A fuvola szava [MDZS] One-shots

Nie Huaisang x girl reader

(Már érkezett is egy kérés. Remélem tetszeni fog neki. Mivel ez az első ilyen irományom nem biztos hogy olyan jó lett. Kérlek majd mondjatok véleményt. Szeretnék az igényeiteknek megfelelő és jó tartalmat csinálni. Ha valaki más is szeretne ilyet más karakterrel ne habozzon szólni.)

A piros legyező

*Reader*

Már pár hónapja a Nie klánnál élem a minden napjaimat. Persze nem ingyen. Szeretem ezt a helyet és azért hogy itt maradhassak dolgoznom kell. Én vagyok Nie Huaisang egyik legjobb szolgálója és mindig én viszem neki a vacsoráját.
Ez alatt a pár hónap alatt nagyon megszerettem őt. Bárcsak ő is érezne valamit.

*Nie Huaisang*

Egy csomó ideje csak arra a lányra tudok gondolni.
Arra ahogyan gyönyörű alakja behozza nekem a vacsorát, és mosolyogva néz rám azokkal a szépséges szemeivel. Akár órákig el tudnám nézni a szépségét. Hangja pedig olyan kellemes és megnyugtató. Annyira szeretném hogy többet beszéljen hozzám.
Több időt szeretnék eltölteni vele. Úgy is mindjárt itt lesz. Lehet el hívom egy randevúra. Nagyon ideges vagyok! Ha igent mond akkor hova vigyem!? Most ezer és ezer kérdés van a fejemben!

-Huaisang! Meg hoztam a vacsorát! – Ő az. Te jó ég...

-Gyere be! – Kedves alakja úgy lépett be a szobámba mint egy angyal. Kezdtem elpirulni.

*Reader*

Azok a szemek ahogy rám néz. Olyan aranyos!
Leraktam a tálcát az asztalára és indultam volna ki a szobából amikor megfogta a kezem, és magához húzott.
-Eljönnél velem egy randevúra!? – Szinte láng vörös lettem.

-Igen! -Szinte azonnal átöleltem amit ő is viszonzott.

Mivel nekem még sok dolgom volt elbúcsúztam tőle és mentem vissza dolgozni.

A munka után szinte beestem az ágyamba és csak rá tudtam gondolni. Olyan kedves és aranyos. Azt hiszem belé szerettem! Arra az aranyos és kedves arcára. Arra ahogyan rám néz
Hihetetlenül belé szerettem!

Más nap reggel már az ajtóm küszöbén állt  legyezőjével és nagy mosollyal az arcán. Nem értettem mit kereshet itt. Ma reggel még dolgoznom kell.

-Nie úrfi?

-Mára elkértelek. A randink napján nem hagyhatlak dolgozni. – Csak mosolygott rám. Nagyon elpirultam

-Köszönöm! – Szinte a nyakába ugrottam. Amikor elengedtem már ő is piros arccal mutatta nekem az utat.

A randevú nagyon csodálatos volt. Először elvitt egy nagyon jó étkezőbe ahol szinte minden étel megtalálható volt. Evés után elvitt a madaraihoz. Rengeteg szebbnél szebb egzotikus és egyszerű madár is helyet foglalat a gyűjteményében. Nagyon szépek voltak. Az egyiket még meg is etethettem. A nap vége felé a városban járkáltunk és Huaisang megállt egy bódénál és egy piros legyezővel tért vissza amit nekem ajándékozott.

-Nagyon szépen köszönöm. – Szét tártam a legyezőm és az arcom elé raktam hogy elfedjem a pirulást.

-Ugyan nincs mit. – Ő is maga elé emelte a sajátját.

Majd hirtelen lehúzta a karjaimat hogy ne tudjam takarni az arcom és egy lágy forró csókot adott az ajkaimra amit a legyezőjével eltakart a világ elől.

Vissza indultunk a szobámhoz és út közben is rengeteg csókot váltottunk.

A célba érve elköszöntünk egymástól és miután becsuktam előtte az ajtóm, neki dőltem majd rajta csúsztam le a földig ahol láng vörös arcal mondtam magam elé.

-Annyira szeretem őt!