A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wen Ruohan x girl reader

A tekercs titka a szerelem

*Reader*

A Wen klán vezére. A hatalmas Wen Ruohan. Sokszor látogat el a boltomba ahol legendákat elmesélő tekercseket árulok. Azt hallottam hogy hamarosan háború lesz. Biztos taktikákat akar kidolgozni a tekercsek segítségével. Mivel szinte minden hetedik nap eljön ide, már előre kikészítettem azokat a tekercseket amik közül szokott válogatni. Nem is kellett elteljen sok idő már meg is jelent ő. A klán vezér.

-Klán vezérem. – Illedelmesen köszöntöttem egy hatalmas meghajlással.

-Kisasszony. – A hamisítatlan mosolyával bólintott egyet majd újra kiegyenesedtem.

-Szerintem ezek a tekercsek megfelelnének magának. – A rengeteg általam kiválogatott tekercset elé nyomtam és vártam a reakcióját.
De ő figyelmen kívül hagyta a kiválogatást, és felemelt egy teljesen másikat. Ami még ráadásul nem is kínaiul volt.

-Ez milyen nyelv?

-Ez egy a Hunoktól származó tekercs. Egy hatékony nomád lovas módszert mutat be.

-Eltudod olvasni?

-Igen

-Akkor ma este ezzel a tekercsel várlak a palotámba ha nem jössz a harcosaimmal foglak oda rángatni. – Hátat fordított nekem és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.

Ma elég érdekesen viselkedett. Kíváncsi vagyok mi lehet vele. Ma este el megyek hozzá.

««Este»»

A bejáratnál már név szerint szólítottak a harcosok. A klán vezér honnét tudja a nevem? Még sosem mutatkoztam be neki.

A harcosok elkezdték nekem mutatni az utat, egyenesen az ebédlő felé ahol két személyre volt megterítve. Ő pedig ott mosolygott az asztal túl oldalán.

-Kérlek foglalj helyet. – Akik ide kisértek elmentek és becsukták maguk mögött az ajtót. Én meg leültem a kényelmes kis párnára. Majd a tekercset az asztalra helyeztem.

-Tehát a teker..

-Nem! Most ne foglalkozz a tekercsel. Egyél valamit. – az asztal tele volt a legjobb minőségű kajákkal. Nem bírtam megállni és neki láttam az evésnek a klán vezérrel együtt.

Evés közben kérdezgetett rólam és arról hogy mióta csinálom a szakmám és hogy honnét tudok a hunok a nyelvén. Természetesen minden kérdésére válaszoltam. De nem csak egy vallatás szerű beszélgetés volt. Ő is mesélt nekem az életéről. Nem is tudtam hogy a vezérem titokban ilyen kedves. A vacsora befejeztével oda hívott magához hogy üljek közvetlen mellé amit én meg is tettem. Majd a tekercset kezdtem el lefordítani neki. Minden szavát élvezte. A tekercs elolvasása után a kezei közzé vette az arcom.

-Nagyon okos vagy egy árus létére.

-Hé! Ez nem volt valami kedves.

-Haha! – Oda húzott magához és egy hosszú szenvedélyes csókot adott nekem. Amitől ő egy kicsit lett vörös amíg az én arcom szinte lángolt.

-Ve..Ve..zérem?

-Ez most csak előleg volt. Menj haza. Jövő héten megint meglátogatlak. De nem ígérem meg azt hogy nem teszem egy számomra izgalmasabb hellyé a boltot. Szórakozunk majd egy kicsit. – Egy puszit adott az arcomra majd kikisért a palotából.

Az arcom lángolt és remegtem a klán vezér szerelmétől és attól hogy mi lesz egy hét múlva.

««egy hét múlva»»

A klán vezér még mindig nem jelent meg. Talán még sem jön.

A róla szóló gondolataim közepette jelent meg a vezér, szinte berúgta az ajtómat a kezében pedig egy nagy csokor vörös virággal.

-Édesem!

-klán vezérem.

-Ne merj hajbókolni! – Oda sietett hozzám és egy kellemes lágy csókot adott nekem. Majd vagy 30 hun tekercset felolvastatott velem.

De csak egyet vitt el amin egy szerelmes történet van, a végén pedig egy leírás egy éjszakáról, ami jó hangulatban végződött. Mi elött elment volna meg mondta hogy ma este is vár. Ilyen bolondosan kedves lenne egy klán vezér szerelme. Kíváncsi vagyok ma mit talál ki a bolond.