Korlátozott szabadság //befejezett//

Ötvenöt

- Köszönöm. - öleltem magamhoz szorosan. Mosolyogva. És igen mosolyogtam! Mert ő mellette képes vagyok bármire. Egy maffiában élek, és mindenkinek van fegyvere, kivéve nekem. Nekem pajzsom van, ami, aki jobb minden fegyvernél.

Egy hónap telt el karácsony óta. Egy hónapja vesztettem el apát. Egy hónapja vagyok árva. Egy hónappal ezelőtt tudtuk meg, hogy Layla, a nővérem, becsapott minket. Egy hónapja, hogy ujjabb fordulatot vett az életem, és ez még közel sem volt az utolsó.
- Ma elviszlek orvoshoz. - hallottam meg Gray reggeli, pontosabban hajnali rekedt hangját.
- Már jól vagyok. - húztam le a wc-t.
- Ja, látom.
- Mért nem bírod felfogni, hogy nincs semmi bajom! - kiabáltam rá, és álltam volna fel a földről, ha nem szédületem volna meg.
- Ja, látom. - ismételte meg. A következő pillanatban már karjait éreztem meg derekam körül és segített felállni.
- Nem akarok orvoshoz menni. - sírtam el magam.
- Kicsim, egy hónapja minden nap hánysz, többször is és utána szédülsz.
- Biztos valami vírus. - válaszoltam közömbösen, fogmosás közben.
- Nézz már tükörbe! - parancsának eleget tettem. A tükörben egy beesett arcú, sápadt bőrű lány nézett vissza rám. Ajkai cserepesek, szemei alatt hatalmas, fekete karikák. A testét rózsaszín hegek díszítik. Fejem lehajtva kezdtem el újra sírni. Egy teljesen más személy lettem.
- Éhes vagyok. - suttogtam magam elé, de tisztába voltam vele, hogy hallotta.
- Pihenj le, én meg készítek reggelit. - ajánlotta fel.
- Köszönöm. - mikor ránéztem a tükörön keresztül már a szobába tartott. Még mielőtt kiment volna megszólalt, de nem nézett rám.
- Elviszlek az orvoshoz. - visszamentem a szobánkba és visszafeküdtem az ágyba. Egész nap csak fekszem, éjszaka is csak egyszer kelek fel hányni, meg hajnalban, mégis mindig fáradt vagyok. Szemem lecsuktam pár pillanatra, hogy addig is pihenjek? Mégis mikor legközelebb kinyitottam a szemem, már tíz óra is elmúlt. Tényleg csak egy pillanatra akartam lecsuknu, de ez is elég volt ahhoz, hogy hat órát aludjak. Lassan lebotorkáltam a konyhába, hogy végre reggelizzek egy kis megúszással. A hűtőben találtam felvágva paradicsomot, paprikát, uborkát és volt bundáskenyér is. Kivettem még a tejfölt is, és a szekrényből a porcukrot. Rászortam a kenyérre a fehér színű port és elkezdtem enni. Végre!
- Látom megtaláltad amit csináltam hajnalban. - ült le mellé.
- Igen és köszönöm. - feleltem mosolyogva. Úgy örülök, hogy így figyel rám.
- Szívesen. - nyomott egy rövid csókot arcomra, pár perc hallgatás után újra megszólalt - Egy órára van időpontunk.
- Nem akarok menni. - tiltakoztam továbbra is.
- Pedig muszáj lesz. Figyelj rám. - fordította felé a fejem, mikor látta hogy nem akarok eleget tenni kérésének - Rendkívül aggódom érted és biztosra akarom venni a sejtésem.
- Mire gondolsz? - keltette fel érdeklődésem.
- Nem mondom el mert kiakadnál.
- Nem fogok.
- Hát . . . a hangulatod elég kiszámíthatatlan.
- Ígérem. - néztem rá könyörgően. Közben Tiara fejét simogattam ki szokásához híven lábaimra fektette fejét szorosan a hasamhoz.
- Jól van. - sóhajtott fel jelezve, hogy megadta magát - Hát . . . öhm . . . szerintem . . . ízé. - vakarta meg a tarkóját.
- Mondd már! - kiabáltam rá, de rögtön meg is bántam - Sajnálom, nem akartam kiabálni. - kezdtem el sírni. Ujjaival letörölte kicsorduló könnyeim és lassan érzékien megcsókolt. Elvált tőlem és nagy levegő után megszólalt.
- Terhes vagy. - amint kimondta rögtön felnevettem, de mikor ő nem csatlakozott abbahagytam.
- Nem viccelsz. - alapítottam meg, de megerősítés képpen válaszolt.
- Nem.
- De az lehetetlen! - akadtam ki teljesen. Felpattantam, ezzel felborítva a széket.
- Tudtam, hogy ez lesz. - állította fel a felborult bútort.
- De akkor is lehetetlen. - kezdtem el fel-le járkálni.
- Hánysz, szédülsz, hangulatingadozásaid vannak és mindent össze-vissza eszel, akár naponta ötször , arról nem is beszélve, hogy folyton fáradt vagy. - mutatott a félbehagyott reggelim felé.
- Mondtam hogy valami vírust szedhettem össze. És nincs is hangulatingadozásom, az meg igen is finom úgy ahogy van. - mutattam én is a reggeli felé, már nyugodtan.
- Kiabáltál, sírtál a semmin, közömbös voltál, majd megint sírtál mert szomorú voltál, és mióta a konyhában vagyunk voltál már vidám, izgatott, ideges és most nyugodt.
- Jó beismerem változik a hangulatom, de a történtek után szerintem ez normális.
- Szóval szerinted csak összeszedtél valami vírust, és a történtek miatt vagy ilyen?
- Pontosan. - válaszomra felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Makacs egy nőszemély vagy. Ez legalább igaz is.
- És, ha annyira biztos vagy benne, akkor elmondanád, hogy ki az apa, mert én nem tudom? Csak veled feküdtem le és az december 20.-án volt egymásután háromszor, de akkor védekeztünk! - kezdtem el újra kiabálni
- Tudom, nem tudom. Fogalmam sincs ki az apa, és pont ez idegesít. Bárki lehetet azok közül, akik elraboltak az esküvőről.
- Ne emlegesd nekem, azt az időszakot! Nem erőszakolt meg senki! - kiabáltam ma már a sokadik alkalommal.
- És mikor nem voltál magadnál?
- Ethan megtiltotta mindenkinek. - kapaszkodtam meg az utolsó reménysugárba.
- És bízol benne?
- Nem. - halkultam el. Tényleg hazudott volna? Végülis gyilkos és ki tudja mihez van még köze.
- Akkor biztos, hogy még mindig hiszel neki?
- Nem.
- Pontosan ezért nem tudjuk kizárni.
- De annyi ideje csak látszódna. - húztam fel a felsőm és kezdtem el tapogatni. - Kemény. - suttogtam magam elé. Tényleg van egy pocaklakóm egy nemi erőszak miatt. Ki tudja, lehet nem is egy alkalom volt. Sírva estem a padlóra.
- Elmegyünk a vizsgálatra és ott kiderül minden. Rendben? - ült le mellém és ölelt magához.
- Rendben. De mi van, ha tényleg terhes vagyok?
- Mi lenne? Én szeretlek és őt is szeretni fogom, mégha nem is az enyém. Te döntésed mit akarsz, és én mimdenben támogatlak. - csókolt meg.
- Én is szeretlek. - csókoltam meg - Tényleg tudnád szeretni? - kérdeztem rá, mikor még én se voltam benne biztos, hogy tudnám szeretni.
- Miattad bármire képes lennék. Egy gyerek nem tehet semmiről sem. Ő csak beleszületik. Arról nem is beszélve, hogy így lesz tapasztalatunk mikor saját gyerekünk lesz. - mondta mosolyogva miközben az arcom simogatta.
- Akarsz tőlem gyereket? - kérdeztem meglepődve.
- Csak tőled akarok. - mondatára, mintha feloltottak volna bennem egy villanykörtét.
- És mi van, ha kilyukadt az egyik gumi? Nem nézte meg egyikünk sem. - láttam rajta, hogy elgondolkozott, mégis nemet mondott kérdésemre.
- Nem hinném hogy ez történt. Sose fordult velem ilyen elő.
- Attól még végezzünk el egy apasági vizsgálatot. Nem akarok abban a tudatban élni, hogy elvettettem a közös gyerekünk.
- Szóval nem akarod? - kérdezte csalódottan, így rájöttem, hogy ő mindenképpen akarja.
- Még nem tudom. Idő kell, hogy átgondoljam.
- Jól van. És ha ragaszkodsz hozzá, akkor megcsináljuk a vizsgálatot.
- Köszönöm. - csókoltam meg. Remélem nem vagyok terhes. Még a 18-at se töltöttem be. Fiatal vagyok hozzá, és tapasztalatom sincs. Hamarabb születne meg, mielőtt nagykorú lennék. Ha Graytől van akkor pont augusztusban fog születni mint én, ha nem tőle akkor még hamarabb.