One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

1.

Mint mindegyik ez is csak egy átlagos nap volt. Egy dologban különbözött csak a többitől. Ez pedig annyit jelent, hogy holnap töltöm be a tizenhatot. Tudom, hogy ilyenkor mindenki elkezdi, hogy mennyire utálja a saját szülinapját különböző okokból kifolyólag de, én vártam. Ehhez csak annyit fűznék, hogy akik mégis úgy döntenek, hogy szeretik azok többnyire elkezdik magyarázni azt amit a legjobban ki nem állhatok. ,,Én ilyen ajándékot kapok!" ,,Én ezt kértem..." ,,Én ide utazok..." stb... Az én szülinapom nem azért nem átlagos mert beteg lennék, hiányos lenne a családom vagy csak bármi ilyen szomorú dolog. Nem. Az én szülinapom azért különleges mivel a bátyám hazajön. A világegyetem legjobb embere és eddig mióta külön költözött még a hírnév ellenére is meglátogatott minden egyes alkalommal. Sosem kértem nagyobb ajándékot mint, hogy hazajöjjön. Igaz ez Karácsonykor kevésbé volt megoldható a saját élete miatt ezért is jön ilyenkor. Mondjuk erre a szülinapomra pluszba kértem egy telefont is mert, ami most van az jó, hogy bekapcsol de, csak, hogy témánál maradjunk a bátyám nem más mint, a híres és, utánozhatatlan... -dobpergés!!!- Liam Payne.

Csengettek. Felkapva magamra egy bazi nagy pulcsit rohantam le a lépcsőn és már az ajtóban álltam amikor egy nagy levegőt véve kinyitottam azt. Ott állt előttem Liam. Egy éve volt, hogy utoljára találkoztam vele. A nyakába ugrottam és könnyeimmel küszködtem mivel nem akartam azt, hogy pirosak legyenek a szemeim. Smink nem volt rajtam mert, nem használok szóval azért nem lett volna kár.

- Szia.-suttogta mire még jobban magamhoz szorítottam és tudtam, hogy az évnek ezen a másfél napján kívül nem lesz több időm személyesen is időt töltenem a bátyámmal ezért önző módon szorongattam tovább az ajtóban a hűvös őszi estén. Akkor még nem tudtam mi vár rám.

- Hiányoztál. Nagyon hiányoztál.- szólaltam meg és leültünk a nappaliban bő 10 perc egymást szorongatás után.

- Te is nekem. - ölelt át. - Tudom, hogy nem ez a lényeg de, el szeretném mondani mielőtt odaadom az ajándékodat, hogy első ránézésre tuti azt fogod gondolni, hogy ,,Liam nem vitte túlzásba a csomagolás alapján."-játszott el engem.- Viszont remélem a telefont is megkapod. Ha nem akkor majd megveszem.- vonta meg a vállát mire anya is belépett az egészen tágas nappaliba és testvéremre nézett majd, megrázta a fejét. Gondolom akkor mégis lesz új telefonom. Csak a jövőbeli telefonomnál sokkal jobban érdekelt Liam ajándéka.

- Tök mindegy, hogy milyen a csomagolása. - rázogattam a fejem. - A lényeg az, hogy te megpróbáltad becsomagolni. - kuncogtam.

- Tudom.- nevetett fel.

Az este folyamán rengeteget beszélgettünk majd még éjfél előtt elment a szobájába amiben egészen addig bekuckózva élt amíg el nem költözött. Már bő fél órája csak magamban olvasgattam valamit a laptopomon amikor is benyitottak anyáék a szobámba. Szerintem arra számítottak, hogy aludni fogok ezért láttam az arcukon a meglepettséget. Tortával a kezükben és valami nagyon aranyosan becsomagolt dobozzal lépkedtek az ágyamhoz. A lámpát nem kapcsolták fel ezért csak nagyjából tudtam kivenni, hogy mit tartanak még a kezükben de, úgy voltam vele, hogy majd úgy is kiderül. A szüleim már mellettem álltak amikor is szinte berontott a szobába testvérem és a villanyt gondolkodás nélkül felcsapta. Ezek után ő is helyet foglalt az ágyam szélén egy borítékot szorongatva. Oké, talán igaza volt a csomagolást illetően. Ettől függetlenül kíváncsiságom nem szűnt szóval mosolyogva vártam a következő lépést. Ezt pedig a szüleim tették meg.

- Normál esetben megkérdezném, hogy miért vagy még ébren de, ma van a születésnapod ezért ettől eltekintünk.- magyarázta apukám akinek a doboz volt a kezében szépen becsomagolva.

- Viszont most, hogy betöltötted a tizenhatot gondoltam megérdemelsz egy ilyen kis meglepetést.- nyomott egy puszit a homlokomra anya. - Boldog szülinapot, drágám!- nyújtotta át a tortát és mosolyogva lefotózott vele.- Tudom, hogy tudod, hogy apádnál van az ajándékod szóval az én ajándékomat majd miután felkeltél kapod meg mert, az az egyetlen amire nem gondoltunk.- szomorodott el egy pillnatra majd, szeme felcsillant és apukámra nézett aki meg is szólalt ezek után.

- Nagyon sok boldog születésnapot!- puszilt meg ő is és ezt követően szorosan megöleltük egymást. Olyan volt mint egy búcsúölelés. Nem tudom miért. - Bontsd ki nyugodtan aztán lássuk a bátyád ajándékát.- mosolyodott el újból.

- Köszönöm.- néztem a szüleimre hálásan. Elkezdtem kibontania kis becsomagolt dobozt és valóban egy telefon volt benne. Nem lepődtem meg de, nagyon örültem. Miután megköszöntem Liam-re néztem aki vigyorogva nyújtotta át a borítékot amit felnyitva elkerekedtek a szemeim.

- Boldog szülinapot, hugi!- ölelt át. A boríték egy repülőjegyet tartalmazott. Ami még nem lett volna olyan meglepő de, a repülőjegy Londonba szólt. Vagyis oda ahol Liam lakik és a One Direction. Gyanakodva kutattam a boríték többi tartalmát. Volt benne egy levél. Nem fogom az egészet leírni de... Meghívást kaptam a One Direction házba ahol az egész banda él! Eszméletlenül boldog voltam majd amikor felfogtam mi is ez az egész egyszerre törtek ki belőlem a kérdések.

- Azta! Köszönöm!!! Mindent köszönök de, anya... - akadtam meg.- Ezt te megengeded? Ugye megengeded?! - anyukám bólintott mire örömömben felpattantam és a kis családom nyakába ugrottam.- Alig várom!- ugráltam az éjszaka közepén.- Köszönöm!

- Szívesen. Ja, és ne feledkezz meg arról sem, hogy holnap van még egy meglepetésünk.- kacsintott anya és elhagyták a szobát. Még rengeteg ideig a boldogságtól és attól, hogy ott helyben így felpörögtem nem tudtam aludni de, végül sikerült.