A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wei Wuxian x Lan Wangji

A lopott csók

A felhők védelmében járunk. Az ifjú Lan Wangji a könyvtárban írjta a szabályokat. Így Wei Wuxiannak nagyon jó esélye volt arra hogy most be tudjon csempészni egy kis császár mosolyát. A barátai Jiang Cheng és Nie Huaisang már nagyon várta az italt. Ahogy elvárták barátjuktól Wei sértetlen állapotban szállította az alkoholt amit még az nap este ki is ittak. Más nap reggel az ifjú Wuxian nagy riadalomban ébredt. Elfelejtette hogy ma reggel neki is szabályokat kell írnia Lan Wangji társaságában. A másnaposágának ellenére hamar elkészült és amilyen gyorsan csak tudott a könyvtárba sietett ahol Lan Zhan lenéző szemeivel találkozott.

*Wei Wuxian*

Ohh!! Lan Zhan! Bocsi a késésért! – Felvettem a legfényesebb mosolyomat és egyenesen Lan Zhan szemeibe néztem. De ő csak mérgesen nézett vissza és csak arra várt hogy végre helyet foglaljak és hagyjam őt dolgozni.

Szépen lassan oda mentem az asztalomhoz és hozzá láttam a feladatomhoz. Több mint kétszer annyit íttam mint Huaisang és Cheng de ők még javában alszanak én még ezeket a hülyeségeket másolom. Mindjárt elalszom...

*Lan Wangji*

Hmm.. Wuxian elaludt. A nap nagyon szépen megvilágítja az arcát. Nem bírom ki. Talán most lesz az életben az egyetlen alkalmam erre.

Feláltam az asztalomtól és oda mentem Wei-hez, lehajoltam hozzá és egy lágy csókot adtam a homlokára majd az arcára és még egy nagyon gyengédet az ajkaira. Miután ezt megtettem láng vörös lettem és szinte vissza menekültem a helyemre és próbáltam minél hamarabb megnyugodni. Nagyon nehezemre ment mert csak rá tudtam nézni. Hogy van ilyen hatása rám!?

Már kezd ébredezni. Szerencsémre már megnyugodtam.

*Wei Wuxian*

-Hmm.. Hány óra van?... Oh! Lan Zhan! – Amikor felkeltem Lan Wangji mérges és megvető tekintetével találkoztam. – Nem kell így nézned rám. Most már csak a szabályokkal fogok foglalkozni!

Végre abba hagyta azt az ijesztő nézést. Én csak aludtam egy kicsit. Ezért csak nem adhatnak nekem büntetést!

Áhh... Itt olyan unalmas... Szerintem már az a két gyenge májú is felkelt már. Úgy teszek mint ha írnek és utána csak elenged már Lan Zhan. Sőt addig rajzolok is valamit.

Már szerintem eltelt majdnem egy óra. Nagyon szépek lettek a nyuszik amiket rajzoltam.

-Lan Zhan! Én mára végeztem! Elmegyek! Szia! – Szinte ki futottam a könyvtárból. Remélem nem nézi meg mit csináltam egész idő alatt.

*Lan Wangji*

Hmm.. Meg kéne néznem mit csinált. Nem hiszem hogy írt volna...

Amikor meg láttam mit csinált egész idáig megint elpirultam. Egy fekete és egy fehér nyuszit rajzolt amik egymáshoz bújnak.

-Wei Ying.....

(Nagyon szépen köszönöm az 1k-t nem hittem volna hogy meg lesz.
Nagyon köszönöm!!! 💕❤💕)