Korlátozott szabadság //befejezett//

Negyvenhárom

- Nem érdekel, míg nem bírjátok felfogni, hogy nem ti döntitek el mit csináljak. Ha jót akartok, levegőt hagyjatok nekem, és ne fájdalmasan nézzétek rám. - címeztem feléjük két mondatom, de nem néztem rájuk, csak a falatokat erőltettem le magamba. Még hogy nem eszek.

- Hallgass meg minket, és te döntesz. Kérlek. - sóhajtva álltam fel és mentem a nappali felé. Leültem az egyik fotelbe, és vártam. Nem nagyon akartam végighallgatni őket, de úgyse volt más választásom. Igazából nem az volt a bajom, hogy jót akartak, féltettek és aggódtak értem, hanem ahogy kifejezték érzelmüket. Helyet foglaltak a kanapén, de egyik se szólalt meg.
- Hallgatom. - törtem meg a beállt csendet.
- Még mindig nem tudjuk az igazat, de az után, amit láttunk tudjuk, hogy nem volt leányálom. - kezdett bele Layla.
- Nem kellett, sokat gondolkozunk, hogy tudjuk mi legyen. - fejezte be Grayson.
- Nem megyek orvoshoz! - jelentettem ki.
- Nem is fogunk kényszeríteni. - mondták egyszerre. Idegesít mikor egyszerre beszélnek, és ráadásul ugyan azt szóról-szóra.
- Akkor? - kérdeztem kíváncsian.
- Adunk egy hónapot.
- Mi?
- Várj rosszul fejeztem ki magam. - tiltakozott rögtön hármasunk férfi tagja - Arra adunk egy, hónapot, hogy egy kis változást mutass felénk. Nem azt kérjük, hogy mondj el mindent. Elég csak pár kis szó. Amit a legjobban várunk el, hogy egyél és igyál rendesen. Ebből viszont nem engedünk! - jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon.
- Azt hiszem ez még teljesíthető is. - mosolyogtam rájuk halványan.
- Van valami amivel segíthetnének? - kérdezte lágy hangon nővérem. Kérdésére rögtön tudtam a választ.
- Ami, azt illeti lenne, három. - kérdő tekintetük láttán el is kezdtem felsorolni - Első. - mutattam fel mutató ujjam - Nem szeretnék sajnáló arcokat látni. Azt akarom, hogy úgy nézzetek rám, mintha nem látáttok volna. Második. - nyújtottam ki a középső ujjam is - Akármilyen tolakodónak tűnik, azt szeretném, ha mellettem aludnál minden este. - néztem Grayson tengerkék íriszeibe - Nem vagy köteles, de melletted biztonságban érzem magam, és mikor először aludtunk együtt, akkor nem volt rémálmom se. Én . . .
- Nem kell magyarázkodnod. Meg szép, hogy alszom veled. - állt fél és sétált mellém, majd a fotel szélére leülve magához ölelt.
- Köszönöm. - szorítottam magamhoz.
- Mi még a feltételed? - kérdezte magányosan ülő nővérem.
- Csinálsz nekem minden nap valami finomat? - néztem rá reménykedve.
- Na szép mondhatom. Ti itt egymásra találtok, én meg játsszam el a cselekedet.
- Inkább a tanító szakácsot, mert szeretnék megtanulni főzni.
- Akkor már cukrász is leszek. - nevetve álltam fel és sétáltam hozzá, hogy magamhoz öleljem.
- Köszönöm. - pusziltam arcon.
- És én csak egy ölelést kaptam. - tetette a sértődötet Gray.
- Ne durcizz már Gray, te ma csókot is kaptál. - mosolyogtam rá.
- Gray? - kérdezett vissza, és csak akkor esett le, hogy is szólítottam.
- Bocsi, csak úgy kicsúszott a számon. - vettem fogaim közé alsó ajkán, és pirultam el.
- De csak neked. A szádra viszont jobban figyelj, mert elég izgató ahogy beharapod. Nem akarom, hogy ilyen korán becsússzon közte valami.
- Fúj. - temettem tenyereim közé arcom zavarosban, mire mindketten felnevettek.
- Kíméld meg a húgom, még kicsi ehhez. - nevettek tovább.
- Már 17 vagyok. - takart arcom miatt, hangom jelentősen eltompult, de értették, hogy mit mondtam.
- Szóval kiskorú vagy, és hozzánk képest kicsi. - na igen. Grayson 20, míg Layla 22, tényleg kicsi vagyok, de azért nem annyira.
- Szóval, ha annyira, kicsi vagyok, akkor nem is akartál feleségül venni? - kérdeztem vissza, mire röhögése rögtön abba maradt.
- Kár, hogy nincs popcorn. Ez kezd jó lenni. - Layla megjegyzését figyelmen kívül hagyta és kezdett el tiltakozni.
- Még szép, hogy akartalak és még most is akarlak. Azt a nászészakát kár lenne kihagyni. - vonta fel perverzen szemöldökét, és abba nem is gondolt bele, hogy sértő volt a mondanivalója.
- Csak a szex miatt akartál, vagy akarsz elvenni. - pattantam fel mérgesen Layla mellől - Egy undorító, kanos, disznó vagy. - kezdtek el patakban folyni könnyeim, miközben kezemmmel össze-vissza mutogattam.
- Nem úgy értettem. - kezdett el újra mentegetőzni.
- Nem érdekel, hogy értetted. Ha egy újjal is hozzám, mersz úgy érni, azt meg fogod bánni, de keservesen.
- Nem tennék, olyat amit nem akarsz. - kezdett el felém közeledni.
- Nem hiszek neked, és nem merj a közelembe jönni!
- Kaylee, kicsim, kérlek hallgass meg. - közeledett tovább könyörögve.
- Nem érdekel a hazugságod.
- Mindenkinél jobban szeretlek. Sose bírnék ártani neked. Kérlek érts meg. - szorított magához.
- Ne hazudj nekem. - próbáltam eltolni magamtól, de szilárd tartása miatt nem sikerült.
- Nem hazudok. Azt nem bírtam elviselni, mikor nem tudtam mit csinálnak veled. Szétvertem az ökleim, idegeségemben, akkor szerinted pont én tudnék neked ártani?. - ez számomra megmagyarázta a már korábban észrevett sebeket - Soha senkit nem szerettem úgy, ahogy téged. Higgy nekem, kérlek.
- Komolyan mondod? - néztem fel rá elhomályosult tekintettel.
- Komolyan. - törölte meg arcom - Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban.
- Én is, szeretlek. - kezdeményeztem ezúttal én a csókot. Kissé meglepte bátortalan cselekedetem, mégis mosolyogva viszonozta gesztusom. Lassan ízlelgettük egymás ajkait, teljesen megfeledkezve a külvilágról, és az előbbi vitáról. Gerincem mentén borzongás futott végig rajtam, amire újból elmosolyodott, majd alsó ajkam fogai közé vette, hogy meghúzza egy kicsit. Amint elengedte egy ujjabb csókcsatat vívtunk. Hajába túrva, húztam lejjebb magamhoz, míg ő a csípőre szorított fájdalmat okozva, az ott lévő sebek miatt, amit észre is vette.
- Mi a baj? - vált el tőlem ijedten, felduzzadt ajkakkal, ami mosolygásra késztetett.
- Csak a sebeim. - temettem homlokom nyaka hajlatába.
- Sajnálom. - csókolt bele nyakamba.
- Semmi baj. - öleltem szorosabban, de gondolatomban kérdés merült fel. Meddig jutottunk volna el, ha nem okoz véletlenül fájdalmat? Az én agyam teljesen kikapcsolt, és lehet hogy nem állítottam volna le.
- Ha romantikázni akarnátok valamikor, kérlek szóljatok élre és elmegyek. Nem akarok fültanuja lenni.
- Nem kell aggódnod ez miatt. Míg Kaylee nem akarja, nem lesz semmi.
- Az előbbi jelenet után szerint van miért aggódnom. Ha nem szorítottál volna a . . . jó befejeztem. Megyek csinálok valamit vacsorára. - hallottam távolodó lépteit.
- Imádom a nővéred, hogy elég neki egy mérges tekintet és már mást mond. - nevetett fel, amit én is követtem.