Korlátozott szabadság //befejezett//

Tizenöt

- 4 nap. - szólaltam meg végül.
- Akkor lesz az este.
- Nem csak az.
- Akkor mi?
- Majd megtudod, de ez mind a te hibád lesz. - fordultam neki hátat, majd a párba fúrtam fejem, és álomba sírtam magam.

Abban a 4 napban csak keservesen zokogtam, és végiggondoltam minden lehetőséget amivel még tudtam akadályozni. Két alkalommal próbáltam megszökni, de az utolsót megelégelve, egymáshoz kötötték kezem és lábam is. Tudatalattimban mindig csak oda jutottam, hogy hazudott és csak így akarja megakadályozni, hogy elmenjek az estére. Mégis mikor a tükör előtt álltam a sötétkék, selyem, földig érő estélyi ruhában rá kellett rádöbennem, hogy igazat mondott. Nem tudtam egy érvet sem az ellen mondani, hogy hazudnak, így muszáj voltam hinni neki.
Csak néztem előre, de a szemeim előtt csak a pár perc múlva esedékes történések zajlottak le, kismillió variációban. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy amint megkapom a kék gyémánt gyűrűt, nem csak akaratomon kívül kényszerítenek, olyan házasságra, amit nem akarok, hanem a szüleim is életüket veszítik. Hogy mégis miért, akarnak házasságra kényszeríteni? Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy amint megtörténik az eljegyzés Ethan, nem kap semmit. Épp ezért mérgezett meg, hogy figyelmeztessen. Ő intézte el, hogy legyen ellenszer. A bökkenő az, hogy ha nemet mondok, akkor az apja öli meg őket, ha igent, akkor a nagyobbik fia egyik embere. Azt hiszem erre mondják, hogy két tűz között.
- Mehetünk? - hallottam meg magam mögül Grayson hangját.
- Miért akarod a szüleim halálát? - néztem rá a tükörből.
- Nem én akarlak erre kényszeríteni, már ezerszer mondtam. Úgy, ahogy azt is, ha igent mondasz életben maradnak.
- De nem fognak. - ráztam fejem kétségbeesetten.
- Mért nem mondod el, mi történt a mérgezés előtt? Ki volt az? És egyáltalán, honnan tudtad meg, hogy mi lesz az estén?
- Nem tehetem, a szüleim élete a tét. - hajtottam le a fejem.
- Én tényleg nem értelek. Azt mondod a szüleid minden kép meghalnak. Akkor miért nem engeded, hogy segítsek?
- Ne mond ezt! - kiáltottam fel sírva, kérdését figyelmen kívül hagyva.
- De akkor az, azt jelenti, hogy nem számít ha elmondod-e, vagy nem. - hagyta figyelmen kívül ő is kiabálásom - Enged, hogy segítsek, és én megteszek mindent értük, hogy semmi bántódásuk ne esen. - szavain mélyen elgondolkoztam, és mindent mindegy alapon, megpróbáltam, úgyse volt már félteni valóm, ha ígyis - úgyis elvesztem őket..
- A bátyád tette, és fenyegetett meg, hogy amint felkerül a gyűrű az ujjamra szüleim . . . - hagytam az utolsó szót a levegőben lebegve.
- Mért tenné ezt? - értetlenül tette fel kérdését.
- Hallotta, hogy az az állat erről beszélt valakivel telefonon. - percekig néztünk egymást, arra várva, hogy valamelyikünk megszólaljon, de végülis ő tette meg.
- Nem kellene, ezt elmondanom, de a szüleid élete egyáltalán nincs veszélyben és nem is lesz. - az ő értetlen tulajdonsága másodperceken belül rám szállt.
- Ezt, hogy érted? Nincs semmi értelme annak amit mondasz.
- Nem mondhatok többet. Saját életemnek vetnék véget, ha megtörténne amitől annyira félsz a mai estén. - nehéz szavai súlya miatt, megcsillant bennem a remény kis szikrája. Egyáltalán, hihetek én neki?
- Tegyük fel, hogy hiszek neked. - egyáltalán nem hittem, de ezt tudnom kellett - Ha bele megyek a házasságba, és Ethan se öleti meg őket, mi a biztosíték arra, hogy a jövőben se esik bajuk?
- Annak aki a világra hozott, nincs bizonyíték, hogy semmi baja nem eshet, a másik meg, meg tudja védeni magát. De ha ez megvigasztal elintézem, hogy egy őr se legyen ott, csak a vendégek és akiket eddig láttál itt, még ha nem is saját akaratodból. - válasza eleje mély rejtélyeket rejtett számomra, de nem kaptam semmi segítséget, hogy meg is fejtsem. A második részéért, viszont nagyon hálás voltam.
- Köszönöm. - öleltem meg hirtelen, de gyorsan el is engedtem, miután rájöttem, hogy mit tettem - Miért segítesz, ha ezzel magadnak ártasz, mert nem leszek a menyasszonyod.
- El vagy tévedve. - nevetett fel - Azt mondtam, hogy nem lesz egy őr sem, ezzel megakadályozom Ethant. Azt egy szóval se mondtam, hogy ha nemet mondasz az általad állatnak hívott személy nem bántsa őket. Az előbb még azt mondta semmi bajunk nem eshet. Valaki magyarázza el nekem, hogy most mi van? Én már nem értek semmit sem.
- Undorító féreg! - kiabáltam pofájába és lendítetem a kezem, hogy képen töröljem, ezzel kiadva dühömet is. Tervem meghiúsult, mikor elkapta jobb kezem és a hátam mögé csavarta.
- Vigyázz a szádra, mert még nem csináltam semmit se az érdekeikben. - fenyegetett továbbra is.
- Egy faszfej vagy. - szűrtem ki fogaim között.
- És azt a fejet nem fogom sokáig vissza. - suttogta fülembe és csókolt az említett testrészem mögé.
- Ezt, mégis, hogy érted? - remgtem meg kijelentésén.
- Csupán csak eszedbe juttattam, hogy ma este teljesítem a megígért bűntetésed. - engedett el szorításából.
- Ezt nem teheted! - kiáltani akartam, de csak suttogás lett belőle.
- Ó, dehogy nem. Alig 1 óra múlva a menyasszonyom leszel, és azt teszek veled amit akarok. - nevetett fel győzedelmesen.
- Bazd meg, még kiskorú vagy és ráadásul . . .
- Tudom. - tette szám elé bal mutató ujját - De egy kiskorú megrongálása, és megerőszakolása mit sem számít az ember rablás, díllerkedés, engedély nélküli fegyvertartás és használat mellett, amivel nem egy életet vettem már el. - szavaitól látható remegés fogott el, de ő mintha csak mesét olvasott volna, úgy mosolygott rám.