A fuvola szava [MDZS] One-shots

Lan Shizui x Jin Ling

Mik vagyunk?

*Jin Ling*

Ez egy nagyon jó nap lesz. Lan Shizui ma nálam fogja tölteni a napot. Úgy hogy az az idegesítő Jingyi nem lesz vele!

Csak pár perc kellett és megpillantottam ahogy a kék ruhás jön be a kapun. Elé szaladtam és illendően köszöntöttem barátom. Az arcom szinte lángolt ahogy bele néztem a ragyogó szemeibe. Egyszer megcsókoltuk egymást, amit azóta sem feledek. Most együtt lennénk? Vagy csak mind ketten égtünk a csók vágytól? Nem tudom. De azt most tudom hogy boldoggá tesz hogy újra láthatom. Mikor elvonultunk onnan ahol láthatnának minket, Shizui átkarolt engem erős karjaival és egy apró puszit adott az arcomra.

-Hiányoztál. – az arcom még jobban vörös lett. A szívem hevesebben kezdett verni.

- Te is nekem.. – a kezei a derekamon pihentek már és mélyen a szemembe nézett.

Hirtelen közel hajolt és egy apró csókot lehelt az ajkaimra. Majd az apró csókból egy hatalmas szenvedélyes lett, minden porcikám bele remegett. Eltoltam magamtól.

-Menj és pakold le a dolgaid. A nagy teremben találkozunk. – még egy utolsó puszit adott majd elindult a szokásos háló helye felé.

Ahogy csak tudtam siettem a nagy terembe.

*Lan Shizui*

Ahogy újra a karjaimban volt. Ahogy újra éreztem a mennyei illatát. Ahogy a fehér arca vörösbe vált. Ezek olyan dolgok amik megdobogtatják a szívemet. Egyszerűen szeretem őt és mindent meg akarok neki adni. Gyors leraktam a dolgaimat majd a nagy terem felé vettem az irányt. Ahogy beléptem a helyiségbe már ott ült a klán vezéri székében. A beszűrődő fények játszottak angyali alakja vonalaival. Ahogy néztem őt újra a karjaimban akartam tudni őt. Hirtelen szemet szúrt nekem egy dolog. A homlokán lévő piros pötty most nem volt a helyén. Lehet véletlenül letörölte. Gyors elmentem festékért és úgy tértem vissza a nagy terembe. Oda léptem elé és egy lágy mozdulattal újra alkottam a piros pontot. Ahogy ezt megcsináltam újra vörössé tettem őt.

-Shizui, mik vagyunk mi egymásnak? – lehajoltam hozzá és egy újabb csókot adtam neki.

-Szeretlek Ling. Mi szeretjük egymást. Te lettél számomra mindennek a közepe. – Nem tudott megszólalni. Csak annyit tett hogy megfogta a pólóm és közel húzott magához. Nyelvünk szinte táncolt a csókunk közben.

-Én is szeretlek.

Végre kimondtuk hogy szerelmesek vagyunk. Hogy együtt vagyunk. Nekem ennél már nem kell több. Szerelmes vagyok és mindennél boldogabb.