A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Xichen x Nie Mingjue

Egy szerelmes emlék

*Lan Xichen*

Egy régi emlék. Egy régi szerelem. Wangji boldogságra lelt. Én elvesztettem akit szeretek. Nie Mingjue hangja még mindig itt zeng a fejemben. Ha rá gondolok szinte már érzem az ölelését. A forró csókjait. Még mindig emlékszem az első csókunkra. A Nie kláni virágosokra. De régen volt már.

««Jó sok évvel ezelőtt»»

-Mingjue! – Nagy boldogan szaladtam a titkos szerelmemhez aki éppen a kardforgatás művészetét gyakorolta.

-Xichen! Miben lehetek a szolgálatodra?

-Gyere el velem a mai virág fesztiválra! – Kérésemre az arca eddig még nem látott formát vett fel és hevesen igent jelezve rázta felém a fejét. Majd egy hatalmasat lecsapott a kardjával a gyakorló bábura. – Naplementekor nálam. – Egyenesen egymás szemébe néztünk és én rá kacsintottam a nagy erejű harcosra aki mint ha egy kicsit elpirult volna.

Remélem ő is viszonozza az érzéseimet...

A kacsintásom után azonnal siettem készülődni. Először jó alaposan megmosakodtam, majd a szobámba siettem. Felvettem a legszebb ruhámat, megigazítottam a homlok szalagom és a hajamat is tökéletesen megcsináltam hozzá. Annyira sokat készülődtem hogy már a nap is lenyugvóban volt. Mingjue pedig már ott várt rám egy hosszú ideje az ajtóban és türelmetlenül kopogtatott.

-Xichen! Ott vagy?

-Egy pillanat! – Gyors elvégeztem az utolsó simításokat és kimentem az ifjú klán vezér elé.

Ő is sokat készülődhetett. Gyönyörű ruhái kiemelték az izmait. A kezében pedig nagyon ritka virágokat tartott cserépben. Az egyik virág kék volt a másik pedig sárgás zöldes. Mint ha minket jelképeztek volna a növények.

-Ezt neked hoztam. Remélem tetszenek. – Nagyon zavarban volt. Csak úgy mint én. Elvettem tőle a kis szépségeket és egy jól látható helyre raktam a szállásomon 

-Nagyon tetszenek. Meg nagyon fess vagy a mai estén.

-Haha! Te sem panaszkodhatsz! – A kezével átkarolta a vállam és így indultunk meg a fesztivál felé.

A városba érve minden virágokkal volt díszítve. A bódéknál pedig virág alakú sütemények és apró kis ajándékok voltak. A lámpásokra pedig ritka nyugati növények voltak felfestve.

-Mingjue! Menjünk oda! – a kezénél fogva siettem vele egy árushoz ahol a kedvenc teámat árulták. A boltos azokat a tea csészéket amiket adott virágokkal díszítette fel. Nagyon hangulatosnak hatott.

-Jó estét. Milyen teával szolgálhatok a fiatal uraknak?.... Klán vezérem! – A boltos felismerte Mingjuet és egy hatalmas meghajolással üdvözölte őt.

-A legjobb teáját kérném. Egy egész hordozóban. Gusu legszebb virágjának lesz.

-Oh van a közelben egy csinos gusui lány? – Mingjue rám mosolygott amitől az arcom lángolni kezdett.

-Mondhatjuk úgy is. Meg annyit öltözködik mint egy császárnő. – Össze nevettek a boltossal és én meg ezért a mondatáért egy kicsit oldalba ütöttem de még jobban elkezdett nevetni. Akaratom ellenére a vidámságuk engem is magával ragadott, így én is elkezdtem egy kicsit nevetni.

-Itt a tea klán vezérem. A legjobb tudásom szerint készítettem el. – Mingjue megragadta a hordozót és felrakta a vállára.

-Köszönöm. További szép estét. – Kifizette helyettem a teát és elindultunk egy csendesebb hely felé ahol meg kóstolhatom a teát. Hamar meg is találtuk. Egy kis padka volt az a város szélén. Csak mi voltunk ott.

-Én is kifizettem volna.

-A vendégem vagy nem hagyhatlak költekezni. Meg had vegyek már ajándékot annak akit kedvelek. -Szinte mind ketten elvörösödtünk.

-Én is kedvelek téged. De nem mint barátom... Már tudod ugye? -Mingjue nagyot mosolygott

-Tudom. Én se barátként.. De én egy klán vezér vagyok. Nem lehetek szerelmes akárkibe. Nekem a népem az első. Ha tudnád mennyire mardos az hogy nem lehetek veled minden percben. - Az arca komor lett és szinte már fojtogatta a harag. Átkaroltam a nyakát és mélyen a szemébe néztem.

-Még fiatalok vagyunk. Meg ha klán vezér leszek talán még a klánjainkat is tudjuk majd egyesíteni. – Csak egymásra tudtunk koncentrálni és szépen lassan egy lágy szenvedélyes csókot váltottunk. A kezeivel átkulcsolta a derekamat és úgy húzott magához egyre közelebb. Amikor szét váltunk a komor arca újra mosolyogni kezdett.

-Tetszik az ötleted. – Még egy apró puszit adtam neki.

-Menjünk haza Mingjue. Ott egyszerűbben tudjuk folytatni.

-Ez az ötleted is nagyon tetszik!

««A jelenben»»

Emlékszem hogy azon az estén az ágyában csókolózva aludtunk el egymás mellett. A teát pedig a közös reggelink mellé ittuk meg. Az volt az egyik legjobb látogatásom Nie klánhoz. Annyira hiányzik. Talán egyszer én is vissza kaphatóm azt akit szeretek? Mingjue ha tudsz térj vissza a karjaimba hogy újra csókolhassalak!

A könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon. Nagyon hiányzik....