A fuvola szava [MDZS] One-shots

Jiang Cheng x Lan Xichen

A te tanítványaid

Pár Gusu Lan klánból való fiatal megszegtek egy szabályt. Engedély nélkül vadásztak Jiang Cheng területén. A klán vezető nem volt boldog a tanítványok láttán és elfogta őket. Ezek után Lan Xichen amilyen gyorsan csak tudott a tanítványok segítségére sietett. Az út közben nagyon aggódott a fiatalok épsége miatt. Tudta hogy ha Jiang Cheng nincs a legjobb hangulatában akkor a tanitványok nagy eséllyel szembe találkoznak Zidian haragjával. Mikor Xichen megérkezett a célpontjába. Jiang  Cheng személyesen fogadta őt.

*Lan Xichen*

-Üdvözöllek Zewu Jun.

-Jiang Cheng. A tanítványok? – Nem tudtam és nem is akartam elrejteni aggodalmam. Látnom kell hogy jól vannak e.

-Hozzátok őket! – Jiang Cheng kultivátorai kivezették a gusui fiatalokat. Alig volt rajtuk seb. Zidian nyomait sem véltem felfedezni rajtuk. Csak rémültek voltak. De ezt meg tudom érteni. Örültem hogy jól vannak.

– Zewu Jun. Hosszú utat tettél meg idáig. Nem akarsz velem ebédelni? – A klán vezér arca piros lett és egy kicsit lehajtott fejjel várta a válaszom. Miért csak velem szokott így viselkedni?

-Örömmel elfogadom. – Jiang Cheng vezetésével elindultunk az étkezőbe.

Az étkezőben Jiang Cheng mellett már meg volt terítve számomra. A lila helyiségben nagyon érdekesen festett az én helyemen kikészített fehér és kék színekben pompázó étkészlett és szalvéták. Ennyire kiszámítható lennék? Mintha előre tudta volna hogy elfogadom az ajánlatát.

Az étel nagyon finom leves és tyúk volt. Egyszerű étel de még is aranyat ér.

-Ízlik Zewu Jun?

-Hm. Nagyon is! Meg köszönetet kell mondanom neked.

-Miért?

-Mert nem bántottad a fiatal tanítványaimat. Ezért hálás vagyok neked. – Egy nagyot mosolyogtam Cheng felé.

-Hogyan bántottam volna őket? A te tanítványaid. A tieid... – Amikor ezt mondta szinte elcsuklott a hangja és az arca még jobban lángolt. Tényleg igaz lehet hogy a klán vezető belém szeretet? Ettől még egy kicsit én is elpirultam.

-Sokan félre ismernek téged Jiang Cheng.

-Mire gondolsz?

-Arra hogy te milyen egy kedves ember vagy. – Erre a kijelentésemre lefagyott, a vörös arcával szinte már kínosan kerülte a tekintetemet.

Meg fogtam a kezét és felemeltem az ajkaimhoz majd egy lágy csókot adtam a kezére. Egyre közelebb és közelebb húztam magamhoz és átöleltem.

-Jiang Cheng. Vissza kell indulnom. Köszönöm az ebédet. Legközelebb te gyere el Gusuba. Majd ott is eszünk egy jót. – Elengedtem a hatalmas zavarban lévő Chenget aki meg sem tudott szólalni, elindultam a kijárat felé.

De ami elött eltűntem volna még egyszer vissza mosolyogtam rá. Azt hiszem ellopták a szívem. Olyan jó volt a karjaimban tartani.

(Sziasztok. Remélem tetszett ez a rész is. Arra gondoltam hogy ha van rá igény akkor elkezdek karakter x readert is csinálni kérésre. Aki szeretne ne habozzon szólni. 💕)