A fuvola szava [MDZS] One-shots

Jiang Cheng x Wen Ning

Az a bizonyos Wen

*Jiang Cheng*

Egy fiatal fiú aki Wei Wuxiannal beszélget. Honnan ismerheti az én bolond testvérem? Oda akartam menni hozzá de az íjász verseny elkezdődött. A versenyen is ő járt a fejembe de nem találtam meg a verseny végén. Aztán újra találkoztam vele a lótusz révben. Ha úgy vesszük megmentette az életem. Aztán szellem tábornok lett belőle és ő volt az egyik okozója a nővérem halálának. Jin Ling árva lett miatta most meg együtt vadászik vele! Hogy merészel csak úgy bele kerülni az életébe!? Hogy merészel játszani az érzelmeimmel úgy amikor először megláttam!? Undorító Wen... Ki kell irtani mindet! Még azt az átkozott aranyos Wen Ninget is... Mi van!? Nem! Nem aranyos! Átkozott!

-Bácsikám. Valami baj van?

-Nem! – Jin Ling sarkon fordult és vissza ment a barátai társaságába. A Lanokhoz és a Wenhez.

A Wen szokásos ruhájában volt. Szokásos kócos hajával amivel a szél játszadozott. A lánc nyomok még mindig ott voltak a csuklóján. Olyan érzésem támadt mint a verseny elött.

Beszélni akartam vele. Esetleg egy bókot mondani neki. Miért van rám ilyen hatással a jelenléte? Hihetetlenül zavaró! A felhők kis udvarából a fiatalok hirtelen eltűntek. A Wen még mindig ott állt a fa tövében. A szemei ragyogtak a kék fényben.

-Hé Wen! A fiatalok hova mentek?

-Csak elmentek egy kis vízért. Mindjárt jönnek.

-Értem...

-Hogy hogy nem vagy Wei mesterrel vagy Lan Xichennel?

-Nincs közöd hozzá! Zavarlak vagy mi!? – Magamban azt mondtam hogy csak őt akarom nézni. Miért kezd lángolni az arcom!?

-Bocsánat.

-Miért kérsz bocsánatot!? Nem tettél most semmit! – Oda mentem hozzá és a kezembe vettem az egyik hajtincsét. – Inkább kéne neked egy fésű. – Gyors hozattam egy fésűt majd neki láttam kifésülni a kósza fekete tincseit melyeknek selymeségétől az arcom még vörösebb lett.

Miután végeztem egy fonatot csináltam oldalt a hajába. Olyat amilyen az enyém.

-Köszönöm.. – Most először mosolygott rám. A szívem hevesebben vert.

Jin Lingék vissza tértek és egyből észre vették a változást. Meg azt is hogy én Wen Ning mellett állok. Nem mondtak semmit. Csak rám mosolyogtak. Majd elmondták hogy elmennek Wei Wuxiannal vadászatra. Én bólintottam egyet majd a három fiatal kifutott a kertből. Egyedül maradtam vele.

-Miért csináltad meg a hajam?

-Csak kedves akartam lenni veled! – még jobban elmosolyodott majd a fonatomhoz ért. -Mit csinálsz!?

-Kicsit szét csúszott. Szóval most én csinálom meg neked. – Újra fonta majd pont ugyan úgy ahogy én szoktam feltűzte a helyére.

-Köszönöm..

-Szerintem itt az ideje mennem. -El akart ugrani de én megfogtam a kezét.

-Kérlek ne menj! Ha gondolod együtt tölthetnénk itt a délutánt. – Felemelte a kezem és egy apró puszit adott rá.

-Örömmel..

Hogy tudtam én bele szeretni egy Wenbe? Még mindig nem értem. De ezt a napot soha nem felejtem.