fonat ami a füle felett szokott futni. -Segítsek?

- Nem kell, megoldom! – A feje már szinte lángolt a méregtől, hogy most miért nem tud megcsinálni egy ilyen számára általában egyszerű dolgot.

Oda sétáltam hozzá. Az asztaláról fel vettem a fésűjét és fejem vágtam vele.

-Hé! Ezt most mié.... – még egyszer fejbe vágtam.

-Ne idegeskedj annyit! Vidd onnan a kezed! Én megcsinálom! – kezembe vettem a lágy tincseit és egy szép fonatott csináltam neki. Majd össze kötöttem a lila szalagjával. Szerintem nagyon szép lett a művem. Nagyon jól állt neki.

A tükrében végig csodálta magát és arca elégedettséget sugárzott. Majd felém fordult és szorosan átölelt.

-Köszönöm.- Karjaival egyre szorosabban ölelt. Mint ha nem látna soha többet.

- Nincs mit. Na most menj, nyerd meg a lányt! – A vállánál fogva eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem.

- Meg fogom! – Jiang Cheng nagy léptekkel ki indult a szobájából de ami elött eltűnt volna a fal mögött utoljára felém fordult. – Még egyszer köszönöm.- Az arca piros lett. Szemei pedig ragyogtak ahogy bele nézett az enyémbe. Egy ideje nagyon sokszor néz rám igy. Mint ha én lennék akit akar.

Válaszul lájkot mutattam neki amihez még kacsintottam is egyet majd Cheng elindult a randevújára. Remélem most sikerül neki. Kéne már neki egy partner.

Hamarosan leszállt az este. Jiang Cheng már jó pár órája távol van. Shijie és az ifjú kultivátorok is már aludtak így nem volt társaságom. Így hát csak néztem az eget a ház tetején, és közben reménykedtem hogy minden jól megy Chengnek. Hamarosan ág reccsenéseket és heves káromkodást hallottam a kert felöl. Ez Jiang Cheng hangja? Gyors felkeltem és a hang irányába indultam ahol egy bokrot találtam, miből két láb lógott ki.

-Jiang Cheng?- A hangomra az alak szépen lassan ki szedte magát a bokorból. Jiang Cheng nagyon részeg volt. Szerintem azt sem tudta hogy hol van. Ezek szerint nem sikerült neki a lány.

Amikor felém fordult nagy koncentrálással és egy kis akadozással elkezdett beszélni.

-Wu.. Wu.. Wuxian..Én nem vaok részeg!.. -Újával felém mutatott majd elkezdett zuhanni. Szerencsére még időben elkaptam.

-Elviszlek a szobádba. – fel kaptam a részeget a vállamra majd elindultam vele a szobája felé.

-Tegyé le! Most! – ökleivel elkezdte verni a hátamat. Nem nagyon hatott meg. Részegen körülbelül annyi ereje van mint kis gyereknek.

A szobájába érve le tettem őt az ágyába majd még gyors elmentem neki egy kis vízért amit letettem mellé. Ezt a kis vizet nagyon meg fogja hálálni. Mikor már mentem volna el Cheng megfogta a kezemet.

-Wei.. Én szeretlek... Nem kellett volna elmennem azzal a szu..szukával... – Keze lassan elengedte az enyém és Cheng egy pillanat alatt el aludt.

Mi volt ez? Miért mondott nekem ilyeneket? Meg miért vagyok boldog hogy ezt mondta nekem? Holnap meg kell kérdeznem hogy ezt hogy értette. De most azt hiszem én is iszok egy kicsit. Alkohol!!!

*Jiang Cheng*

Nagyon rosszul vagyok. Biztos már reggel van. A nap égeti a bőrömet. Az ágyam melletti víz most aranyat ér. Ahogy ittam a vizet eszembe jutottak az események. Az a dilis szuka, a bokor, és Wei....

Ne!!! Én elmondtam neki hogy szeretem! Azt hittem ha elmegyek a lánnyal sokkal jobban leszek és nem érzek majd ilyeneket iránta, tévedtem. Remélem csak be tudja annak hogy részeg voltam és nem kérdez rá.

Lassan felkeltem és megmosakodtam a vízben. Utána el indultam hogy egyek valamit. Tegnap este szerintem minden kijött a bokorban. Szerencsére a ruhám nem lett olyan.

-Szép délutánt Jiang Cheng úrfi!- A szolgálok út közben köszöntöttek engem. Már délután van? Nagyon kiüthettem magam tegnap.

Az utam a kerten át vezetett ahol nem mással találkoztam mint Wei Wuxiannal.

- Jó reggelt Csipkerózsika! Jól aludtál? – Egyenesen bele mosolygott a képembe. Miért kell ilyen aranyosnak lennie. Azt hiszem el fogok pirulni.

-Jól. De még mindig nagyon ki vagyok ütve.

-kérdezhetek valamit?

-Mi az?

-Tegnap miért mondtad szukának a lányt és miért mondtad azt hogy „szeretlek”? Nekem ezt sosem mondtad eddig max Shijiének. Azt hitted én vagyok Shijie? De akkor miért mondtad azt hogy Wei? – Most kezdett el lángolni az arcom. Nem tudom mit mondjak!

- Menjünk egy privátabb helyre. – Meg fogtam a karját és mivel közel volt a szobája oda vezettem Weit.

A szobájában csak értelmetlenül nézett a szemembe válaszokra várva. Itt az idő.

-Én szertelek téged. Nem úgy mint a nővéremet. Nem úgy mint egy testvért. Hanem.. -Meg fogtam a ruhájánál és egy gyors csokra húztam őt. Ajkai selymesek és lágyak voltak. Majd elengedtem és hátra léptem egyet, közben a szemeit kémleltem válaszok után. A tekintette meg lepett volt. Nem csodálkozom hogy most nem tudja mit tegyen.

-Oooo....... Most már mindent értek!

- Tessék!!?

-Azt hogy miért néztél rám néha olyan furán! Meg hogy miért pirosodtál el így mint most! Hehe

- Én nem is!

- De hogy nem. Tiszta piros vagy! – Oda lépet hozzám és elkezdte böködni az arcom. Miközben nagyon édesen nevetett.

-Fejezd be!

- Mit kapok azért ha befejezem? – A perverz nézésétől és mosolyától még vörösebb lettem. Majd Wei egy mély és szenvedélyes csókot adott nekem.

-Ez azt jelenti?

- Szerintem egy próbát megér. Föleg hogy mindig reménykedtem benne hogy jó párt találsz magadnak. Most hogy én vagyok az, biztos lehetek benne hogy egy nagyon okos és jóképű személyt találtál!

- Inkább nagyképű- a fejénél fogva toltam el magamtól majd az étkező felé vettem újra az irányt.

De most már nem egyedül.