A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Xichen x Nie Mingjue

A győzelem fényében

*Lan Xichen*

A Wenek elleni harcok elkezdődtek. Minden harcos teljes erejével küzd a csata mezőn. Főleg az általam szeretet Nie Mingjue. Aki kardja elé kerül az onnan nem menekül. Mindig a seregek elején harcol félelmet nem ismerve. Hatalmas magasságával és erejével pedig mindig kitűnik a harcmezőn.

Már egy ideje együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt. A vággyal teli mély hangját. Az erős testét. Egyszerűen mindenét. Imádom azt amikor megérint és oly módon is tudtomra adja érzelmeit. De amikor kint vagyunk a többiekkel nem lehetek úgy ott mellette mint párja. Csak úgy mint egy barát vagy harcos társa. Még mindig hangzik a fejemben amikor azt mondja „-A harc során a szerelem csak elvakít, ott csak barátok vagyunk. A társainknak sem egy szerelmes pár kell a harctérre". Valahol igaza van. De ezzel még kevesebbet lehetünk együtt. Most is a harctéren van. Hiába van az a hatalmas nagy ereje attól én még nagyon féltem. Nem akarom hogy baja essen annak akit szeretek.

*Nie Mingjue*

A csata véget ért. A kardomról csöpögött a vér. A mocskos Wenek pedig már a lábam alatt rohadtak. Sok volt a veszteség de dicsőséggel töltött el hogy egy tízszeres túlerővel számoltunk le! Így a következő hullámig van egy hetünk. Az alatt előre nyomulhatunk és még lesz egy kis szabad időnk is. A fiaimra már rá fér egy kis szórakozás. Meg egy kicsit rám is. Így együtt lehetek végre Xichennel. Szerintem nagyon fog örülni ennek a hírnek. Meg pontosan tudom hogy nem bírja az alkoholt de ma este muszáj lesz velem innia!

A tábor egy közeli városban volt. Így nem kellett olyan sokat menetelnünk ahhoz hogy meg lássam a város falait. A falon pedig már ott várt rám a kedves kis mosolyával a szépségem. Az arca csupa derű volt látványomtól. Az enyém is az lett tőle. Miután be értünk a városba egy kicsit pihentem a társaimmal majd kijelentettem azt amitől mindenki újra energikus lett.

-Ma este iszunk!!!- A fiaim mint vártam nagyon boldogok lettek. Már csak egy embert maradt hátra akit fel kell vidítanom.

A fejemet elfordítottam egy kicsit és láttam Xichent ahogy már a lakhelye felé int hogy ott találkozzunk. Nem is kellett nekem több. Azonnal utána indultam.

A lakhelye egy két emeletes fehér kertes ház volt kék motívumokkal és mély vörös háztetővel. Amikor beléptem a házba ő már ott ült az asztalnál és mind kettönknek öntött teát. Elé ültem és nagy mosollyal kezdtem el mesélni neki a csata téren történteket. Ahogy egy harcosra jutott tíz Wen. Ahogy diadalittasan láttam őket menekülni elölem a gyorsaságom ellen semmire menvén. Xichen arca ragyogott a büszkeségtől. Nem csoda ha már ilyen jó párja van mint én! Miután kiadtam magamból az egész csata történetét meg fogtam a teás csészét és a tartalmát úgy ittam meg mint egy jó rövid alkoholos italt. Majd asztalhoz csaptam az eszközt és diadalittasan felnevettem hogy szinte az egész város hallotta. Amint befejeztem kacajom láttam hogy már naplemente van. Felálltam az asztaltól és gyors kimentem egy hatalmas alkohol mennyiségért amit oda tettem az asztalra, pont Xichen elé, majd vissza zuhantam az ülőhelyemre.

-Igyunk! - Xichen nem tudta hová tenni a hatalmas alkohol látványát. Így hát először én húztam meg majd oda nyomtam a kezébe. -Most te jössz.

Meg sem tudott szólalni de lassan felemelte ajkaihoz és kortyolt egy nagyon keveset, de attól a kevéstől is már vörössé vált az arca. Ezt így folytattuk addig míg az alkohol el nem fogyott. Xichen maximum pár kortyot ivott de már nehezére esett józannak lenni.

-Mingjue... Ez túl sok.. - Óvatosan felnyomta magát az asztaltól és próbált pár lépést meg tenni a hálója felé, az össze esés határán. Gyors oda léptem és elkaptam a zuhanó szépséget, felvetem karjaimba majd felvittem a szobájába és letettem az ágyára.

De ő ahelyett hogy el feküdt volna bele csimpaszkodott a nyakamba és az arcomat kezdte el puszilgatni, amikor megtalálta ajkaim egy szenvedélyes csókot adott nekem, közben maga felé húzott be az ágyba. A csókok egyre mélyebbek voltak. A karjai a nyakamból a mellkasomhoz vándoroltak és szét feszítette a ruhámat, így látni lehetett a felső testemet. Követtem tetteit és olyan szinten bele lendültem hogy hamarosan már nem volt rajta ruha. Megadtam neki azt az élvezetet amire vágyott. Testeink egymáshoz simultak. Tökéletes alakja érzése miatt pedig még jóban beindultam. A szoba szinte gőzölgött tőlünk mire befejeztük az aktust. Mikor végeztem a tevékenységekkel mellé feküdtem, ő rátette fejét a vállamra és kezeit mellkhasomon pihentette. A felé lévő kezemmel gyengéden átkaroltam és alvásra tértünk.

*Lan Xichen*

A reggeli nap játszadozó sugarai keltettek. Ahhoz képest hogy ittam elég sok minden a fejemben maradt a tegnap estéről. Arról a felejthetetlen éjszakáról. Mingjue már nem volt mellettem. Biztos a reggeli hadi gyakorlatot tartja.

Lassan felkeltem az ágyból és össze szedtem a földön heverő ruhadarabjaimat, felöltöztem majd elindultam hogy megigyam a reggeli teámat. Nehézkes volt a járásom a tegnap miatt, Mingjue kicsit túl vad volt velem.

Ahogy elértem az étkezőig megláttam a drágámat ahogy ott vár engem a teámmal.

-Jó reggelt szépségem! -felállt és oda segített az asztalhoz ahol már előre kipárnázta nekem a helyet.

-Azt hittem reggeli gyakorlatot tartasz.

-Megengedtem nekik hogy szórakozzanak, és másnapos katonáknak nehéz lenne. Meg ki nem hagynám veled a reggelit. - Édes mosolyától jóban dobogott a szívem és elpirultam.

Miközben ittam a teám addig Mingjue gyorsan kifutott a házból.
Nagy meglepetésemre pedig egy nagy ezüst tálcányi könnyed hal étellel tért vissza. Amint letette az asztalra felkapott egy halat és pár harapással el is tüntette. Én inkább maradtam az evés kulturáltabb formájánál. A reggelink után Mingjue elment felszedni a harcos társait az árkokból hogy egy kis józanságot verjen beléjük. Szinte tagadni sem tudom hogy mennyire várom vissza. De ezzel a reggellel és ahogy velem ünnepelt, jó kilátásaim vannak arra nézve hogy a jövőben úgy álljak majd mellette mint a szerelme.