A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wei Wuxian x Jiang Cheng

Egy csókot kérek

*Jiang cheng*

A kikötő szele fújta rövid tincseim. A nap melegítette arcom ahogy felfelé nézve bámultam a felhőkkel teli kék égre. A távolból Wei hangja hallatszódott ahogy fiatal lányokkal nevetgél. Soha nem fogom tudni megérteni hogy a zajos bajkeverő Wuxian miért olyan népszerű a lányoknál. Lehet irigylem őt és az irigység miatt nem látom át hogy hogyan csinálja? Vagy csak azért mert én még fiatal lennék ehhez? Lehet nem is kéne a lányokkal foglalkoznom.

-Jiang Cheng! – Úgy elgondolkodtam hogy nem is vettem észre hogy Wei befejezte a lányokkal való beszélgetést és mellém ült.

-Wuxian.

-Min gondolkodtál el annyira?

-Nem az az érdekes hogy én min gondolkodtam el hanem az hogy te befejezted a nőzést.

-Néha pihenni is kell. Sajnos túl jó vagyok.

-Fogd be! Hiszen még csókolózni sem csókolóztál csak játszod az eszedet a lányoknak!

-Igaz. Valamikor még kéne tanulnunk csókolózni.

-Ebben egyetértek.

-Cheng?

-Mi az?

-Adj egy csókot! – Felém fordult a nagy mosolyával és a ragyogó szemeivel. Látta hogy zavarba jöttem így még elkezdett cupogatni is.

-Maradj magadnak! – Azonnal felpattantam és elkezdtem menekülni.

-Ne menekülj! Kérem a csókomat! – elkezdett üldözni.

Csak össze vissza futottunk miközben kergetett engem. A háztetőkön át, az utcákon keresztül. Nem állt meg. Ahogy egyszer vissza néztem rá láttam ahogy nevetett. Ettől én is elkezdtem vele együtt nevetni. Olyan volt mint amikor régen fogócskáztunk. Jó volt felidézni az együtt töltött időket.

Amikor elértem az otthonunk és azt hittem leráztam elkezdtem sétálni. Megnyugvással töltött el hogy nyertem és még meg sem kellett csókolnom. Ahogy haladtam volna befelé a nagy megnyugvásom közepette, Wuxian kijátszva engem a tetőről rám ugrott és leterített a földre. Ahogy felnéztem rá a földről úgy találkoztam megint azzal a mosollyal.

-Megvagy! Kérem a csókomat Jiang Cheng! – Szokása szerint ezt úgy kellett közölnie velem hogy hangosan kimondja.

-Te meg vagy bolondulva! Ilyeneket itt ne mondj ilyen hangosan!

-De én ezt most komolyan mondtam. Legyőztelek így most tartozol nekem egy csókkal.

-Nem fogsz leszállni rólam amíg meg nem kapod igaz?

-Egyértelmű a válasz. Így legalább mind ketten megtanuljuk hogy kell.

-Őrült vagy!

Lelöktem magamról és feláltam a földről. Intettem neki hogy jöjjön velem. Nem ellenkezett és azonnal jött is velem. A szobámba igyekeztem vele. Ott nem láthatják hogy milyen abszolút hülyeségre készülünk. Amikor leültünk az ágyamra csak akkor realizálódott bennem hogy most készülök életem első csókjára. Vele! Én nem vagyok normális! Nem is.. Inkább ő nem normális! Teljesen zavarba jöttem!

-Na Jiang Cheng. Csókolj meg. – Lehunyta szemeit és nyugodt arcát felém fordította.

Elkezdtem felé közelíteni. Egy centire tőle még egyszer elgondolkoztam hogy jó ez e így? Hogy amit most érzek az helyes? Hogy titkon miért akarom én is ennyire kínzóan azt a csókot!? Nem tudtam magamnak parancsolni. Megízleltem selymesen édes ajkait. Nyelvünk táncát. Élveztem. A testem is bele remegett. Megijedtem ettől az érzéstől. Eltoltam magamtól Weit.

-Azta.. Nem is tudtam hogy Te már tudtál csókolózni! Kihasználtál engem!

-Nem is tudtam! Miről beszélsz! – Ez volt az első csókom. Ilyen jól csináltam volna?

-Kaphatók még egyet?

-Nem! – Kitessékeltem a szobámból majd rá vágtam az ajtót.

-Akkor majd kérek máskor. – ezzel a mondatával ment el az ajtóm elöl. Ezek után sohasem kért többet.

Én azon napnak a hátralévő részében csak a szobámban voltam. Gondolkodtam azon hogy miért éreztem a vágyat? Hogy ki vagyok én? Hogy miért tettem ezt? Hogy Wei miért akarta a csókom?