A bátyám legjobb barátja és én ♥️/ Befejezett

2/2

Délután elindultam Kornélékhoz ,hogy onnan megyünk majd a moziba.
Mikor oda értem Kornél apja jött ki dühösen majd utána az anya sírva.

- Ne menj el kérlek.: kérte Anna ( Kornél annya)

- Sose szerettem Kornélt! Nem tekintek rá saját fiamként! Lili megváltoztatta ! Rossz útra tért!

- Hogy mondhat ilyet? A saját fiadra! Lili pedig , jó útra terelte de te, semmit nem tudsz! Haza jössz piásan, majd kiabálsz! Összetörsz dolgokat! Tudod mit? Menj el! Látni se bírlak!

- Ha ezt akarod! A cuccaimért vissza jövök!: Majd elhajtott. Anna a földre borult. Oda futottam.

- Mióta vagy itt Lili? : kérdezte ,miközben rám emelte a könyben ázott szemeit.

- Az eleje óta. Nyugodj meg sokkal jobb lesz így. Semmi gond, megoldjuk hárman.

- Köszönöm,hogy jó útra terelted Kornélt. Jó hatással vagy rá. Csillog a szeme amikor meglát,hidd el, hogy nagyon szeret téged!

- Köszönöm. De menjünk be szerintem.

- Rendben: majd felállt és elindultunk befelé. Kornél a nappaliban ült. Oda mentem hozzá majd adtam neki egy puszit az arcára.
Viszont az egyik szeme Lili volt.

- Kornél! Mi történt veled? Megütött?: kérdeztem . Kornél szeme meg se rebent. Nem nézett rám. Mintha nem hallott volna engem. Csak nézett maga elé,nézte a más-más színekben pompázó virágokat a kisasztalon. Valamin nagyon gondolkozott , egyszer csak felállt majd felment az emeletre. Azt hiszem most egyedül hagyom ,had gondolkozzon. Inkább bementem a konyhába Annához aki akkor itta meg a pohár vizét amikor beléptem oda.

- Nehéz neki. Meg kell értened. Nagyon szeret téged és nem szeretne téged elveszíteni. Nehéz neki felfogni ,hogy az apja nem szerette 19 éven át. És megbánta ,hogy megszületett.

- Értem tudom ,hogy nehéz neki . Nekem is nehéz lenne ebben a helyzetben. Aszthiszem ,hogy felmegyek és megnézem.

- Rendben

Felsétáltam a lépcsőn majd bekopogtam. Mivel nem hallottam választ ezért csak résnyire nyitottam ki az ajtót.

Kornél az ágyán ült és nézett maga elé. A fülhallgató pedig a fülében volt ,gondolom olyan hangosan hallgatja a zenét ,hogy nem vett észre.
Elkezdtem felé közeledni majd megálltam az ágya mellett . Felnézett . A szeme tele volt könnycseppekkel amik kiszerettek volna a szeméből szabadulni. De ő nem engedte meg ,hogy kiszabaduljanak.

Leültem az ágy szélére és úgy néztük egymást. Nem csináltunk semmit se ,csak ültünk ott és néztük egymást. Szavak nélkül is megértjük egymást. Egymás szemébe nézve beszéltük meg mi történtik jelenleg.
Kornél szeméből csak sugárzott a szomorúság ,elösször amikor megismertem egy kőfal védte őt körül és sehogy se szeretett volna engem közelebb engedni magához. De ahogy elkezdtük megismerni egymást úgy az a kőfal elkezdett leomlani majd teljesen leomlott.

Azóta mindent megbeszélünk és segítünk egymásnak ha kell. Még akkor is ha nem tudnánk de megtesszük egymásért. Átvészeltük együtt Kornél lázadás át majd a sajátomat is . Ott állt mindig mellettem és mindenről elmondta a véleményét. Ha rossz volt ha nem. Kimondtuk a véleményünket.

Sokszor egy nagy öleléssel is többet mondtunk mintha egy szót is kiejtettünk volna a szánkon.

Megöleltem Kornélt ,majd ő visszaölelt. Szorosan öleltük egymást ,mintha egy lett volna az utólsó ölelés amit adhatunk volt egymásnak.