A fuvola szava [MDZS] One-shots

Jin Ling x Lan Jingyi

A zárt ajtó

Lan Shizui szívéért ment a harc amely Jin Ling és Lan Jingyi számára is veszteséges volt. Shizui szerelmes lett, de nem ő közülük választott. A két fiatal lelki fájdalmaikkal pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz. Szívük egymásért kezdett dobogni. De mind ketten túl makacsok voltak ahhoz hogy ezt bevallják egymásnak. Shizui jól látta milyen lett köztük a levegő. Segíteni akart a barátainak hogy végre ők is boldogok legyenek.

*Lan Jingyi*

Ahhh.... Shizui már megint tanulni akar velem... Inkább mennénk el vadászatra vagy csináljunk valamit a városban! Meg már úgy is itt vagyok a szobája elött. Gyors túl esek a tanuláson.

Shizui szobájába szinte csak berontottam és akit ott találtam. Nagyon meglepődtem.

-Jin Ling!? – Shizui ágyán ült. Fél lábba fent volt mellette a másikat csak lóbálta.

-Szia Jingyi. Te mit keresel itt?

-Shizuival fogok tanulni. Te?

-Shizuival fogok tündérkének trükköket tanítani.

Tündérke bukkant fel az ágy alól és nagy sebességgel kifutott az ajtón majd nem fellökve engem, és egyenesen Shizui karjában kötött ki.

-Shizui? Mit tervezel? – Jin Ling idegesen mellém jött, miközben a barátunk csak mosolygott karjában a kutyussal.

-Jó beszélgetést. – Shizui ránk csukta az ajtót és rá helyezett egy rúnát hogy ne tudjuk kinyitni. Együtt maradtam vele. A sárga ruhájú szépséggel.

Nem tudom hogy szerethettem bele a volt riválisomba. De ahogy rá nézek mindig csak mosolyogni tudok, az arcomat meg olyan érzés foglya el mint ha lángolna. Ahogy a szép szemeit bámultam észre vettem hogy most ő is vörössé vált. Csak nézünk egymásra, nem tudok megszólalni. Ő is csak hebegni tud.

-J.. Jingyi? Mire gondolt?

-Azt.. Azt hiszem tudom.

Még jobban zavarba jöttünk. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen!?

Megfogtam a pólójánál és egy gyors csókra húztam, utána szinte ellöktem magamtól és egyenesen a szemébe néztem.

-Kedvellek te idióta!! – Az arca meglepett volt de közben tudott mosolyogni is. Gyors vett egy nagy levegőt.

-Én is téged te barom!!

Most ő húzott engem magához és rengeteg lágy apró csókot váltottunk. Most már nem voltunk zavarban. Élveztük a közelséget. A végére szinte minden csókot elmosolyogtuk vagy bele nevettünk, de nem bántuk. Így volt a legeslegjobb

-Most együtt vagyunk? – Kérdésére hevesen ráztam a fejem hogy igen.

Elkezdtük megbeszélni hogy hogyan tovább. Mikor végeztünk Shizui nyitotta az ajtót és nagy kíváncsisággal nézett minket.

-Na? Mit beszéltetek?

Összenéztünk Linggel és mind ketten oda rohantunk hozzá egy ölelésre. Ha ő nem zárt volna be minket, nem lennénk most együtt.

Köszi Shizui.