A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wei Wuxian x Lan Wangji

A fények alatt

*Lan Wangji*

A démoni kar végre megnyugodott. Az ég kitisztult. A nyuszik pedig boldogan ugráltak kint a szabadban. Én pedig vissza kaptam a számomra legfontosabb embert Wei Yinget. A régi emlékek úgy cikáznak bele a fejembe mint amikor egy villám belecsap a földbe. Remélem hamar felkell és újra hallhatom a hangját és láthatom a hamisítatlan mosolyát. Az a mosolya véleményem szerint a fejemben lezajlódó villámok ellen is gyógyír lenne.

*Wei Wuxian*

Áhhh.... Olyan jó egy kényelmes ágyban kelni! Főleg hogy a közelben még egy kis császár mosolya is van!

Gyorsan fel is kaptam egyet és szem pillanatok alatt kiürítettem. Az üres tároló eszközt pedig oda vágtam a sarokba.

Felvettem ruháimat és egy kis sétára indultam. A kert nagyon nyugodt volt. A szél pedig kellemesen fújt. A bokrokon pedig mese szép lila virágok nőttek. Egyet le is szakítottam és gyengéden elhelyeztem a kezembe hogy a gyenge kis szirmai meg ne sérüljenek. Ahogy tovább haladtam utamon meg pillantottam Lan Zhant. Az arca érzelem mentes volt ahogy meredt a távolba.

-Hé Lan Zhan! -Hangomra azonnal fel figyelt.

-Jó reggelt Wei Ying. – Hiába mutat még mindig póker arcot jól láttam hogy örül nekem.

-Ezt nézd Lan Zhan! Olyan szépek most a virágok! – A kezemben lévő virágra mutattam majd pedig óvatosan bele tűztem a hajába. – Nagyon jól áll!- Ezen szavaimhoz kapott még egy hatalmas vigyort tőlem, mire Lan Zhan elpirult és felvett egy enyhe kis mosolyt is.

*Lan Wangji*

Ahogy mosolygott rám a szívem úgy vert hevesebben. Annyira szeretem őt.

-Wei Ying.. Szeretlek.- Ahogy én is jóban elpirultam úgy pirult utánam Wei is.

-Én is téged. – Megfogta a ruhámat és lágy csókra húzott engem. Amikor elengedett gyors a kapuhoz futott majd intett nekem hogy kövessem. -Gyere menjünk le a városba!  Itt olyan unalmas!

Elkezdtem követni öt a városba. Az út során úgy viselkedett mint egy kis gyerek. A virágokat amiket szedett pedig mind bele tűzdelte a hajamba. Mire a város határára értünk körülbelül úgy nézhettem ki mint egy virág csokor.

*Wei Wuxian*

A város szinte lángolt az élettől. Az emberek vidámak voltak és Lan Zhan pedig nagyon aranyosan nézett ki a virágokkal a hajában. Így még a komoly nézését sem lehet komolyan venni.

A bódék tele voltak finomabbnál finomabb ételekkel és süteményekkel. Még Cornetto is volt! Vettem is egyet Lan Zhannak. Miután megettük át mentünk oda ahol kis állatokat lehetett venni. Volt ott olyan szamár is ami hasonlított kicsi almára. Meg voltak ott nagyon aranyos nyuszik is. Lan Zhan szerintem az őszeset megsimogatta. Szinte körbe jártuk az egész várost és közben annyira elszaladt az idő hogy már a naplemente világította meg ezt a nyüzsgő helyet. A helyiek arról beszéltek hogy ma este tűzijáték lesz. Az itteni tűzijátékok mindig szépek. Kár hogy vissza kell majd mennünk a hülye szabályok miatt.

*Lan Wangji*

Wei Ying szemei csak úgy ragyogtak a tűzijáték hallatán. Azt hiszem most az egyszer újra kivételezhetek.

-Wei Ying, szeretnéd meg nézni a tűzijátékot velem?- Az arca csupa boldogság lett és a nyakamba ugrott.

-Igen!

Amikor elengedett én mutattam neki az utat egy ház tetőre ahonnét be lehetett látni az egész eget.  A nap le ment a horizonton és a lakók elkezdtek tűzijátékozni. Wei nagyon élvezte a szín árnyakat. Az események alatt pedig átölelt engem és fejét a mellkasomra rakta. Én átkaroltam őt és így néztük végig a tűzijátékot. Az utolsó durranás után Wei egy nagy puszit adott nekem.

-Köszönöm Lan Zhan.

Lassan lemásztunk a házról és elindultunk haza. Mivel már le voltak zárva a bejáratok be kellett szöknünk. Wei ezt a részét is élvezte amit én nem igazán tudnék elmondani magamról. A falakon belül könnyedén betértünk a szobámba ahol összeölelkezve szenderültünk álmomra. Nagyon élveztem vele a napot, a villámok megszűntek létezni, és jó volt mellette ébredni annak ellenére hogy a hajamban felejtettem az összes virágot és tiszta virág szirmos lett az ágyam....