A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wen Ruohan x Lan Qiren

Feszültség

*Wen Ruohan*

Az első alkalom hogy ellátogatok Gusuba. Ráadásul apám a klánvezér oldalán. Azt mondta nekem hogy amíg ő fontos ügyeket intéz én kerüljek kapcsolatba a Lan fivérekkel. Hogy pontosan idézzem” A jó vezetőnek mindig vannak más nagy rangú támogatói, ha esetleg pedig ellenségeid lennének a közeljövőben jobb tudni a gyengéiket.”

Nem csoda hogy nincs sok barátja, de valahogy megértem. Ő egy klán vezér. Rengeteg ember élete van a kezében. Nincs ideje barátokra. Azért nagyon remélem hogy sikerül ma barátokat is szereznem.

Ahogy beértünk Gusuba már egy fogadóbizottság várt ránk magával a gusui klán vezérrel. Amilyen gyorsan megérkeztünk olyan gyorsan vonult el a két klán vezér is. Csak én és a fivérek maradtunk. Apjuk megbízta őket hogy vezessenek körbe engem.

-Qiren? Kérhetek egy szívességet?

-Mi az?

-Te megcsinálnád a körbevezetést? Nekem nagyon sok dolgom van.

-Bátyám! Pontosan tudom hogy a csajodhoz mennél. Nem bírod ki nélküle egy két óráig?

-Nem te ezt nem érted! Ő az első és utolsó szerelmem! Első látásra a szerelmem lett! Majd lesznek gyermekeink is. Talán kettő. Hmm.. Estleg valami Xi.. Nem is inkább wan.. Még rá érek.

-Bolond vagy.. De inkább menj. A végén így is úgy is lelépnél.

-Köszönöm jövök eggyel! Ja és apánknak ne mond el! – a jelenet után az idősebbik Lan gyors búcsút mondott nekem és elfutott a szerelméhez.

-Bocsánat a bátyámért. Nagyon szerelmes alkat hogy úgy mondjam.

-Ne kérj bocsánatot. Had élvezze a szerelmet. Mellesleg a nevem Wen Ruohan. Örülök hogy megismerhetlek. – maghajoltam amit ő is viszonzott.

-Lan Qiren. Enyém a megtiszteltetés. Gyere megmutatom neked a helyet.

Szebnél szebb kerteket, termeket szobrokat mutatott még nekem. Túra közben pedig mesélt nekem a népéről. Olyan szinten bele élte magát hogy rám is hatással volt. Történeteink szinte váltogatták egymást. Talán Lan Qiren lesz a legjobb barátom mint klán vezér.

-Oh. Egy helyet elfelejtettem megmutatni.

-Mi az?

-Hát... Nem vagyok benne biztos hogy tetszeni fog.

-Nem baj. Mutasd még kérlek. – rá mosolyogtam a kissé feszült Qirenre. Ahogy ezt megettem kicsit jobban érezte magát és elkezdett vezetni a helyhez.

-Itt is vagyunk. Személy szerint nagyon szeretem. A mi kis könyvtárunk ahol ezer könyv és még annyi tekercs tele történelemmel, tele tudományokkal, regényekkel, legendákról. Itt szabad az elmém. Nem mindenki szereti a könyveket bújni. Rajtad látszik hogy inkább a harcokat szereted.

-Rá hibáztál. De néha én is olvasok. A klán vezérség egyik alapja a műveltség. – Szeme szinte felragyogott és egyet értően bólogatott velem. Végre már nem annyira feszült. Talán ha most olvas egy kicsit nyitottabb lesz.

Mind ketten leültünk. Ő a történelmükről olvasott amíg én egy katonai taktikai könyvet. Otthon ezt már elolvastam vagy négyszer így már unalmas volt számomra, de együtt akartam lenni vele. Ahogy elmosolyodott könyv olvasás közben. Minden vagyonomat megérte volna. Puha arcán még a nap fénye is játszadozott. Szinte éreztem ahogy elpiruluk.

-Ruohan?

-I..Igen!? – amilyen gyorsan tudtam vissza tekintettem a könyvre mint ha nem néztem volna őt

-Ha unod akkor esetleg le mehetnénk a hideg vizű forrásokhoz. Gyönyörűek az év ezen szakán.

-Rendben menjünk. Mindenre kíváncsi vagyok. -elindultunk tehát a forráshoz. Hamar oda is értünk. kicsit bele mártottam az ujjam végét. -Ez nagyon hideg! Ti ebben szoktatok fürödni?

-Természetesen nem. A forrás gyógyító hatású egyben nyugtató is. Csak néha használjuk.

-Megmártózunk benne?

-Hogy mi ketten!?

-Igen. Hogy ne legyél olyan feszült.

-Én nem is vagyok feszült! – az arca vörösödni kezdett. Nagyon aranyos volt.

-Bizonyítsad be.

-Hogyan?

-Hmmm... Mondjuk csókolj meg.

-Mi!? Szégyentelen! – Kifejezetten imádom ezt a zavarodott piros arcot. Kicsit elmosolyodtam.

-Ez csak egy csók. Nem leszünk tőle házasok se semmi. Csak bizonyítod hogy nincs igazam. -átkaroltam és magam felé fordítottam az arcát. -Na?

-De csak egy csók semmi több.. -ruhámnál fogva lehúzott magához és egy lágy csókot adott ajkaimra. Hihetetlen volt a csókja.

-Kaphatók még egyet?

-Nem!

-Oké, de be kell látnom akkor hogy kicsit sem vagy feszült ha már ilyen őrültségekre is képes vagy.

-Megmondtam. Nem tudom minek kellett ez. -Durcás lett.. Hogy lehet ilyen aranyos bármilyen hangulata legyen! – Menjünk vissza. Szerintem hamarosan végeznek apáink.

-Okés menjünk.

Úgy érzem szeretni fogom Gusut.

°   °   °Jó sok évvel később°   °   °

-Ruohan!

-Qiren. Micsoda kellemes meglepetés. Hogy jutottál be a palotámba?

-Az most mindegy. Fejezd be!

-Még is mit?

-Jól tudod te azt!

-Hmm.. Nem hinném. Amúgy sokkal szebb volt az arcod szakál nélkül.

-Ne tereld a témát! Fejezd be a klánok megfélemlítését!

-Soha nem fogom. Hiszen én vagyok maga az isten. Bekéne hódolniuk nekem. -Büszkén belemosolyogtam régi barátom képébe.

-Ezt nem úszod meg! – levágott nekem egy pofont.

-Inkább csókolj mint verj. Haha.. – még egyet kaptam majd hátat fordított nekem és eltűnt.

A szerelem úgy látom nem az én asztalom.