Korlátozott szabadság //befejezett//

Hatvankilenc

~ Nem a te hibád. Azért nem tudtak utolérni, mert ti ott voltatok. Ha nem így történt volna már halott lennék. Tracy is.

- Kicsim. - jött be másnap délután.
~ Szia.
- Muszáj felkellned! Ma eljött egy lakberendező. Jó ötletei voltak és stílusos az egész. Nagyon tetszeni fog. Mindenhol van üres fal amire majd tudsz rajzolni. Megvan a kicsi szobája is.
~ Milyen? ~ kérdeztem izgatottan.
- Olyan nehéz volt nélküled. Megkérdezte tőlem, hogy hová szeretném a pelenkázót? Én meg megkérdeztem, hogy az mi? Megcsinálja helyettem, vagy rajta van hogy kell? És tudod mit válaszolt?
~ Nem.
- Azt, hogy nem érti, hogy fogadhat örökbe gyereket egy ilyen hülye, meleg férfi. Érted ezt? Az egyik volt legnagyobb maffia vezért, lehülyéztek és melegnek néztek. - mondatán csak nevetni tudtam, de ő a könnyeit tartotta vissza.
- Nélküled egy senki vagyok. A maffiavezér eltűnt. Nem tudok ölni amióta megismertelek. Azokat bántottam, akik neked ártottak. Miattad tanultam meg élni és nem a halállal harcolni. És most ez az élet el tűnt belőlem. Nem tudok mit kezdeni magammal. Egyedül az tart életben, hogy te még nem adtad fel. Kérlek, ne add fel sose! Ne engedd, hogy egy hülye, meleg férfinek nézzenek! Ne engedd Tracyt meghalni!
~ Nem tudom, hogy küzdjek. Nem tudok segítséget kérni. Úgy szeretnék veletek lenni, a testemben. Szeretlek, mindenkit szeretek.
- Így néz ki a kicsi szobája.
~ Tökéletes. ~ néztem a telefonra, amit a fekvő énemnek mutatott.
- Végül Allison es April segítségével sikerült. Nem engedtem anyáéknak, mert ők a barátnőd, és jobban ismernek. Ők tudják az ízlésed, nem az én vérszerinti családom. Az ágyán minden oldalt fel lehet húzni a fából készült rácsot, így nem tud majd leesni. A fehéren hagyott falra meg ugyanúgy tudsz majd rajzolni. Mondjuk én úgy gondoltam, hogy írd fel a princess szót, és a köré rajzolj különböző kis mintákat.
~ Ha lesz rá esélyem, megcsinálom.
- A nagy macit, amúgy behoztam neked. - tette fel az ágy melletti asztalra.
~ Nem is vettem észre, hogy nálad van. ~ döbbentem le.
- Úgy örültél neki, így arra gondoltam, most is fogsz. Este eszembe jutott valami. Apád mesélte, hogy egyik alkalommal a Ha maradnékról beszéltetek. Akkor azt mondtad neki, te nem kellnél fel. Reménykedem benne, hogy most másképpen gondolod. Ugyanúgy vár rád egy szerető család, mint arra a Miara, vagy kire.
~ Tudom.
- Megtudtam, hogy zongoráztál, így a nappaliban majd lesz egy hófehér zongora. Alig várom, hogy játssz rajta. Magam előtt látom, hogy majd te tanítod meg Tracyt is. Annyi mindent nem tudok még rólad. Jobban ismernek a barátnőid, mint én.
~ Te ismersz a legjobban.
- Nem tudom milyen a stílusod. Nem tudtam, hogy tudsz zongorázni. És azt se tudom, hogy most mire gondolsz, nem úgy mint Allison. Az a csaj egy kész energia bomba. Mindenkiben ő tartsa a lelket.
~ Igen ez rá vall.
- Olyan féltékeny vagyok rá. Határozott, erős, ismerhette a boldog oldalad, amit én nem. Annyi mindent tud rólad.
~ Ez nem igaz. Azt tudja, hogy milyen voltam előtte. De nem tudja, hogy már felnőttem és mennyire megváltoztam. Határozott és erős, de ő is ugyanúgy szomorú, csak nagyobb az egója, hogy ezt kimutassa. Melletted vagyok a legboldogabb.
- Úgy hiányzol. Mindenki szomorú, még Tiara se akar enni. Reggel mellettem feküdt, és mikor megsimogattam nem morgott rám, hanem nyüszített. Fel tudod te, ezt fogni? Szeretnék veled kelni reggel. A mosolyod nézni nappal. Veled lefeküdni este. Veled szeretném nevelni Tracyt és a testvéreit. Figyelni minden mozdulatát, és felváltva felkelni este, hogy újra elaltassuk. Mindent veled szeretnék. - nyomott egy csókot a hasamra, majd homlokomra és távozott a korteremből.

Egyre jobban telik az idő. Harmincegy hetes terhes vagyok, azaz már a 8. hónapban vagyok. Tracy jól viseli, hogy még mindig kómában vagyok. Mintha tisztába lenne mindennel. Egyre jobban növekedik, és erősebb, velem ellentétben. Már kétszer élesztettek újra. Az orvos szerint nem bírja sokáig a szervezetem. Egyre szomorúbb mindenki és ez a külsejükön is látszódik. A hajuk kócos, a szemeik vörösek és dagadtak, alattuk fekete karikák díszelegnek, ajkaik kiszáradtak, és a ruhájuk gyűrött.
Az utolsó újraélesztésem három napja volt, azóta Grayson nem mozdul el mellőlem. Most is a széken alszik elég fájdalmas pózban. Renegetegszer mondta, hogy mennyire hiányzom neki, hogy szeret, hogy szeretné ha felkelnék.
Annyira szeretnék én is felébredni, mert egyre jobban veszélyeztetem Tracyt, de nem tudom hogy kell. Próbáltam belefeküdni a testemben, becsuktam a szemem és órákig vártam a testemben feküdve, mégis mikor kinyitottam a szemem ugyanúgy kómában voltam. Már kiálltam a kocsi elé is, hogy elüssön, de az áthajtott rajtam. Nem tudom, hogy ébredhetnék fel.
Meglátogattam a szüleim sírját és Laylát a börtönben. Elutaztam Los Angelesben, és csak a gyerekkoromra gondoltam. Jártam a raktár épületben, ahol kétszer is fogva tartott Ethan. Olyan dolgokat tettem meg, amit élve nem tennék meg. Túl fájdalmasak lettek volna az emlékek. Így magam mögött tudtam hagyni a múltam. Elmentem még az új házunkba is, hogy tudjam milyen lesz, ha felébred és hazamehetek.
Annyi mindenen gondolkoztam már. Eldöntöttem, hogy ruhatervező akarok lenni. Már én is akarom, hogy legyen egy esküvőnk Graysonnal. El akarok utazni Dominikára. Meg akarok tanulni főzni és sütni. Annyi mindent elterveztem.
De mint eddigi életem során, most is volt egy láthatatlan lánc ami megakadályozott, hogy végleg szabad legyek. Gyerek koromban a a szüleim nem engedtek sehová testőr nélkül, kivéve Allisonhoz. Elrabolt egy állat akiről kiderült, hogy az apám. Fogva tartott és házasságra kényszerített. Az esküvőn megölte a bátyám azokat az embereket, akik felneveltek. Az esküvőből rablás lett, ahol megkínoztak, minek sebhelyeit még mindig magamon viselem, hogy örökre eszembe juttasa. Egy orvos segített megszökni onnan. Mikor azt hittem, hogy szabad lettem, akkor Grayson nem engedett sehova. Csak vele mehettem el, és akkor is mindig jött velünk két embere. Odaadtam neki magam, minek egy véletlen folytán terhes lettem. Szerelmünk gyümölcse lett Tracy. Karácsonykor kibékültem apával, de azon az estén el is vesztettem. Még azt se tudtam neki mondani, hogy szeretlek. Öt is Ethan vette el tőlem. Újabb gyász, de Grayson ugyanúgy mellettem volt. Vigyázott rám, ahogy csak tudott. Pár percre hagyott csak magamra, és abból a kis időből végzetes hiba lett. Újra elrabolt Ethan, ahol egy pincébe zárt. Meg akart erőszakolni, de én megöltem. Életemben először öltem, és akkor is a saját bátyám. A szökés viszont nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert akkor akart kiszabadítani a szerelmem is. Az ajtó berobbant, és én jó pár métert repültem. Magamnál voltam és mutogatva megkérte a kezem. Nem tudtam igent mondani, pedig annyira akartam.
Nem ment, mert elragadott a sötétség amiből kijutottam, de kómába kerültem. Akkor se voltam pedig oda mentem, ahova akartam, kivéve egy helyre. Az élők közé, a szeretteimhez, a családomhoz! Életem során sose voltam igazán szabad, és most csak egy ébredés tart vissza, hogy az legyek. Lesznek korlátok, mert férjéhez akarok menni és utána kötni fog hozzá a gyűrű, és gyereket fogok megszülni, aki elveszi a legtöbb időm.
~ Én mégis ezt akarom választani! Legyen a két láthattlan láncom: a szerelem és a szeretet. Korlátok között szabad legyek, és boldogan éljek! ~ mondtam ki hangosan, és határozottan, gondolatom végét.