A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Shizui x Lan Jingyi

A falu szelleme

*Lan Jingyi*

Hideg nap volt. Bent ültem a szokásos unalmas órákon. Ilyenkor nem tudok Shizuival beszélni. Csak nézni tudom ahogy bele éli magát az írásba. De miért nézem őt ennyire? Nem tudom. De valahogy megnyugtat, meg persze úgy sem tudok mást csinálni. Az órára meg nem fogok figyelni.

Annyira elmélyedtem a látványban hogy fel sem tűnt hogy az órának vége van és hogy Qiren szólítgatott.

-Lan Jingyi! – az éles üvöltéstől egyből felkaptam a fejem Qiren és Shizui felé.

-Igen! – Felkeltem és oda siettem hozzájuk. Biztos valami feladatot akar adni nekem és Shizuinak.

-Kaptok tőlem egy feladatot. – Úgy tudtam! – Menjetek dél felé, ott találtok egy kis falut. Annak a központjában van egy torony, és abban az ott élőnek mondjátok hogy én küldtelek titeket. Adni fog nektek egy fontos tekercset. Azt kell majd elhoznotok. – Ennél jobb dolgot is ki találhatott volna. De legalább együtt leszek Shizuival.

A feladatot hamar elkezdtük, a fegyvereink felvétele után, azonnal a faluba indultunk. Nem volt hosszú az út.

A faluba érve nagyon sötét volt. Nem volt jó a hangulat. Ezt Shizui is érezte. Az utcákon nem volt senki. Csak a szél fújt. Kezdet olyan érzésem támadni mint ha figyelnének.

-Shizui, te is érzed?

-Igen. Mint ha figyelnének.

-Hé van itt valaki!? – Shizuival vártuk a választ ami nem érkezett meg.

Egymás hátának dőltünk fedezve egymást, és apró lépésekkel haladtunk a torony felé, köd szállt le a falu bejáratánál. Mind ketten oda néztünk. A ködben egy kék világitó szempár figyelt minket a mi köd terjedésével egyre közelebb jött hozzánk.

-Fussunk Jingyi. – Felém nézett, helyeslően bólintottam és egyenesen a toronyhoz rohantunk. A torony ajtaja zárva volt. Talán lehet bent valaki.

-Hé! Van bent valaki!? Nyissa ki! – Az ordításomat a bent lévő falusiak meghallották és be engedtek minket. Szinte az egész falu ott volt. A falu vezetője azonnal hozzánk sietett.

-Gyerekek mit kerestetek ott kint? Most nagyon veszélyes! – Shizui elkezdte kérdezgetni emberünket hogy meg tudjuk állapitani mivel van dolgunk.

-Mi volt kint az a kék szempár?

-Nem tudom. Egy-két napja jelent meg. A családom egy részét már megölte. Még csak most lettem ennek a falunak a vezetője, de ilyenek történtek. Legalább a nejem és testvérem biztonságban vannak itt. Sajnos a szüleim nem voltak ilyen szerencsések.

-Uram. Ha szabad kérdeznem mi történt az előző vezetővel?

-Megölték. A gyilkost nem találtuk meg.

Shizui és én össze néztünk. Jól tudtuk ki az a kék szempár és hogy kit üldöz. Csak azt nem tudtuk hogy hogyan állítsuk meg. Elkezdtünk agyalni. Muszáj lesz többet megtudni a kék szempár tulajdonosáról.

Körbe kérdezgettük a falusiakat hogy milyen volt az előző vezér.
A falu vezetője egy világ járó volt. Sokat utazott nyugatra és írt történeteket. Jó barátságban volt Qirennel és az egész falu szerette őt. Sosem nősült meg, de az egyik öreg asszony elárulta hogy egy férjes nő volt a kedvese akitől egy törvénytelen fia is született, akit mindennél jobban szeretett. A jelenlegi vezér féltestvére. Az asszony szerint a jelenlegi vezérrel is úgy bánt mint a saját vérével.

A megtisztítás lesz most a folyamat. A gyerekével fogjuk megnyugtatni. Oda is mentünk hozzá. Fiatalabb volt mint mi. De amikor elmondtuk neki hogy mire készülünk, ő nem hátrált meg. Bele egyezett hogy vele tisztítsuk meg az apját.

Shizui a vezér engedélyével fel készitette a fiatalt amíg én felmásztam a torony tetejére és el lőttem egy jelző fényt. Most egy egész falu sorsa is lehet a tét.

Vissza mentem Shizuihoz. Mi hárman kiléptünk az ajtón. A távolban ott figyelt a szempár.

-Falu vezére! Hall minket!? – Egyre közelebb jött. Csak a kis gyerekre figyelt. – Itt a fia. Őn szerint ezt az öldöklést kéne látnia? – A beszédem nem nagyon győzte meg. Oda rohantam a szempárhoz de neki vágott a falnak és a lábaim megsérültek. Shizui folytatta tovább.

- A nő akit szeretet, a fia! Emlékezzen! – Shizui rúnát dobott rá. A kék szem megállt és a ködös alak helyet egy férfi alakja jelent meg. A volt falu vezéré.

-Fiam?

-Apa! – A gyerek oda szaladt a szellemhez. Majd Shizui is oda ment mellé.

-Sajnálom azt amit okoztam. Ne bízz a bátyádban. A gyilkosban. – A gyerek bólintott egyet majd a szellem Shizuira nézett. – Qirentől jőtettek igaz? Egy démonról szóló tekercset akart. Egy nyugati eset elmesélését. Ott van asztalomon. Tanítani szeretne belőle nektek. Ne okozatok neki túl sok gondot. – még egyszer elbúcsúzott a fiától majd eltűnt. A falu népe pedig kivonult a toronyból minket ünnepelve.

De Shizui nem figyelt a tömegre. Oda jött hozzám és megsimogatta az arcom.

-Jól vagy? – A ragyogó szemei olyan szépen ragyogtak. Nem tudtam másra nézni.

-A lábaim. Nagyon fájnak. – Shizui nem mondott semmit csak fel vett a hátára. – Te meg mit művelsz!?

-Viszlek mert fáj a lábad. – Az arcom vörös lett és a szívem hevesebben kezdett verni.

-Nem szükséges! Egyedül is tudok menni! – Egy puszit adott az arcomra.

-Nem. – Miért tud ilyen zavarba hozni!?

A falu határában Qiren tűnt fel. Elmeséltük neki mi történt. Nagyon rosszul érezte magát hogy nem tudott barátja haláláról és a lelkének az it maradásáról, arról hogy veszélybe küldött minket. De dicséretet is kaptunk amiért ilyen jól kezeltük a helyzetet. Ránk is bízott egy másikat. Legalább addig sem kell majd tanulnom.

Shizui haza vitt engem ahol még egy puszit kaptam. Miért ilyen jó érzés ez? Talán a következő küldetésen a Mo családnál már kaphatók egy csókot is? Rengeteg a kérdés. De az biztos hogy én szeretem őt.