A fuvola szava [MDZS] One-shots

Wen Ning x Wei Wuxian

A fuvola bábja

Wei Wuxian újra az élők között járt. Wen Ning pedig már újra felismerte régi barátját és úgy tudod vele beszélni mint azelőtt. Wen Ningnek volt egy titka mestere felé amelyet sosem mert elmondani neki. Minden alkalommal amikor még látta Wei yinget az érzelmek fel támadtak a kin keserves halálból és csak arra tudót gondolni hogy mikor hallhatja újra a fuvola szavát.

*Wen Ning*

Egy tó partján ültem. A víz kristály tiszta volt így láttam benne képmásomat és a kicsi halakat játszani közel a felszínhez. A nap magasan járt az égen. Pont úgy sütött mint az íjász versenyen ahol megismertem Weit. Hiányzik. Miért nem játszik most isteni fuvoláján hogy hallhassam a gyönyörű dallamát? Nem bírom ki nélküle. Muszáj látnom őt.

Amikor ezt elhatároztam gyors ugrásokkal haladtam a Felhők védelme felé. Ahogy át léptem a határt csendesen bemásztam a falakon belülre és elbújtam a kertben. Nem sok idő kellett mire megpillantottam Weit. De nem volt egyedül. Lan Wangji volt mellette. Amíg a Lan ott van esélytelen hogy Wei közelébe jussak. Muszáj lesz türelmesen ki várnom. Fél óra múlva Hanguang-jun egyedül hagyta Wuxiant. A közelben pedig egy kultivátor sem volt. Ideje oda mennem.

-Mester.. – Hangomra azonnal hátra kapta a fejét és értelmetlen arccal nézett szemeimbe.

-Wen Ning! Hogy kerülsz ide!? Nem kéne itt lenned! Itt veszélyes!- Miközben ezt mondta belekapaszkodott a vállamnál a ruhámba és elkezdett rázni engem.

-Látni akartalak.. Hiányzol.. – A keze szorítása kisebb lett és elengedte a ruhámat.

-Olyan kis buta vagy Wen Ning! – Hangja sokkal vidámabb lett és egy kicsit elkezdett nevetni is. Ilyenkor nekem is mindig mosolyognom kell. – Gyere menjünk ki. Ott tudunk beszélni. – Nem is kellett több nekem. Fel kaptam a mesterem és ki ugrottam a falon. -Nem pont így gondoltam de ez is megteszi.

-Mester?

-Hm. Mi az?

-Játszanál nekem? – Wei elmosolyodott és elővette hangszerét. A hang isteni dallama mindig megnyugtat engem.

Lezuhantam a földre és becsuktam szemeimet. Így hallgattam a gyönyörűséget.

A dallam hamarosan befejeződött és Wei Ying mellém ült a fűbe.

-Mint a régi szép időkben. Igaz?

-Milyen időkre gondolsz mester?

-Semmiség...Őrülök hogy meglátogattál. – Mosolyogva simítottot végig a homlokamon majd pedig felültem.

Csak némán ültünk egymás mellett és néztünk bele egymás szemébe. Még ebben a testben is mese szép szemei vannak. A mosolyáról nem is beszélve.

-Wen Ning.

-Igen mester?

-Csukd be a szemed. – Követtem az utasítását és lehunytam a szemeimet. A következő érzés már csak az volt hogy Wei egy lágy csókot adott nekem. Miután el hajolt én kinyitottam a szemem és én hajoltam hozzá.

Az én csókom sokkal mélyebb volt, ahogy egyre közelebb mentem belekapaszkodott a nyakamba és miközben ö hátra dőlt úgy húzott maga felé engem is. Amikor szét váltunk és le néztem rá a nap tökéletesen világította meg fenséges arcát.

-Vissza kell mennem Wen Ning. Lan Zhan keresni fog.- Feláltam és felemeltem a mesteremet a földről, karjaimba tartottam őt. Így egy két ugrással pedig bent is voltam vele a falon belül.

Wei búcsúnak  egy puszinyomott a homlokomra majd a fuvola irányításával eltüntetett engem a Felhők védelméből.