Korlátozott szabadság //befejezett//

Negyvenhat

- De az. Mit tegyek, hogy jóvá tegyem, ha egyáltalán jóvá tudom. - szükségem volt rá, így szavak nélkül szorosan öleltem magamhoz, és leheltem nedves csókot nyakára, kifejezve hogy megbocsáltok neki.

- Na végre, hogy ideértetek, mindjárt leszakad a karom. - panaszkodott Layla amint a parkolóban lévő, hozzánk tartozó kocsihoz értünk. Grayson, csak sóhajtva megrázta a fejét, és felnyitotta a csomagtartót.
- Miért nem tetted le addig? - kérdeztem rá értetlenül, de válasz nem kaptam, csak kínosan felnevetet.
- Biztos, hogy ezt akarod neki adni karácsonyra? Olyan mintha büdös lenne, és ezzel finoman akarod a tudtára adni. - súgta bele a fülembe. Mosolyogva húztam el mutató ujjam nyakam előtt.
- Fogd be, vagy te még rosszabbat kapsz. - tisztában voltam vele, hogy nem a legjobb ötlet, de ha már elhasználtuk fölöslegesen, akkor legalább veszek neki újakat, hogy ne ő költsön rá. Miről is beszélek? Ígyis az ő pénzükből van.
- Óh, szóval beismered, hogy rossz ajándék? - hangzott el költői kérdése, mialatt betette az utolsó zacskót is amiből kiesett, egy kis doboz. Válaszra nem méltattam, csak lehajoltam érte a földre és felvettem.
- Ez leesett. - nyújtottam felé.
- Mi? - nézett a kezem irányába. Én is oda néztem, mert azt se tudtam mi volt az. Az alja volt felfelé, mégis a felső sarkában lévő két betűről rögtön megállapítottam, hogy mi az. O.b. Kezem remegésnek kezdett, ami miatt elejtettem és újra a földre került. - Most mi van? Nő vagyok, és elfogyott. Muszáj volt vennem. - bosszankodott miközben felvette a földről. Mérgesen vezette tekintetét arcomra, de mikor meglátta az említett testrészt, rögtön megváltoztak érzelmei, és az aggodalom uralkodott el rajt. Arcom oly szinten elsápadt, mintha frissen hullott hóra nézett volna. Kezem még mindig ugyanabban a helyzetben remegett, míg íriszeimmel is abba az irányba néztem.
- Mi történt? Mi ez a nagy csend? - jött oda mellénk Grayson is. Kezemet elengedtem, és aggódva néztem fel rá, majd nővéremre. Az utóbbi személyt szorosan magamhoz öleltem, és a fülébe súgtam.
- Vizsgálj meg. - kértem elhaló hangon.
- Miért? - kérdezte hangosan miközben magához ölelt.
- Csak tedd meg, kérlek. - kezdtem el könyörögni könnyeim visszatartva.
- Ha nem tudom miért úgy nehéz lesz. Az utolsó eredményeiddel nem volt semmi gond. Egészséges vagy. - utalt arra a vizsgálatokra, amiket a kiszabadításom után végzett el.
- Elmondanátok, hogy miről van szó! - akadt ki Gray mire rögtön elváltam az ölelő személytől.
- Még én se tudom. Csak arra kér, hogy vizsgáljam meg.
- Mi történt előtte?
- Felvette a lesett tampont a földről.
- Kaylee, nézz rám! - utasított lágyan, mégis parancsolóan. Zöldjeimmel ő tengerkék íriszeibe néztem - Női problémáid vannak? - kérdezett rá. Válasz nélkül hajtottam le a fejem és szipogtam. Állam alá nyúlva emelte fel arcom, kényszerítve, hogy nézzek rá. - Mi pontosan? - választ ismét elkerültem, de ezúttal inkább magamhoz szorítottam, és nyakába fúrtam fejem. - Ne aggódj, biztos van rá magyarázat. - kezdte el simogatni a hátam nyugtatás képpen.
- Honnan jöttél rá? - kérdeztem rá.
- Puszta következtetés. - puszilt bele hajamba - Menjünk haza és Layla megvizsgál.
- Nem vettünk még meg az ajándékokat, és a díszeket.
- Akkor menjünk vissza. - sóhajtott fel.
- Hazaértünk megvizsgállak. - simított végig karomon Layla, majd csak távolodó lépteit hallottam.
- Mehetünk? - kérdésére csak kibújtam karjai közül és bólintottam. Összekulcsolta ujjainkat és elindulunk vissza az épületbe. - Milyen színűek legyenek a díszek?
- Én döntök. - néztem rá meglepetten, csillogó szemekkel.
- Azok közül amit mi veszünk igen. - mosolygott rám.
- És Layla?
- Őt jobban lefoglalják az ajándékok. Szóval?
- Öhmm, piros. A fenyőfát is most vesszük?
- Vehetjük. Az ajándékokkal hogy állsz?
- Hát, nem túl jól. Neked már van egy ötletem, de Layla szerint nem valami jó. Neki meg még nem tudom. - sóhajtottam fel.
- Mindegy mit adsz, ha az szívből van. - mosolyogott le rám.
- Szóval ha veszek neked egy rózsaszín körömlakkot, neki meg egy tiarát az is jó?
- Felejtsd el amit az előbb mondtam. - nevetett fel - Mondjuk a korona nem rossz ötlet.
- Tiara nem korona.
- Mert mi a különbség?
- A korona jelkép és tekintély. A királyok és a császárok viseleték a monarchia történetében. A korona kör alakú, amely nemesfémből készült. A tiara egy félkör alakú dísz, amit a nők formálisan viseltek. A korona általában díszesebb magasabb, mint egy tiara. Bár ezt a mesékben is észre lehet venni. - forgattam meg a szemem.
- A mesékben szereplő lányokról csak azt lehet tudni, hogy jól hisztiznek, nem azt, hogy mi a különbség a tiara és a korona között.
- Nem is hisztiznek! - nevettem fel. Megint elrontotta a rossz kedvem.
- Dehogynem. Az ahogy az ágyra borulnak és sírnak, az a nők tipikus hisztije. Ti nők is tőlük tanultátok, mikor kiskorotokban ezeket néztétek. - nevetésem visszatartva szóltam vissza.
- És, ezt te onnan tudod, hogy ugyanúgy ilyeneket néztél kiskorodban? - mérgesen nézett rám, de a szem sarkában nevető ráncok bújtak el.
- Itt tudunk venni fát. - mondatára csak felnevettem és elkezdtük nézni a fákat.
- Ez szerintem szép. - mutattam rá az egyikre. Sok ága volt, szép sötétzöld tűlevelekkel.
- Fel se éred a 160 centiddel.
- 166 vagyok és majd felállok egy székre. Nem lehet magasabb két méternél. Légyszi! - néztem rá lebbigyesztett ajkakkal.
- Nem megható ez az arc.
- Kérlek! - kérleltem tovább.
- Egy csók meggyőzőbb. - vonta fel szemöldökét kihívóan.
- Majd ha megvetted.
- Makacs nőszemély. Ezt szeretnénk. - szólt oda az eladónak, majd lediktálta a címet és telefonszámát, végül kifizette az árát.
- Köszönöm. - ugrottam nyakába, de ő elhúzódott tőlem és ajkainkat összeforrasztotta lágy csókba. Szorosan tartott derekamnál fogva, míg én karjaim nyaka körül tartottam. Lassan ízlelgettük egymás ajkait, lágy táncot járva. Gerincem mentén borzongás futott végig, mire belemosolygot csókunkba. Nyelvét végig szántotta felső ajkaimom, bejutást kérve. Apró cselekedetét megtagadva húzódtam el tőle, és megráztam a fejem.
- Nem megy, sajnálom. - suttogtam lehajtott fejjel. Nem értettem miért, de nem bírtam megtenni, mintha féltem volna. Nem tőle, hanem az érzéstől. Ő az egyetlen személy akivel, valaha is csókolóztam, és féltem hogy elrontom. Rettegtem, hogyha valamit elszúrok, akkor már nem kellek neki. Azt csodáltam, hogy nem undorodik tőlem, miután látta a testemen lévő sebeket. Igen, talán ez lehet a magyarázat rá.
- Nézz fel rám. - teljesítettem kérését, és meglepetésemre mosolygott - Nem kell sajnálnod. - fogta kezei közé arcom - Ketten csókolóztunk, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy döntesz te is, mint én. Ha nem akarod én megvárom. Rendben?
- Rendben. - mosolyogtam el én is. - Szeretlek. - mondtam ki. Nem sokszor mondtuk egymásnak, de még egyszer se mondtam én először.
- Én is szeretlek. - adott nedves csókot homlokomra. - Vegyük meg azokat a díszeket, és nézzünk valamit a nővérednek.
- Az enyém már megvan?
- Nem, még nem vettem meg, mert itt nincs, de már tudom, hogy mi lesz.
- Elmondod? - kérdeztem kíváncsian, bár előre tudtam a választ. Nem.
- Nem, mégha csókkal próbálsz lekenyerezni, akkor sem. - puszilta meg orrom hegyét, mire én csak felnevettem és összekulcsoltam ujjainkkal.