A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wei Wuxian x Lan Wangji

Az alkohol hatása

*Wei Wuxian*

Csinos lányok a lótusz révben. Sok alkohol. Semmi hülye szabály. Csak én és a szépségek berúgva. Hehe...

-Áh! Ébren vagyok! – Lan Qiren hozzám vágott egy könyvet. Minek kellett felébreszteni!? Olyan szép álmom volt!

-Wei Wuxian! Nem alszol az én órámon! – Még egy könyv. Ha nem húzom le a fejemet akkor eltalált volna.

-Egy gyönyörű álomból keltett fel! Nekem lenne jogom idegesnek lenni!

-Takarodj kifelé! – Azonnal felkeltem és ki futottam a teremből. Ahogy kifele mentem láttam hogy Cheng megint a fejét fogta miattam. Muszáj lesz egy kicsit ellazulnia. A végén olyan lesz mint Qiren.

Azzal hogy kizavartak az óráról rengeteg időm lett alkoholt becsempészni. Most az élő komorság sem tudd megállítani mert a drága bácsikáját hallgatja. Nagyon jó ez a nap! Szinte rohantam a legközelebbi árushoz ahol a császár mosolya már ott várt rám. Amilyen gyorsan mentem olyan gyorsan vissza is értem. Senki nem vette észre a három kis alkoholos hordozómat. Egy lesz Huaisangnak egy Chengnek és egy természetesen nekem. Olyan sok ideje nem ittam már! Olyan nagy a kiszáradás veszély!

Az alkoholt elrejtettem a szobámban majd a barátaim keresésére indultam akik a szokásos helyen beszélgettek.

-Drága barátaim! – Mindkettőt átkaroltam majd halkan a fülükbe súgtam – Hoztam egy kis italt.

-Már megint csempésztél!?

-Ne olyan hangosan. Csak hármat hoztam.

-Wei bátyó mostanság egy kicsit sokat csempészel. A végén még máj nélkül megyek haza.

-Huaisang Huaisang. Én drága barátom. Ettől csak erősödni fog a májad. A végén még a bátyádat is lefogod inni. Higgyél nekem.

-Ne higgy neki.

-Olyan komorak vagytok! Mint ha nem élveznétek a kis szerzeményeimet. Ma este nálam. Jól be fogunk basz.. Ittasodni.

-Gyors mentés.

-Ezeknél még káromkodni sem lehet Cheng! Persze hogy inkább gyors átfogalmaztam. Majd ha vissza megyünk a révbe az lesz a legboldogabb napom. Meg persze meg hívjuk Huaisangot. Nálunk minden sokkal izgalmasabb!

-Okés Wei bátyó. Mindjárt jön a következő óra. Ideje lenne indulnunk. -
A kis legyezős vezetésével elindultunk a következő órára. Már csak pár óra és mehetek inni!

««az esti órákban»»

Már mind ketten ide érkeztek. Megbontottuk az italunkat és egy koccintás után egy nagy kortyot ittunk. Kifejezetten ez volt az eddigi legjobb amit ittam. Legközelebb is annál az árusnál fogom venni.

Ahogy tovább ittunk elkezdtük Chenget azzal piszkálni hogy kezd Qirenre hasonlítani. Majd Huaisang kezdett el mesélni az ő klánjánál élő szépségekről. Egyszer el kell látogatnom oda. Szinte mindenről beszéltünk. A hatalmas ital felénél a két társam elaludt. Én megittam ez enyémet. Majd az övéjüknek is neki álltam. Bűn lenne ha hagynám elpárologni. Elkezdtem érezni a hatását. Ki ültem a kis lakhelyem tetejére hogy levegőzzek egy kicsit. Természetesen vittem magammal az italokat is. Hamarosan egy ismerős alak jelent meg hirtelen mögöttem.

-Itt tilos alkoholt inni.

-Lan Zhan! Ki iszik? Én nem látok senkit.- Az alkoholt magam mögé toltam.

-Azt hiszed nem vettem észre? – Ha tudna szemmel embert ölni én most hallott lettem volna.

-Nem kérsz? -Elkezdte elő húzni a kardját. – Nyugi! Nyugi! Túl reagálod! – Elkezdett felém közeledni. Én most túl sokat ittam a harchoz. Ki kell találnom valamit.

Szembe álltam vele. Az alkoholt pedig felvettem a kezembe. Lan Zhan támadott. Kivédtem a támadásait. Az alkohol néha kijött a tartójából. Az egyik támadásánál még hozzá úgy hogy véletlenül arcon öntöttem vele Lan Zhant. A szájába is bele ment. Ha jól láttam egy jó nagy kortyot le is nyelt. Ezen történések után össze eset a lábaim elé.

-Megöltem!? – Nem. Nem hinném hogy meghalt. – Lan Zhan? – Leguggoltam hozzá és elkezdtem böködni az arcát. Szerencsére láttam ahogy lélegzett. El kell vinnem őt valahová. De hová? A könyvtár! Néha ott elszokott aludni.
Fel vettem és rohantam vele a könyvtárba. Ott letettem a szokásos helyére. Egy ott lévő vázában lévő vízzel le mostam az arcát hogy ne legyen alkohol illata. A vízcseppeket az arcán megvilágította a holdfény. Valamiért nagyon fura érzés keringett a testemben. Csak az ajkait tudtam nézni. Elvesztettem az irányítást és egy csókot adtam neki. Ha szerencsém van sikerült annyit innom hogy ez az éjszaka megszűnjön az emlékeimben. Meg csókoltam Lan Zhant! Az alkohol tényleg csodákra képes. Óvatosan le tettem a Lan fejét az asztalon lévő könyvre majd szaladtam vissza a szállásomhoz. A részeg barátaim társaságában pedig álomra szenderültem.

««Reggel»»

Ahh... Nagyon fáj a fejem! Kicsit túl sokat ihattam. Meg azt álmodtam hogy megcsókoltam Lan Zhant.. Miért álmodok én ilyenekről? Meg minek kell Qirennek ilyen korán tartania a hülye óráit!? Ahogy látom Lan Zhan nem aludhatott valami jól. Olyan állapotban van mint Huaisang és Cheng. Lehet ö is ivott valamit? Nagyot nevetnék ha kiderülne hogy igen. Mi is volt az álmomban? Ugye az egy álom volt? Nem! Nem gondolok bele! Álom volt és kész! Egy ideig biztos nem iszok!

(Köszönöm a 3k-t és a rengeteg votot! Nagyon kedvesek vagytok és örülök hogy tetszik ez a könyv. Ha valakinek van valami meglátása nyugodtan írjon nekem. ❤)