Korlátozott szabadság //befejezett//

Tizenegy

- Majd megtudod, de nem lennél ilyen állapotban, ha azt tennéd, amit Grayson mond. - a bekövetkező csendben csak visszahelyezte lábam és átmenet a másik oldalamra, hogy ott beleszúrjon valamint a karomba, hogy attól szemhéjamra mázsás súlyok nehezedjen és fedjék el előlem a külvilágot, az álmok birodalmába taszítva.

Álmaim földjeinekn barangolásból, a hajam majd az arcomra nehezülő súly  ébresztett fel. Nagyokat pislogtam és nyitottam ki végleg szemeimet.
- Jó reggelt, Csipkerózsika. - köszöntött mosolyogva Grayson, aki a kezével játszodozott a hajamal.
- Te mégis mit csinálsz? - tettem arrébb fejem, bár ez nem akadályozta meg cselekedetében.
- Illik vissza köszönni. - rázta meg fejét rosszallóan, válasz nélkül hagyva kérdésem - Hogy vagy?
- Mégis mi ütött beléd? Tegnap állat módjára elbánsz a bokámal, most meg a hajamal játszol miközben mosolyogsz. Skrizofén vagy? - kérdésemet csak hangos nevetés követte én meg már tényleg kezdtem elhinni, hogy az.
- Hát ez nagyon jó volt. - törölte le a nevetés miatt kifolyt könnyeit - Szóval ha játszok a hajaddal, mert jó puha, akkor már mentális beteg vagyok? - kérdezett vissza, ami az én kérdésemre válasz is, volt egyben, hogy nem, ami akkor csak egyet jelenthetett.
- Akkor biztos terhes vagy. - ültem fel ülő helyzetbe. Gyorsan jobb kezem irányába kaptam fejem ahol a kötélnek hűlt helye volt, és a lábamon se láttam miután oda vetettem tekintetem.
- Nem vagyok az sem, csak szépen mondva, tegnap este a dühömet kiadtam magamból. - hajolt közel jobb fülemhez, és az utolsó két szót már súgta. Gondolhattam volna, hogy az egyik könnyű vérű nőjéhez ment, és nem a templomba meggyónni bűneit, amiből nem lehetett kevés. - A kötelek elvételét fogd fel egy lehetőségnek, és ne élj vele vissza. - ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz pedig, csak most kezdődött el.
- Hidd el, úgy fogom fel.
- És nem élsz vele vissza! - ismételte el parancsolóan, azt a részét, ami pont hidegen hagyott.
- Elmentem mosdóba. - álltam fel óvatosan, figyelve a bokámra és megkerülve, indultam el az említett helyiség felé.
- Nem hallottam valamit. - csapta be rögtön az ajtót miután kinyitottam.
- Most arra, vagy kíváncsi mit akarok elvégezni? - tetettem az értetlent.
- Nem.
- Akkor?
- Mit nem csinálsz? - támasztotta a nyílászárónak fejem mellett a kezét.
- Nem hagyom úgy a wc-t. - szemeit összeszorította és sóhajtott egy nagyot.
- Nem értem mire jó ez neked, de fogsz még te ezen változtatni az biztos. Hat napod van még addig, vagy én teszek róla, és az rosszabb lesz bárminél, amit te el tudsz képzelni.
- Bemehetnék végre? - hagytam figyelmen kívül fenyegetést, bár a gyomromból a lift a torkomba szaladt fel, ott egy hatalmas gombócot képezve. A kezeim rétegni kezdtek, és a lábaim is alig tartották meg az őket terhelő testem súlyát.
- Persze. - nyitotta ki előttem az ajtót és engedett, be, de mielőtt becsukta volna még elmondott egy mondatot és egy kérdést - Eléggé remeg a kezed. Csak nem pszichés problémáid vannak?
- Fordulj fel. - csaptam be az ajtót. Mi a faszért nincs kulcs most komolyan? Nem lehet úgy csinálni semmit sem, hogy ne nyissanak rám közben. Az ajtónak támaszkottam és csak merettem előre, könnyeimnek utat adva. Nem bírom, ezt tovább. Mégis mit akarnak tőlem és ő mire gondolt? Ezerszer választanám a szüleim általi bezártságot, mint ezt. És mégis miért, olyan fontos az estély, és miért akkorra tervezi a büntetésem? Mit terveznek velem? Rettegek a válaszoktól, mégse bírnám, ezt a tuttukra adni. Lehúztam a wc-t, hogy ne fogjon gyanút, majd a csapnál megmostam az arcom. Megtöröltem a vizes részeket, majd szép lassan elhagyta a mellékhelyiséget.
- Mért mentél be, ha nem, azért amit mondtál? - tette fel rögtön kérdését.
- De, azért voltam bent. - jelentettem ki határozottan és a meggyőzés kedvéért rávezettem zöld íriszeim.
- Hazudsz. - rázta meg fejét.
- Miért is gondolod, így?
- A wc papír nincs megkezdve, és a tartónak lehet hallani a hangját, ha valaki, azt lecsukja. Főleg, olyan idegesen amilyen te is voltál, mikor bementél.
- Volt nálam zsebkendő.
- A nadrág zsebében?
- Igen. - vágtam rá rögtön.
- Nincs is a melegítő nadrágomnak zsebe. - mutatott a nadrág irányába, és csak akkor vettem észre hogy nem a sajátom van rajtam - Szarul hazudsz. - ment el mellettem, majd az ajtóban megállt - A szemed meg vörös, gondolom nem kell tippelnem, hogy miért? - kérdésére csak megráztam fejem - Sejtettem. Küldök fel szént, és majd tudsz rajzolni a falra.

~ Előre is Boldog Mikulást Mindenkinek. 🎅♡ Ne felejtsétek el kitenni a csizmákat!👢🥾 ~